Vesalius' fabrica: A report on the worldwide census of the 1543 and 1555 editions

This article provides a listing of known copies of the first two folio editions of Andreas Vesalius’ $\textit{De humani corporis fabrica}$ (1543 and 1555), revising earlier estimates. It shows that the $\textit{Fabrica}$ survives in much higher numbers than previously reported, and has a much wider geographical distribution, as well. The authors discuss the methodologies for conducting census in the digital age, provide an estimate of the print runs, and compare the survival rate of the two folio editions. It is argued that cultural politics explains the circulation patterns and current locations of Vesalius’ $\textit{Fabrica}$. Throughout history, this luxurious atlas of anatomy could only be afforded by the wealthy, and, as a result, surviving copies tend to concentrate in areas that have traditionally been associated with the development of Western economic power structures

Horses, Curiosities, and the Culture of Collection at Early Modern Germanic Courts

This article offers a new interpretation of the concept of wonder in early modern Europe by focusing on large collections. It shows that many princelyKunstkammernwere located above stables, and argues that the horses downstairs and the curiosities upstairs performed similar roles in the courtly display of power. The size and design of stables shaped how curiosities were exhibited and viewed. These majestic buildings facilitated cursory viewing experiences of the assemblage of a great number of animals and objects. They did not necessarily encourage the detailed examination of particular and unique exhibits.Herzog August Bibliothek, Wolfenbutte

The pineapple and the worms

Maria Sibylla Merian’s illustrations of the pineapple are the iconic images of early modern natural history [Figs. 1 and 2]. They reveal the crucial role of women in the development of modern arts and science, they teach us about the importance of the visual arts for natural history, and they serve as reminders of the troubling relationship between European arts, science and colonialism. Merian’s images are also hilarious because they juxtapose the pineapple with a variety of insects that crawl all around the fruit. The first illustration of the green, unripe pineapple, for instance, shows the most delicious pineapple, the queen of all fruits according to many early modern naturalists, in the friendly company of five cockroaches at various stages of development. Merian’s accompanying text explicitly plays on this contrast, claiming that “the pineapple is the most prominent of all edible fruits” while the “cockroaches are the best known of all insects in America because they invade the locals’ cloths, linen, food and drink.” How ironic, then, that this pest likes to eat the very same food that humans do because it is attracted to its sweetness

From Vesalius through Ivins to Latour: imitation, emulation and exactly repeatable pictorial statements in the Fabrica

My article reconstructs the reception history of the illustrations of Andreas Vesalius’ De humani corporis fabrica (1543) by tracing they were copied, pirated, and plagiarized from the sixteenth century to today. Curiously, early modern printers never re-used the original woodblocks, even though they were available for sale. Instead, publishers commissioned new, smaller and corrected illustrations that imitated but did not exactly replicate the original woodcuts. As I argue, early modern medical publishers engaged with images by continually trying to emulate and improve upon them. It was only in the eighteenth century, when the Fabrica ceased to become a textbook for practicing physicians, that its images became cult objects that needed to be replicated exactly. It was in this era that the original woodblocks were rediscovered, and used to print new editions of the Fabrica. Curiously, William Ivins Jr., the renowned print scholar, came up with his theory of pictorially repeatable statements when he became engaged with the 1934 re-edition of the Fabrica’s images, the last edition to rely on these woodblocks. I claim that his theory of pictorially repeatable statements is a reflection of how modern publishers engaged with the Fabrica’s images, but misrepresents how those images were used in the early modern period. Bruno Latour’s work on immutable mobiles drew its inspiration from the work of Ivins. Consequently, a reassessment of Ivins’ claims about the history of printing is also a reassessment of Latour’s claims about the role of inscriptions in the emergence of modernity

Nature and Taxonomy, Systems of

peer reviewe

Csokonai könyvtár (Bibliotheca studiorum litterarium)

Aligha vitatható, hogy a magyarországi felvilágosodás korában Csokonai Vitéz Mihály életműve az az etalon, amely összevetési alapul, zsinórmértékül szolgál eszmei és művészi teljesítmények megközelítéséhez, mérlegeléséhez, minősítéséhez. Ez pedig kellő indokot szolgáltat arra, hogy a felvilágosodás kutatásának aktuális kérdéseit épp Csokonai szülővárosában tekintsék át a kutatók, s épp Debrecenben kerüljön sor országos méretű, interdiszciplináris konferenciára, amelyik a korszak vizsgálatának újabb eredményeit összegzi, a különféle nézeteket egymással szembesíti, a továbblépés útjait megkísérli felderíteni, betájolni. Nem kötődött a rendezvény jubileumhoz, legfeljebb annyiban, hogy 1995-ben vetette fel a kérdést: jelentett-e az 1795-ös év valamilyen alapvető cezúrát a magyar - vagy az európai - irodalom történetében? Folytonosság vagy változás - netán épp fordulat - jellemzi-e erősebben az 1790-es éveket? Milyen eszmei, esztétikai erővonalak határozták meg a Martinovics-összeesküvés évtizedének összképét? Mennyire kell a magyar irodalom történeti periodizációjának mindezt figyelembe vennie? Mit mutat Csokonai példája: lehetett-e számára különös jelentősége az 1795-ös évnek? Ilyenféle kérdésekre keresett választ a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában, 1995 márciusában rendezett konferencia, amelynek anyagát - tematikus egységekbe rendezve - adja közre kötetünk. A hazaiak mellett a közép-európai jelenségek is szerepelnek a témák között, jelezve, hogy a magyar felvilágosodás elválaszthatatlan az európaitól, szerves része annak, s a komparatisztika szempontját még a korábbiaknál is erősebben érdemes érvényesíteni a jövőben. A magyar és európai helyzet együttes elemzése, a részletek feltárása talán már e kötetben is elősegíti a felvilágosodásról kialakult kép árnyalását, gazdagítását.Bitskey István, Előszó, 9-10. Csetri Lajos, Folytonosság és változás a felvilágosodás kori magyar irodalomban, 13-34. Vajda György Mihály, A felvilágosodás századának fordulója: döntő változások kora az európai irodalomban, 34-54. Debreczeni Attila, Az érzékenység eszmetörténeti vonatkozásai a XVIII. század végének magyar irodalmában, 55-66. Taxner-Tóth Ernő, Nyomdaipar, újságok és könyvek a felvilágosodás kibontakozásában, 69-80. Pavercsik Ilona, A „megvilágosodott" írók munkái a pesti könyvkereskedelemben, 81-87. Penke Olga, "A Könyveknek veleje" - a felvilágosodás egy rövid műfajának magyarországi története (1780-1830), 88-101. Fekete Csaba, A református egyház a türelmi rendelet után, 102-119. Csorba Sándor, Az 1806-os törésvonal mentén (Kultsár István és a Hazai Tudósítások), 120-134. Csetri Elek, A magyar jakobinus mozgalom erdélyi összefüggései, 135-144. Egyed Emese, A Barcsay-ügy, 145-158. Vörös Imre, Neoklasszicizmus és forradalom - Marié- Joseph Chénier munkásságának tükrében, 161-171. Madarász Imre, A felvilágosodás korának olasz klasszikusai a francia forradalomról és Napóleonról, 172-179. Sárközy Péter, Az olasz XVIII. századi művelődés szerepe a magyar felvilágosodás kiformálódásában, 180-201. Szilágyi Ferenc, Voltaire Poéme sur Le Désastre de Lisbonne című versének ismeretlen magyar fordítása a XVIII-XIX. század fordulójáról, 202-221. Kiss Sándor, Stílusvizsgálatok a XVIII. század végének prózájában, 222-229. Földvári Sándor, A felvilágosodás fordulatának recepciója a kárpátaljai kultúrában (Lutskay Mihály és nemzedéke), 230-240. Kókay György, A nemzeti fejlődés és az európai integráció kérdései a XVIII. század végi magyar irodalomban, 243-250. Margócsy István, A magyar nyelv státusa a XVIII. század második felében, 251-259. Kecskés András, Hagyományőrző és hagyományteremtő törekvések a versújítás korában, 260-277. Szilágyi Márton, Az Uránia eszmetörténeti helye a források tükrében, 278-294. Fábri Anna, Hősnők és írónők a XVIII-XIX. század fordulójának magyar irodalmában, 295-308. Zentai Mária, Tanúlt fülek és rongyon gyűlt munkák (Csokonai dévajságairól és megítéltetésükről), 309-317. Szajbély Mihály, Költészet és próza viszonya Csokonai Vitéz poétikájában és szépírói kísérleteiben, 318-328. Nagy Imre, A feleslegessé vált áldozat (Ungvárnémeti Tóth László „Nárcisz"-a és a pásztorjáték), 329-343. Borbély Szilárd, Ahogy Kölcsey olvassa Csokonait, 344-352. Dávidházi Péter, Párbeszéd korszakok határán, Egy sokatmondó félreértés Kazinczy és Toldy levelezésében, 355-364. Nagy Miklós, XIX. századi szépprózánk a felvilágosodásról, Martinovicsok mozgalmáról, 365-371. D. Molnár István, 1772, 1795, 1820 körül (Határkövek a magyar és a lengyel irodalom útján), 372-379. Fried István, A felvilágosodás, a forradalom és öröksége az európai irodalmakban, 380-388. Mezei Márta, Egy korszak vége az irodalomtörténetírásban, 389-398. Bíró Ferenc, 1795: fordulat, korszakhatár vagy más?, 401-410. Névmutató, 411-423