Husák és Kádár

"Husák and Kádár. Czechoslovakian–Hungarian Relationships between Appeasement and Conflict (1968–1989) In the night of 20–21 August 1968 the five member-states of the Warsaw Pact launched military attack against Czechoslovakia and occupied the country in few hours. That put an end of the eight months period called Prague Spring. The study is to show how the Czechoslovakian-Hungarian political relationship formulated after the intervention. The purpose of this research is to find the answer on how the Hungarian leadership responded to the new situation and what policies they made for overcoming the crisis. The author – based on documents – claims that János Kádár – after being forced to undertake the military action, which he had opposed all the time before – started immediately to save all that was possible. The study presents what Kádár’s standpoint was after the military intervention and what role he played in the process in which Husák was named First Secretary of the Communist Party of Czechoslovakia. In addition, the study charts the political relationship between Husák and Kádár during and after the “normalization” and lights those cases leading to conflicts within the Czechoslovakian-Hungarian relationship between 1969 and 1989. It is also looking for answer of that question how the Czechoslovakian leadership counted on the Hungarian experience of “consolidation” gained after 1957

A történelem kriminalizálása. Átvilágítások, perek és kárpótlás a cseh, a lengyel és a magyar gyakorlatban (1989-2012)

A tanulmány az elmúlt 20 év jobboldali „történetpolitikáját” vázolja fel a cseh, a lengyel és a magyar gyakorlat tükrében. A számvetésre azért van szükség, mert a jobboldali kormánytöbbség, az új magyar Alaptörvényből levezetve, frontális támadást indított a nemzeti történelemmel szemben: bűnösnek kiáltotta ki az 1944 és 1989 közötti időszakot, kitagadva azt az ezeréves nemzeti történelem folyamából. Noha e jelenség nem sajátosan magyar – Csehországban és Lengyelországban is voltak kísérletek a múlt tendenciózus átértelmezésére –, a történelem hazai kriminalizálása páratlanul radikális

Egy barátság nehéz évtizede. A lengyel–magyar viszony szakítópróbái (1956–1968)

1956 októbere után új szakasz kezdődött a lengyel-magyar kapcsolatokban is. Egyfelől a desztalinizáció korszakában a szocialista országok közötti kapcsolatrendszerben egy minőségileg új szakasz indult el, többek között javultak a KGST és a Varsói Szerződés keretein belül a kétoldalú – eslősorban gazdasági – együttműködések lehetőségei, a közvetlen szovjet befolyás csökkent, illetve átalakult; másfelől az eltérő lengyelországi és magyarországi politikai változások mindkét országban új irányt szabtak a belpolitikában, amelyek sokszor érdekkülönbségekhez vezettek a külkapcsolatokban. A tanulmány a lengyel és a magyar levéltári források alapján azokra a vitás kérdésekre mutat rá, amely feszültséget okozott a két szövetséges állam kapcsolataiban. Jelen írás két kulcskérdést tárgyal. Az egyik az 1956-os események és politikai következményeinek eltérő megítélése; a másik a hatvanas években az NSZK-hoz viszony, illetve a nyugati gazdasági környezethez való alkalmazkodás szükségességének eltérő megítélése, felfogása. Mindkét kérdés esetében kimutatható, hogy eltérő belpolitikai, illetve legitimációs érvekkel jelentős feszültség keletkezett a hivatalosan baráti és szövetséges országok között, vagyis a kormányzó kommunista pártok által „nemzeti érdekként” felfogott ügyek képviselete bizonyos esetekben fontosabb volt a szocialista tábor egységénél

II. János Pál pápa első lengyelországi látogatása – a lengyel pápa a lengyel és a szovjet dokumentumok tükrében (1978─1980)

The first pilgrimage of Pope John Paul II in Poland. The polish Pope in the light of polish and soviet documents (1978-1980). In the first half of the study the author introduces the role that the Polish Catholic Church had in the development of the polish nation. The Catholic Church became the leader of the Polish nation in the absence of state institutes. Signs of this are to be found in the Polish mythology and in the national identity. In the second half of the 20th century, in the totalitarian system of the communism, the Catholic Church was fighting for its existence. After 1956, the Polish Catholic Church grew in a unique way and people crowded on the side of the Church against the state power. It was in the context of this that the election of Karol Wojtyla (archbishop of Krakow) for Pope of the Catholic Church became dangerous for the state power. The study analyzes in detail the events prior to the polish pilgrimage of the new Pope (July 2nd – 10th 1979). The leaders of the Soviet Union and Brezhnev tried to avoid the polish pilgrimage of the Pope, which were planed to take place on the 900 anniversary of the death of St. Stanislaw. The polish state was afraid of the international consequences and due to the bad economic situation they were also afraid of the population’s dissatisfaction. The pilgrimage of the Pope in Poland strengthened the opposition and gave self- confidence to the people that there is another way then the one the state power is offering. The Pope significantly contributed to that one year after the pilgrimage a “solidary society” was formed in Poland. These were the days of the “revolution of polish consciousness” as Norman Davies writes. In the second half of the study the author tries to reconstruct the Soviet – Vatican relationship during the period after the election of Pope John Paul II, based on documents found in Moscow archives. In the “Eastern politics” of the Vatican Poland plaid the most important role. In the same way Poland plaid the most important role for the Soviet Union in the connection with East Germany, as a part of the Warsaw’s Pact. Together with Poland the Vatican increased the influence of Catholics and uniates within the territory of the Soviet Union. The analysis also includes that the Soviet Union experienced it as positive that the polish Pope supported the arms reduction, the SALT II agreement, and that the Pope disagreed with the boycott of the Olympic games of 1980 that was to be held in Moscow. The Vatican indirectly condemned capitalism. Through the soviet documents the author introduces how the activity of the polish Pope was seen from the Kreml. Some Hungarian documents help to shed light on how the leaders of the eastern block evaluated the new situation that had been established in Europe