Az alapvető pszichológiai szükségletek mint a munkahelyi jóllétet és a szervezeti azonosulást befolyásoló tényezők

A szelfdetermináció elmélete szerint a kompetencia, az autonómia és a kapcsolódás veleszületett szükségleteinek kielégítettsége szükséges az optimális funkcionáláshoz és a jóllét érzéséhez. Tanulmányunk célja az volt, hogy hazai mintán megvizsgáljuk az alapvető pszichológiai szükségletek kielégítettségének a munkahelyi jóllétre és a szervezeti azonosulásra gyakorolt pozitív hatását. A kérdőíves, keresztmetszeti vizsgálataink résztvevői (N=65 és 103) által kitöltött kérdőívcsomagok az Alapvető Pszichológia Szükségletek Kielégítettsége Skála munkavégzésre vonatkozó verziója mellett a Flow Kérdőívet és a munkával való elégedettséget felmérő kérdőívet, illetve az affektív, kognitív és értékelő szervezeti azonosulást mérő skálákat tartalmazták. A hierarchikus regressziós elemzés szerint a munka közbeni flowélményt a magasabb életkor és az autonómia iránti igény kielégítettsége predikálta, míg a munkával való általános elégedettséget az autonómiaszükséglet kielégítettsége jósolta be. A második vizsgálat eredményei szerint a szervezeti azonosulást a magasabb munkahelyi beosztás és az alapvető pszichológiai szükségletek (elsősorban a kapcsolódás iránti igény) kielégítettsége jósolta be. Eredményeink megerősítik az alapvető pszichológiai szükségletek kielégítését támogató munkahelyi intervenciók fontosságát

A COVID–19-fertőzés és a védőoltások hatásosságának vizsgálata egészségügyi dolgozókon

Bevezetés: A COVID–19-pandémiát okozó SARS-CoV-2 koronavírusnak folyamatosan újabb variánsai jelennek meg, 2021. november óta a legtöbb fertőzést az omikron koronavírus-variáns okozta. Célkitűzés: A prospektív megfigyeléses kohorszvizsgálat célja a COVID–19-fertőzésre nagyobb rizikóval bíró, egész- ségügyben dolgozók körében két Pfizer–BioNTech-vakcina és az ezt követően önkéntesen felvett emlékeztető vakcina utáni COVID–19-fertőzések előfordulásának, a vakcina hatásosságának, biztonságosságának és immunogenitásá- nak vizsgálata volt. Módszer: A Betegápoló Irgalmasrend Budai Irgalmasrendi Kórháza egészségügyi és egészségügyben dolgozó munka- társainak két Pfizer–BioNTech (BNT162b2)-oltását 2021. január 7. és március 8. között kezdték meg. A harmadik, emlékeztető védőoltás típusának választása és időpontjának meghatározása önkéntes volt. 2021. január 7. és 2022. június 29. között követtük nyomon a dolgozókat. Felmértük a COVID–19-fertőzés előfordulását, az oltási reakció súlyosságát, a fertőzésre hajlamosító tényezőket és az oltások után a ’spike’ (S)-protein és a nukleokapszid (N)-protein elleni ellenanyag szintjének változási kinetikáját. Eredmények: 294 dolgozó – 96 orvos, 127 nővér és 71, egészségügyben dolgozó – adatait elemeztük, akiknek leg- alább három ellenanyagszint-mérésük történt a megfigyelési idő alatt. A harmadik, emlékeztető oltást 280 dolgozó kapta meg, a vakcinák megoszlása a következő volt: Pfizer–BioNTech (BNT162b2) (n = 210), Moderna COVID–19 (mRNA-1273) (n = 37), Sinopharm COVID–19 (n = 21), Janssen COVID–19 (n = 10) és AstraZeneca (ChAdOx1 nCoV-19) (n = 2). A megfigyelési időszakban 121 esetben történt fertőzés (41%). A COVID–19-fertőzések lefolyása többségében enyhe volt (97%), egy hét alatt gyógyult. A vizsgált időszakban 2 dolgozó halt meg: egy 56 éves nő két oltás után, COVID–19-fertőzéssel összefüggésbe nem hozható okból, és egy 58 éves férfi, aki a harmadik Pfizer-védőoltás után 6 hónappal zajló COVID–19-fertőzés után elhunyt. A fertőzés előfordulását nem befolyásolta az életkor, a nem, a kísérő betegségek, a dohányzás, a munkakör és a BMI. Az S-ellenanyag szintjének medián értéke az alapimmunizálás második oltása után 1 hónapig emelkedett (medián: 1173,0 U/ml), a 8. hónapig lassú csökkenő tendenciát mutatott (678,5–625,8–538,0 U/ml). A harmadik oltás után 1 hónappal lényegesen emelkedett az S-ellenanyag szintjének medián értéke (16 535,0 U/ml), az oltás utáni 3. hónaptól csökkenő tendenciát mutatott (9697,7 U/ml). Az S-antitest szintjének az oltások utáni kiugróan magas emelkedése összefüggést mutat az előzetes COVID–19-fertőzéssel. Az N-protein elleni ellenanyagszintet az oltás nem befolyásolta, emelkedése a fertőzéssel mutat összefüggést. Következtetés: Az emlékeztető vakcináció kevésbé hatott az omikron variáns okozta fertőzésre, de a betegség lefolyása enyhébb volt. Az alapimmunizáláshoz képest az emlékeztető oltás az S-antitest szintjének jelentősebb emelkedését okozta, ami összefüggést mutat a korábbi COVID–19-fertőzéssel

Selective intraoperative cholangiography should be considered over routine intraoperative cholangiography during cholecystectomy : a systematic review and meta-analysis

Decades of debate surround the use of intraoperative cholangiography (IOC) during cholecystectomy. To the present day, the role of IOC is controversial as regards decreasing the rate of bile duct injury (BDI). We aimed to review and analyse the available literature on the benefits of IOC during cholecystectomy.A systematic literature search was performed until 19 October 2020 in five databases using the following search keys: cholangiogra* and cholecystectomy. The primary outcomes were BDI and retained stone rate. To investigate the differences between the groups (routine IOC vs selective IOC and IOC vs no IOC), we calculated weighted mean differences (WMD) for continuous outcomes and relative risks (RR) for dichotomous outcomes, with 95% confidence intervals (CI).Of the 19,863 articles, 38 were selected and 32 were included in the quantitative synthesis. Routine IOC showed no superiority compared to selective IOC in decreasing BDI (RR = 0.91, 95% CI 0.66; 1.24). Comparing IOC and no IOC, no statistically significant differences were found in the case of BDI, retained stone rate, readmission rate, and length of hospital stay. We found an increased risk of conversion rate to open surgery in the no IOC group (RR = 0.64, CI 0.51; 0.78). The operation time was significantly longer in the IOC group compared to the no IOC group (WMD = 11.25 min, 95% CI 6.57; 15.93).Our findings suggest that IOC may not be indicated in every case, however, the evidence is very uncertain. Further good quality research is required to address this question

Kutatási füzetek 13.

Szerkesztők: Bene Krisztián; Sarlós István; Vitári Zsolt | További szerzők: Baumgartner Bernadette; Bene Krisztián; Fellner Máté; Fodor Veronika; Hancz Erika; Havasdi József; Kisdiné Neményi Barbara; Nagy Edit; Rausch Petra; Schmidt Andrea; Slachta Krisztina; Somogyiné Dobai Szilvia; Stipich Béla | Cím: Kutatási füzetek 13. | Megjelenési adatok: Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2008. | ISSN: 1416-0986 | ISBN: 978-963-642-271-4 | Megjegyzés: A Kutatási Füzetek a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskolájának kiadványsorozata.(1) Előszó 9 | (2) Baumgartner Bernadette: Német nemzetiség, magyar iskola, román állam - A szatmári svábok iskolaügye az 1920-as években 11-33 | (3) Bene Krisztián: Francia fegyveres kollaboráció 1940–45 - A Légion des Volontaires Français contre le bolchévisme (LVF) születése 35-52 | (4) Fellner Máté: Az osztrák alkotmány átalakulása 1920 és 1934 között 53-72 | (5) Fodor Veronika: A Chorin–család - Munkásjólét és szociális gondoskodás 73-88 | (6) Hancz Erika: A Magyarországra vonatkozó krónikák helye a Nagy Szülejmán korabeli oszmán történetírásban 89-110 | (7) Havasdi József: A koleraügy központi szabályozása a dualizmusban 111-133 | (8) Kisdiné Neményi Barbara: Az otthonszülés metamorfózisai 135-151 | (9) Nagy Edit: Gazdasági szabotázsügyek jogi háttere és az igazságszolgáltatás (1946–1948) 153-166 | (10) Rausch Petra: „Rivuli Dominarum ac oppidi medii montis” – A szatmári bányavidék és a nagybányai bányakamara 1550–1580 között 167-188 | (11) Schmidt Andrea: A történelmi adottságok szerepe a 21. századi regionális fejlődésben – Lengyelország példáján 189-207 | (12) Slachta Krisztina: Ifjúsági divat, antidivat, szubkultúrák, ellenkultúra az NDK-ban az 1960-as és 1970-es években 209-226 | (13) Somogyiné Dobai Szilvia: A határhasználat változása Fehérvárcsurgón és környékén 227-244 | (14) Stipich Béla: „…Apámnál nem vagyok jó…” - A Zalpa-szöveg és a hatalom megosztásának gyakorlata a Hettita Birodalom korai időszakában 245-26

Nitrosopersulfide (SSNO-) targets soluble guanylyl cyclase and induces vasodilation in vivo

Background Recent experimental evidence suggests that nitric oxide (NO) and hydrogen sulfide signaling pathways are intimately intertwined particularly in the vasculature, with mutual attenuation or potentiation of biological responses under control of the soluble guanylyl cyclase (sGC) / phopshodiesterase (PDE) pathway. There is now compelling evidence that part of the NO/sulfide cross talk has a chemical foundation via the formation of S/N-hybrid molecules including thionitrous acid (HSNO) and nitrosopersulfde (SSNO-). The aim of this study was to characterize the bioactive products of the interaction between sulfide and NO metabolites targeting sGC that may potentially regulate vasodilation. Results We found that the chemical interaction of sulfide with NO or nitrosothiols leads to formation of S/N-hybrid metabolites including SSNO- via intermediate formation of HSNO. Contrary to a recent report in the literature but consistent with the transient nature of HSNO, its formation was not detectable by high-resolution mass spectrometry under physiologically relevant conditions. SSNO- is also formed in non-aqueous media by the reaction of nitrite with oxidized sulfur species including colloidal sulfur and polysulfides. SSNO- is stable in the presence of high concentrations of thiols, release NO, and activates sGC in RFL-6 cells in an NO-dependent fashion. Moreover, SSNO- is a potent vasodilator in aortic rings in vitro and lowers blood pressure in rats in vivo. The presence of high concentrations of SOD or thiols does not affect SSNO- mediated sGC activation, while it potentiates and inhibits the effects of the nitroxyl (HNO) donor Angeli's salt, suggesting that HNO release from SSNO- is not involved in sGC activation. Conclusion The reaction between NO and sulfide leads to fomation of S/N-hybrid molecules including SSNO-, releasing NO, activating sGC and inducing vasodilation. SSNO- is considerably more stable than HSNO at pH 7.4 and thus a more likely biological mediator that can account for the chemical cross-talk between NO and sulfide

Hidden Cardiotoxicity of Rofecoxib Can be Revealed in Experimental Models of Ischemia/Reperfusion

Cardiac adverse effects are among the leading causes of the discontinuation of clinical trials and the withdrawal of drugs from the market. The novel concept of 'hidden cardiotoxicity' is defined as cardiotoxicity of a drug that manifests in the diseased (e.g. ischemic/reperfused), but not in the healthy heart or as a drug-induced deterioration of cardiac stress adaptation (e.g. ischemic conditioning). Here, we aimed to test if the cardiotoxicity of a selective COX-2 inhibitor rofecoxib that was revealed during its clinical use, i.e., increased occurrence of proarrhythmic and thrombotic events, could have been revealed in early phases of drug development by using preclinical models of ischemia/reperfusion (I/R) injury. Rats that were treated with rofecoxib or vehicle for four weeks were subjected to 30 min. coronary artery occlusion and 120 min. reperfusion with or without cardioprotection that is induced by ischemic preconditioning (IPC). Rofecoxib increased overall the arrhythmias including ventricular fibrillation (VF) during I/R. The proarrhythmic effect of rofecoxib during I/R was not observed in the IPC group. Rofecoxib prolonged the action potential duration (APD) in isolated papillary muscles, which was not seen in the simulated IPC group. Interestingly, while showing hidden cardiotoxicity manifested as a proarrhythmic effect during I/R, rofecoxib decreased the infarct size and increased the survival of adult rat cardiac myocytes that were subjected to simulated I/R injury. This is the first demonstration that rofecoxib increased acute mortality due to its proarrhythmic effect via increased APD during I/R. Rofecoxib did not interfere with the cardiprotective effect of IPC; moreover, IPC was able to protect against rofecoxib-induced hidden cardiotoxicity. These results show that cardiac safety testing with simple preclinical models of I/R injury uncovers hidden cardiotoxicity of rofecoxib and might reveal the hidden cardiotoxicity of other drugs

Bead arrays for antibody and complement profiling reveal joint contribution of antibody isotypes to C3 deposition

The development of antigen arrays has provided researchers with great tools to identify reactivities against self or foreign antigens from body fluids. Yet, these approaches mostly do not address antibody isotypes and their effector functions even though these are key points for a more detailed understanding of disease processes. Here, we present a bead array-based assay for a multiplexed determination of antigen-specific antibody levels in parallel with their properties for complement activation. We measured the deposition of C3 fragments from serum samples to reflect the degree of complement activation via all three complement activation pathways. We utilized the assay on a bead array containing native and citrullinated peptide antigens to investigate the levels of IgG, IgM and IgA autoantibodies along with their complement activating properties in serum samples of 41 rheumatoid arthritis patients and 40 controls. Our analysis revealed significantly higher IgG reactivity against the citrullinated fibrinogen β and filaggrin peptides as well as an IgA reactivity that was exclusive for citrullinated fibrinogen β peptide and C3 deposition in rheumatoid arthritis patients. In addition, we characterized the humoral immune response against the viral EBNA-1 antigen to demonstrate the applicability of this assay beyond autoimmune conditions. We observed that particular buffer compositions were demanded for separate measurement of antibody reactivity and complement activation, as detection of antigen-antibody complexes appeared to be masked due to C3 deposition. We also found that rheumatoid factors of IgM isotype altered C3 deposition and introduced false-positive reactivities against EBNA-1 antigen. In conclusion, the presented bead-based assay setup can be utilized to profile antibody reactivities and immune-complex induced complement activation in a high-throughput manner and could facilitate the understanding and diagnosis of several diseases where complement activation plays role in the pathomechanism

Isolation of Oct4-Expressing Extraembryonic Endoderm Precursor Cell Lines

BACKGROUND:The extraembryonic endoderm (ExEn) defines the yolk sac, a set of membranes that provide essential support for mammalian embryos. Recent findings suggest that the committed ExEn precursor is present already in the embryonic Inner Cell Mass (ICM) as a group of cells that intermingles with the closely related epiblast precursor. All ICM cells contain Oct4, a key transcription factor that is first expressed at the morula stage. In vitro, the epiblast precursor is most closely represented by the well-characterized embryonic stem (ES) cell lines that maintain the expression of Oct4, but analogous ExEn precursor cell lines are not known and it is unclear if they would express Oct4. METHODOLOGY/PRINCIPAL FINDINGS:Here we report the isolation and characterization of permanently proliferating Oct4-expressing rat cell lines ("XEN-P cell lines"), which closely resemble the ExEn precursor. We isolated the XEN-P cell lines from blastocysts and characterized them by plating and gene expression assays as well as by injection into embryos. Like ES cells, the XEN-P cells express Oct4 and SSEA1 at high levels and their growth is stimulated by leukemia inhibitory factor, but instead of the epiblast determinant Nanog, they express the ExEn determinants Gata6 and Gata4. Further, they lack markers characteristic of the more differentiated primitive/visceral and parietal ExEn stages, but exclusively differentiate into these stages in vitro and contribute to them in vivo. CONCLUSIONS/SIGNIFICANCE:Our findings (i) suggest strongly that the ExEn precursor is a self-renewable entity, (ii) indicate that active Oct4 gene expression (transcription plus translation) is part of its molecular identity, and (iii) provide an in vitro model of early ExEn differentiation