The rise and fall of regionalism in Hungary

Hungary has been a centralized country throughout 1000 years of its history. 1990 was the first time Hungary had a chance to shape a decentralised system while making serious efforts to adjust it to the standards of the European Union and its "cohesion policy': The parallel institutional structures and the jungle of competing geographical and administrative (regional, county and micro-regional) units did not allow the strengthening of the meso-level as a whole. By the end of 2006, the government prescribed regional reorganisation of the deconcentrated public administration organs in the counties. The merger of county organisations on a regional scale did not mean a real change in the functioning. The regions were artificial units, so the new boundaries and seats were rather in the focus of political debate. The regionalisation of regional policy was laden with contradictions. Although the NUTS2 regions became the most influential units having professional development agencies with skilled staff, the entire institutional system of national development policy lost its positions, including the regional level. The new government passed a new constitution, as a symbol of the beginning of a new political era, claiming that the original (neoliberal and decentralised) model created 20 years ago was unsuc- cessful in coping with the problems and in providing a long term vision for the country. The government refrained from regionalisation stabilizing the old counties as the meso-level of governance. The NUTS2 regions remained only statistical units without any tasks. Here ended 20 years of decentralisation. This shows that territorial reforms cannot and should not be exclusively handled as a part of the European adaptation process and made subordinate to the needs of regional policy. Adaptation to the European Union is not a stable basis for regionalization. The main problem is that Hungary was not able to decentralise its public power system because the driving forces of regionalisation were only external without domestic political commitment to decentralize power

Miért hagytuk?

1990 óta mintegy 130 tanulmányt (köztük több könyvet) írtam a területi kormányzásról, jórészt a hazai önkormányzati rendszert fókuszba állítva, tehát van és volt mondanivalóm a kérdéskörben. Nem azért választottam a szemelvényes műfajt, korábbi írásaim ból válogatva, mert egyszerűbb és gyorsabb megoldásnak tűnt, nem beszélve az önfényezés kézenfekvő lehetőségéről, hanem azért, mert azt szeretném szemléltetni, hogy a szakma (jelentős része) kezdetektől fogva tisztában volt az önkormányzati rendszer előnyeivel és hátrányaival, s egyben képes is volt arra, hogy javaslatokat fogalmazzon meg a megoldásokra. Hogy 25 év alatt miért jártuk be a teljes decentralizációtól a szinte totális centralizációig terjedő göröngyös és nem is egyirányú utat, az sokkal inkább magyarázható a hazai politikai elit érdekei és értékei felől, illetve a reformdöntések körülményeivel. Ebben az évben záruló OTKA kutatásunk 1 reményeim szerint evidenciákkal alátámasztva igazolja ezt a feltételezést. Az összeállítás talán arra is alkalmas, hogy értékeljük a kormányzati reformokban a szakértői tudás szerepét

Regionális politikai és területi kormányzási ciklusok Közép- és Kelet-Európában = Cycles of regional policy and territorial governance in Central and Eastern Europe

Horváth Gyula meggyőződése volt, hogy a regionalizált kormányzati rendszerű országok sikeresebbek a gazdasági versenyben és hatékonyabbak a társadalmi, területi felzárkóztatásban is. A mintegy három évtizede Nyugat-Európában végrehajtott regionalizációs reformok alátámasztották ezt a véleményt. Nem volt véletlen tehát, hogy a közép- és kelet-európai csatlakozó országok számára is mintául szolgáltak a sikeres példák az uniós kohéziós politikához való alkalmazkodási stratégiák formálása során. A tanulmány azt a kérdést igyekszik körbejárni, vajon milyen tényezők okozták a közép- és kelet-európai országok regionális reformjainak kudarcát vagy elmaradását. A szerzők a helyi és középszintű önkormányzati rendszerek és a kohéziós alapok menedzsmentjének kronológiába rendezett összehasonlító elemzésével rámutatnak arra, hogy a sikeres regionális reformokhoz rendkívül összetett feltételrendszer szükséges, pusztán az intézményi változások nem elegendőek a regionális decentralizációhoz, viszont az intézményi változások elmaradása önmagában nem ad magyarázatot a regionális felzárkózás elmaradására

Miért hagytuk?: Szemelvények az elmúlt 25 évben született írásaimból

1990 óta mintegy 130 tanulmányt (köztük több könyvet) írtam a területi kormányzásról, jórészt a hazai önkormányzati rendszert fókuszba állítva, tehát van és volt mondanivalóm a kérdéskörben. Nem azért választottam a szemelvényes műfajt, korábbi írásaim ból válogatva, mert egyszerűbb és gyorsabb megoldásnak tűnt, nem beszélve az önfényezés kézenfekvő lehetőségéről, hanem azért, mert azt szeretném szemléltetni, hogy a szakma (jelentős része) kezdetektől fogva tisztában volt az önkormányzati rendszer előnyeivel és hátrányaival, s egyben képes is volt arra, hogy javaslatokat fogalmazzon meg a megoldásokra. Hogy 25 év alatt miért jártuk be a teljes decentralizációtól a szinte totális centralizációig terjedő göröngyös és nem is egyirányú utat, az sokkal inkább magyarázható a hazai politikai elit érdekei és értékei felől, illetve a reformdöntések körülményeivel. Ebben az évben záruló OTKA kutatásunk 1 reményeim szerint evidenciákkal alátámasztva igazolja ezt a feltételezést. Az összeállítás talán arra is alkalmas, hogy értékeljük a kormányzati reformokban a szakértői tudás szerepét

Regional development and governance in Hungary

repor

A hatalom perifériáján: Gondolatok a határok és a periféria hatalmi összefüggéseiről

Amikor szeretett és tisztelt kollégám sok évtizedes munkássága előtt tisztelgő írásom témáját kerestem, abból indultam ki, hogy Baranyi Béla a határok és a perifériák, pontosabban a perifériák határainak kutatója. Én a hatalom kutatója vagyok, nem is nagyon erőltetett a párhuzam úgy fogalmazni, hogy a hatalom perifériájának kutatója. Abban is rokon a sorsunk, hogy Baranyi határkutatásai elsősorban akkor zajlottak, amikor a határok szerepe, még a keletieké is, felértékelődni látszott, s jómagam is több évtizeden át úgy foglalkozhattam a decentralizációval és önkormányzatokkal, hogy divatos volt a téma, normatív értelemben alig megkérdőjelezhetö. Talán nem véletlen, hogy a határok és a decentralizáció, a földrajzi és a politikai —hatalmi értelemben vett „perifériák" pozitív tartalma, és integráló, összekötő ereje, csak átmenetinek bizonyult. Mind a határok, mind a decentralizáció népszerűsége hanyatlani látszik. Rövid írásomban a jelenséget legfeljebb felvázolni tudom, magyarázni biztosan nem. Célom rámutatni arra, hogy a határok és a perifériák kutatása nélkülözhetetlen, s az elemzési megközelítések között ott kell, hogy legyen a hatalom dimenziója is, amelyik behatárolja vagy kiterjeszti a határok mentén működő helyi kormányzatok mozgásterét

Local knowledge based development: What can local governments do for it?

The article stresses that foreign public policy literature is focusing on interdependences among producing, expanding and impacts of knowledge. The author uses a complex approach, considering the interrelation of production, transfer and the use of knowledge, setting these phenomena into spatial frames and linking them with development policy. The reason of this specific focus is supported by recent political ambitions in the EU countries to strengthen the role of local economic development aimed at decreasing regional inequalities. The author outlines the theoretical frames of knowledge-based governance and development, like the urban regime theory, local knowledge, and regional innovation theories. Based on her own empirical research experiences, the author introduces the main characteristics of the Hungarian local government system which tends to be limited in its scope and competences in local development due to the legislation in the last years referring. The paper concludes that the European, so-called place-based development policy cannot be implemented in this very centralized governance context