Nemi sztereotípiák a mese- és gyermekkönyvekben

Miközben széles körű társadalmi konszenzus van arról, hogy a lányok és fiúk, illetve a nők és férfiak egyenlő lehetőségekre és diszkriminációmentes környezetre jogosultak, a rutinszerű, sztereotip hétköznapi gyakorlatok éppen ennek a célnak a megvalósítását ássák alá. A kisgyerekek kezébe adott játékok és gyerekirodalmak, a nekik mutatott szülői minták, a tőlük elvárt viselkedések az egyéni lehetőségek növelése helyett éppen a társadalmi korlátok és a nemekre vonatkozó hiedelmek (gender beliefs) megerősítését szolgálják (Ridgeway 2011). A nemekhez kapcsolódó elvárások és lehetőségek elsajátítása különféle társadalmi színtereken és intézményeken belül zajlik, így például a családban, az oktatás különböző szintjein, a munkaerőpiacon vagy éppen a médiában. Ezek közül kiemelt szerep jut a családnak és a kisgyermekkori szocializációnak, aminek eredményeképpen – a gyerekek szempontjából nézve – természetesnek, egyszersmind megkérdőjelezhetetlennek tűnnek azok a társadalmi szokások, amelyek a későbbiekben betölthető társadalmi pozíciókat keretezik, előírják vagy éppen korlátozzák (Andersen 1997). Az alábbi tanulmány éppen ezért a mesekönyvek, azon belül is a magyar gyerekirodalom elemzésére fókuszál. Ez a téma kevéssé kutatott a magyar szociológiai és pedagógiai vizsgálatokban, tehát új eredményekkel járulhat hozzá a nemek egyenlőségéről szóló tudományos párbeszédhez. Az írás első része bemutatja a nemi szocializációval és sztereotípiákkal, továbbá a jó neveléssel kapcsolatos szociológiai és szociálpszichológiai elméleteket, majd pedig összefoglalja a legfontosabb nemzetközi és magyar kutatási előzményeket. A kutatás módszertanának leírását a magyar mesekönyvek vizsgálata követi. A tanulmány a főbb megállapítások és további kutatási irányok felvázolásával zárul

Windows Szerver 2008 újdonságai és hálózati megoldásai

Windows 2008 szerver újdonságairégi képzé

Researching commuting to work using the methods of complex network analysis

In the current paper the possible utilization of complex network analysis in spatial researches was investigated. The organizational and developmental regularities of networks were demonstrated from the aspect of regional development planning. The reviewed regularities provide a new approach of the regional developments. The dependencies of settlements were analysed with the application of disparity method on the basis of the commuting matrix of the census from 2011. The disparity of out-commuting exceeded the level of in-commuting in all population categories, producing a more significant dependency relation in case of out-commuting. In general, the value of disparity increases with decreasing population number in settlements and dependency grows. This can be related with decrease in the level of degree and commuting distance. According to detailed results, the method of disparity might be effectively used in additional spatial analyses as well. The community detection procedures of the complex network analysis were also applied for spatial division. Modularity optimization with the Louvain method was successfully used in the delimitation of larger territorial units. Smaller units can be created by the increase of the resolution but modularity stability deteriorates. At the same time the composition of the units changes. In the light of the results, it could be stated that regions formed by commuting relations (according to the process of regionalism) did not match the Hungarian NUTS2 statistical regions, but natural borders and NUTS-3 level administrative boundaries could be detected in more cases. The differences between the results and NUTS-3 boundaries are not unique distortions caused by the methodology but these reflect real commuting relations (the local labour system units were discussed in a previous study). The methodology might be appropriate to detect the hierarchical order of the local labour system’s units. The method is adaptable for additional analysis of spatial interactions

Településszerkezeti megfigyelések nagykunsági késő középkori falvakban és a kiskunsági Szentkirályon

A szerző terepbejárásokat végzett a Méri István által kutatott Túrkeve-mórici későközépkori falutelepülésen, ahol újabb jobbágyportákat és lakóházakat fedezett fel. Hasonló terepbejárásokkal vizsgálta meg a Karcag és Kisújszállás határában lévő kun szállásfalvak helyét s ezek tanulságait egybevetette az általa feltárt szentkirályi településsel

A szöveti őssejtek plaszticitása = Plasticity of tissue stem cells

Az embrionális fejlődés korai stádiumában a sejtek még minden irányba képesek differenciálódni. A felnőtt szervezetben erre már csak kisszámú, ún. szöveti őssejt és az is csak részben képes. Ezek a szöveti őssejtek fontos szerepet töltenek be a sérülések regenerációjában és a folyamatosan megújuló szövetek (például a vérképzőrendszer) fiziológiás működésében. Sorsukat a közvetlen környezetükből, az őssejt niche-ből érkező proliferációs, differenciációs és túlélési jelzések határozzák meg. A folyamat mechanizmusa azonban mindmáig tisztázatlan. A felnőtt szöveti őssejtek ugyanis különböző fejlődési irányokba képesek differenciálódni, sokszor még fejlődéstanilag nem rokon sejttípusokká is át tudnak alakulni (idegrendszeri őssejtek például vérsejtekké differenciálódhatnak). A szerzők összefoglalójukban az őssejtek plaszticitásának mechanizmusát magyarázó - egyelőre részben spekulatív - modelleket mutatnak be. A különböző fejlődési irányok közötti átmenet esetleg transzdifferenciáció útján megy végbe (agyi őssejt - vérsejt), de nem zárhatók ki a de- és redifferenciációs lépések sem (agyi őssejt - pluripotens sejt - vérsejt). Végül lehetséges, hogy szöveteinkben előfordulnak pluripotens, az embrionális fejlődés korai szakaszából fennmaradt őssejtek is, és ez az "őssejtplaszticitás" valódi magyarázata. | In the early stages of embryonic development, cells have the capability of dividing indefinitely and then differentiating into any type of cell in the body. Recent studies have revealed that much of this remarkable developmental potential of stem cells is retained by small populations of cells within most tissues in the adult. Intercellular signals that control the proliferation, differentiation and survival of tissue stem cells in their niches are being identified and include a diverse array of morphogens, cytokines, chemokines and cell adhesion molecules. Adult tissue stem cells, moreover, can also differentiate into developmentally unrelated cell types, such as nerve stem cells into blood cells. Currently, we can only speculate about the mechanisms involved in such dramatic changes in cell fate. For example, the emergence of, say, hematopoietic stem cells from brain neurospheres could involve either transdifferentiation (brain-blood) or dedifferentiation (brain-pluripotent cells), or by the actions of rare, but residual pluripotent stem cells. This issue is central to understanding the molecular basis of commitment and lies at the heart of debates about plasticity and the reversibility of developmental restriction