Miért hasznosak a pozitív érzelmek iskolai környezetben? A pozitív pszichológia hozzájárulása pedagógiai kérdésekhez

Barbara L. Fredrickson, az egyesült államokbeli Észak-Karolinai Egyetem professzora egy, a pozitív érzelmek jellemzőit és funkcióit leíró komplex modellt fejlesztett ki a ’90-es évek közepétől folyó, a pozitív pszichológia szemléleti keretébe ágyazódó kutatásai során. Az úgynevezett ’broaden-and-build model’ (a pozitív érzelmek szemléletünket szélesítő és erőforrásainkat gazdagító modellje) alaptétele szerint a pozitív emóciók kitágítják, kiszélesítik a személy aktuális gondolat- és cselekvéskészletét, ami pedig megalapozza az egyén fizikális, intellektuális és szociális erőforrásainak megerősítését. Azaz a pozitív érzelmek nem pusztán jelzői az egyén optimális működésének, de létre is hozzák azt. Hatásuk így túlmutat a pillanatnyi kellemességen, adaptív értékük – mind evolúciós keretben szemlélve, mind az egyéni pszichés fejlődést tekintve – hosszú távon meghatározó

Miért hasznosak a pozitív érzelmek iskolai környezetben? : a pozitív pszichológia hozzájárulása pedagógiai kérdésekhez

Barbara L. Fredrickson, az egyesült államokbeli Észak-Karolinai Egyetem professzora egy, a pozitív érzelmek jellemzőit és funkcióit leíró komplex modellt fejlesztett ki a ’90-es évek közepétől folyó, a pozitív pszichológia szemléleti keretébe ágyazódó kutatásai során. Az úgynevezett ’broaden-and-build model’ (a pozitív érzelmek szemléletünket szélesítő és erőforrásainkat gazdagító modellje) alaptétele szerint a pozitív emóciók kitágítják, kiszélesítik a személy aktuális gondolat- és cselekvéskészletét, ami pedig megalapozza az egyén fizikális, intellektuális és szociális erőforrásainak megerősítését. Azaz a pozitív érzelmek nem pusztán jelzői az egyén optimális működésének, de létre is hozzák azt. Hatásuk így túlmutat a pillanatnyi kellemességen, adaptív értékük – mind evolúciós keretben szemlélve, mind az egyéni pszichés fejlődést tekintve – hosszú távon meghatározó

A nem öngyilkossági szándékkal történő önsértő viselkedés magyarázó modelljei

A nem öngyilkossági szándékkal történő szándékos önsértés egy ernyőfogalom, amely számos viselkedésformát (pl. vágás, ütés, harapás, karmolás, égetés) foglal magában. Az utóbbi évtizedben élettartamprevalenciája dinamikus emelkedést mutat a fiatalok körében. A nem szuicidális önsértés továbbá nemcsak mentális zavarokhoz kapcsolódhat, hanem nem klinikai mintákban is előforduló jelenség. Mindez a nem szuicidális önsértő viselkedés etiológiájának, a hátterében meghúzódó okoknak, magának a folyamatnak és megszűnésének részletes és komplex feltárását sürgeti. Ezt a jelenség eredetének multidimenzionális természete nehezíti. Maguk a nem szuicidális önsértést magyarázó modellek is igen sokrétűek, az integratív szemlélet kevéssé tűnik fel. A téma-összefoglaló tanulmány bemutatja a nem szuicidális önsértés magyarázó modelljeinek teljes spektrumát. Részletesen áttekinti a biológiai, a pszichológiai, a társas, a fejlődés-pszichopatológiai és a pszichodinamikus modelleket, majd kitekintésként a kulturális és a rendszerszemléleti perspektívát is beemeli a nem szuicidális önsértés magyarázatába. A bemutatott modellek kapcsán empi- rikus bizonyítékokat is felsorakoztat

Well-being profiles in adolescence:psychometric properties and latent profile analysis of the mental health continuum model – a methodological study

Abstract Background: The Adolescent Mental Health Continuum Short Form (MHC-SF) is a psychometrically valid tool to evaluate the domains of subjective well-being, but there is a lack of investigations which could distinguish subgroups with distinct subjective well-being profiles based on this measurement. Therefore, after testing the competing measurement models of the MHC-SF, our main aim was to identify subjective well-being profiles in a large adolescent sample. Methods: On a representative Hungarian adolescent sample (N=1572; 51% girl; mean age was 15.39, SD=2.26) confirmatory factor analyses (CFA) and exploratory structural equation modeling (ESEM) were used to test the factor stucture of the Adolescents MHC-SF. In addition, gender invariance of the best fitting model was also tested. Latent Profile Analyses (LPA) were conducted to reveal distinct subgroups and these profiles were then compared. Results: Results support the bifactor model of MHC-SF: the general and specific well-being factors which were invariant across gender. LPA yielded four subgroups, three of them have been theoretically hypothesized in previous works (i.e. flourishing, moderate mental health, languishing), but an emotionally vulnerable subgroup also emerged. Compared to the languishing group, this new subgroup demonstrated higher scores on prosocial behaviour, but had comparable level of loneliness and internalizing symptoms. Conclusions: Our results suggest that the MHC-SF is a reliable and valid instrument for assessing overall well-being and its components. In addition, the identification of young people to be at risk for low mental health may help us to tailor mental health promotion programs to their special needs. Keywords: Well-being, Positive Mental Health, Mental Health Continuum Model, Adolescents, Confirmatory Factor Analysis, Exploratory Structural Equation Modeling, Gender Invariance, Latent Profile Analyse

A Person-Centered Approach to Adolescent Nonsuicidal Self-Injury: Predictors and Correlates in a Community Sample

Growing incidence of nonsuicidal self-injury (NSSI) and a lack of intensive examination of NSSI variability among adolescents justify identification of latent classes based on the endorsement of different NSSI behaviors. Latent class analysis was used to detect the heterogeneity of past month NSSI among 322 high school students (73.2% female). Two interpretable latent classes emerged. The Severe/Multimethod NSSI class (39%) engaged in almost all forms of NSSI with high intensity and motivated mainly for intrapersonal reasons. The results imply that compared to Mild/Moderate NSSI group (61%), the Severe class is at greater risk for poor mental health, which can exacerbate further NSSI acts. In school settings, identifying adolescents who are vulnerable for more severe NSSI can help to interrupt NSSI trajectories to emerging adulthood

Nonproductive thoughts, somatic symptoms and well-being in adolescence: testing the moderator role of age and gender in a representative study

BACKGROUND: Previous findings suggest a female preponderance in nonproductive thoughts -rumination and worry-, but studies on gender differences in the strength of the relationship between nonproductive thoughts, somatic symptoms and subjective well-being are scarce. Our aim was to test whether gender and age would moderate these associations. METHODS: 1572 adolescents were involved in this representative cross-sectional study (770 boys; mean age = 15.39; SD = 2.26 years). Nonproductive thoughts were measured by Nonproductive Thoughts Questionnaire for Children (NPTQ-C), somatic symptoms were assessed by Somatic Complaint List (SCL), while Mental Health Continuum-Short Form (MHC-SF) was used to measure subjective well-being. To assess the moderation effects of age and gender on the relationship between nonproductive thoughts, somatic symptoms and well-being, four multiple indicator multiple causes (MIMIC) models were defined. RESULTS: Our results suggested that higher rates of nonproductive thoughts predicted a higher level of somatic symptoms and a lower level of subjective well-being. The analyses revealed that although nonproductive thoughts were strongly and equally associated with somatic symptoms among boys and girls, age was a significant moderator. Gender also moderated the relationship between nonproductive thoughts and subjective well-being. CONCLUSIONS: Our results support the importance of nonproductive thoughts in somatic symptoms and highlight that the strength of the relationship is similar across both genders but could be dependent upon age. The findings also shed light on the decreased well-being of girls, especially with elevated level of nonproductive thoughts

A nem-szuicidális önsértés és az öngyilkos magatartás kapcsolata: független vagy összefüggő jelenségek?

Az öngyilkos magatartás (öngyilkossági gondolatok, megkísérelt és befejezett öngyilkosság) kutatása jóval ré- gebbre nyúlik vissza, mint a nem-szuicidális önsértésé (non-suicidal self-injury; NSSI: a test szándékos meg- sértése öngyilkossági szándék nélkül). Számos tanulmány született a két jelenség kapcsolatának vagy éppen különbségeinek vizsgálatáról, ugyanakkor a témában fellelhető irodalom nem képvisel egységes álláspontot. Tanulmányunk célja, hogy összefoglaljuk és bemutassuk a kurrens szakirodalomban megtalálható felté- telezéseket, elméleti modelleket az NSSI és az öngyilkos magatartás lehetséges kapcsolatairól. További célunk, hogy a szakemberek összefüggéseiben tudják értelmezni a két jelenség viszonyát. Habár az NSSI és az öngyilkos magatartás bizonyos szempontok mentén elkülöníthető (például a DSM-5 által javasolt Nem-Szuicidális Önsértés Zavar és Öngyilkos Magatartás Zavar diagnózisok mentén), ugyanakkor a kurrens kutatások a két jelenség összefüggéseire hívják inkább fel a figyelmet, egymástól elvá- laszthatatlan jelenségeknek tekintve őket (pl. az NSSI mint az öngyilkos magatartás prediktora). Az eddig született kevés átfogó modell leginkább a két jelenség lehetséges összefüggéseit magyarázza, több- ségük az NSSI-re egy, az öngyilkosságra hajlamosító tényezőként, annak rizikófaktoraként tekint. Ezenkívül napjaink szakirodalmában a spektrumszemlélet terjedt el, amely a két jelenséget (NSSI és öngyilkos maga- tartás) egy spektrum két végpontjaként képzeli el

Az önkritikus perfekcionizmus mint mentális betegségtünet és nem szuicidális önsértés prediktor kamaszok körében

Háttér és célkitűzések: A diszpozicionális perfekcionizmus többdimenziós jelenség, mely a személy önmagával szemben állított magas sztenderdjei (perfekcionista törekvések) mellett irreális elvárásokat (perfekcionista aggodalmak) is magában foglalhat. Azt, hogy a személyiségműködésben a perfekcionizmus egészséges vagy maladaptív, önkritikus vonulata a meghatározó, a két perfekcionizmuskomponens aránya határozza meg. Utóbbit különböző pszichopatológiai jelenségek rizikó- és fenntartó faktoraként tartják számon. Kutatásunk célja nem klinikai kamaszpopulációban a multidimenzionális perfekcionizmus különböző mentális egészségmutatókkal (pl. pszichés tünetek, nem szuicidális önsértés) való összefüggéseinek feltárása volt. Módszer: Vizsgálatunkban 1015 középiskolás (66,1% lány; átlagéletkor 16,81 év; szórás 5 1,42) vett részt. A perfekcionizmus komponenseit a Majdnem Tökéletes Skála rövid változatával, az önsértő viselkedést az Állítások az Önsértés Kapcsán Kérdőívvel mértük fel. A pszichés tüneteket a Képességek és Nehézségek Kérdőívvel, míg a mentális jóllétet a Serdülő Mentális Egészség Kontinuum Skála rövid változatával térképeztük fel. Eredmények: Az önkritikus perfekcionista csoportba sorolható tanulók jelzik a legrosszabb mentális állapotot, körükben a legmagasabb – közel 50% – az aktuális önsértők aránya. Többszörös lineáris és multinomiális regressziós modelleken alapulva rámutattunk, hogy az önkritikus perfekcionizmus jelenléte növeli, míg az adaptív perfekcionista hozzáállás csökkenti mind a mentális betegség tünetszámot, mind az egy hónapon belüli önsértés esélyét. A látens klaszterezéssel azonosított önsértő csoportok közül a Súlyos önsértők csoportjában a legmarkánsabb az önkritikus perfekcionista hozzáállás és a legalacsonyabb a szubjektív jóllét. Következtetések: Hazai középiskolás mintában is megerősítést nyert, hogy a perfekcionizmus önkritikus komponense rizikófaktorként határozható meg a rosszabb lelki egészségmutatók, kiemelten a nem szuicidális önsértés tekintetében. Az összefüggések alapján a mentális egészség szűrésében és fejlesztésében iskolai közegben is megfontolandó a tanulók perfekcionizmusjellemzőinek azonosítása

Perfekcionista csoportok pozitív mentális egészsége – a perfekcionizmus, az érzelemszabályozás és a szubjektív jóllét mintázódása fiatal élsportolók körében

Háttér és célkitűzések: A perfekcionizmus adaptív és maladaptív formái eltérő módon kapcsolódnak számos, az élsport terén alapvető tényezőhöz (pl. teljesítmény, célorientáció). Vizsgálatunkban ezért a perfekcionista jellemzőkön és az érzelemreguláció minőségén alapuló látens klaszterek azonosítását tűztük ki célul serdülőkorú élsportoló- és kontrollmintában. Feltártuk továbbá az egyes csoportok szubjektívjóllét-mutatóit is. Módszer: 744 versenyszerűen sportoló középiskolást (60,2% fiú, átlagéletkor = 16,83 év, szórás = 1,39) és 591 nem élsportoló osztálytársukat (50,8% fiú, átlagéletkor = 16,91 év, szórás = 1,65) vontuk be a felmérésbe. A kamaszok a következő három skála rövid változatát töltötték ki: Majdnem tökéletes skála (Rice és mtsai, 2014), Kognitív Érzelem-reguláció Kérdőív (Garnefski és Kraaij, 2006) és Serdülő mentális egészség kontinuum skála (Keyes, 2006). Eredmények: Látensprofil-elemzés segítségével mind az élsportoló-, mind a kontrollmintában egy jól interpretálható 3 osztályos megoldás körvonalazódott megfelelő illeszkedési mutatókkal. A kontrollcsoportban adaptív, maladaptív és nem perfekcionista profilok bontakoztak ki, ami számos korábbi teoretikus és empirikus eredménnyel egybecseng. Az élsportoló kamaszok körében nem perfekcionista csoportot nem tudunk azonosítani. A maladaptív perfekcionisták maladaptív érzelemszabályozással csoport mellett a versenyszerűen sportolók körében az adaptív perfekcionisták két további osztályt építettek fel: míg az egyik adaptív érzelemszabályozó stratégiákat képes mozgósítani, addig a másik adaptív perfekcionista csoport minimális mértékben alkalmaz kognitív érzelemregulációs folyamatokat. A hat látens osztály közül az adaptív perfekcionista élsportolók adaptív érzelemregulációval jellemezhetők a legkiemelkedőbb szubjektívjóllét-szinttel mind a globális, mind az érzelmi, a pszichológiai és a társas well-beinget tekintve. Következtetések: Rámutattunk arra, hogy az azonosított látens perfekcionizmus csoportok az érzelemszabályozás és a pozitív mentális egészség különböző szintjeivel és mintázatával jellemezhetők. Background and Objectives: Adaptive and maladaptive perfectionism are in different connections with several characteristics which are important in sport performance, therefore the main aim of our study was to identify and characterize latent classes of perfectionism and emotion regulation strategies in connection with positive mental health in a large young elite athlete sample and controls. Methods: 744 young elite athletes (60.2% boy, mean age=16.83, SD=1.39) and 591 controls (50.8% boy, mean age=16.91, SD=1.65) took part in the research. The questionnaire booklet included the Short Form of the Revised Almost Perfect Scale (Rice et al, 2014), the short version of the Cognitive Emotion Re-gulation Questionnaire (Garnefski & Kraaij, 2006), and the Adolescent Mental Health Continuum–Short Form (Keyes, 2006). Results: Using Latent Profile Analysis we could reveal a well-interpreted 3-class solution in both samples with good fi t indices. Among non-athletes the outlined 3 classes are parallel with several former theoretical and empirical results: adaptive, maladaptive, and non-perfectionists emerged. In the elite athlete sample two adaptive groups and a maladaptive were delineated. One of the adaptive perfectionist athlete group can be featured by adaptive emotion regulation, while the other can be described with low use of emotion regulation strategies. Of the six latent classes the elite athlete group with adaptive perfectionism and adaptive emotion regulation has the highest level of global, emotional, psychological, and social well-being. Conclusions: Detected latent classes highlight that mechanisms of perfectionism accompany with diffe-rent styles of emotion regulation and these patterns are in close relationship with subjective well-being