A digitális bennszülöttek nyomában. Bemutatkozik az ELTE Alfa Generáció Labor

Az ELTE Természettudományi Kar Etológia Tanszékén működő Alfa Generáció Labor azt kutatja, hogy a 2010 után született gyerekek, vagyis az alfa-generáció életére milyen hatással vannak a digitális eszközök (például az okostelefon, a tablet). Ennek a generációnak a vizsgálata azért kiemelkedően fontos, mert ezeket a gyerekeket születésüktől fogva digitális eszközök veszik körül, és gyakran már kisgyermekkorban felhasználóvá válnak. A 2016-os felmérés alapján a 2–3 éves gyerekek majdnem fele (48%-a) aktívan vagy passzívan (például mesenézésre) használt már digitális eszközt, 4–5 éves korra ez az arány 61%-ra emelkedett (Konok et al. 2020). A kutatás óta eltelt hat évben ezek a számok még tovább nőttek (1). Sőt az eszközhasználati trendek alapján az is elképzelhető, hogy most adódik az utolsó lehetőség olyan gyerekeket találni, akik még nem használnak digitális eszközöket

Emotion Attribution to a Non-Humanoid Robot in Different Social Situations

In the last few years there was an increasing interest in building companion robots that interact in a socially acceptable way with humans. In order to interact in a meaningful way a robot has to convey intentionality and emotions of some sort in order to increase believability. We suggest that human-robot interaction should be considered as a specific form of inter-specific interaction and that human–animal interaction can provide a useful biological model for designing social robots. Dogs can provide a promising biological model since during the domestication process dogs were able to adapt to the human environment and to participate in complex social interactions. In this observational study we propose to design emotionally expressive behaviour of robots using the behaviour of dogs as inspiration and to test these dog-inspired robots with humans in inter-specific context. In two experiments (wizard-of-oz scenarios) we examined humans' ability to recognize two basic and a secondary emotion expressed by a robot. In Experiment 1 we provided our companion robot with two kinds of emotional behaviour (“happiness” and “fear”), and studied whether people attribute the appropriate emotion to the robot, and interact with it accordingly. In Experiment 2 we investigated whether participants tend to attribute guilty behaviour to a robot in a relevant context by examining whether relying on the robot's greeting behaviour human participants can detect if the robot transgressed a predetermined rule. Results of Experiment 1 showed that people readily attribute emotions to a social robot and interact with it in accordance with the expressed emotional behaviour. Results of Experiment 2 showed that people are able to recognize if the robot transgressed on the basis of its greeting behaviour. In summary, our findings showed that dog-inspired behaviour is a suitable medium for making people attribute emotional states to a non-humanoid robot

Influence of Owners’ Attachment Style and Personality on Their Dogs’ (<i>Canis familiaris</i>) Separation-Related Disorder

<div><p>Previous research has suggested that owners’ attitude to their family dogs may contribute to a variety of behaviour problems in the dog, and authors assume that dogs with separation-related disorder (SRD) attach differently to the owner than typical dogs do. Our previous research suggested that these dogs may have an insecure attachment style. In the present study we have investigated whether owners’ attachment style, personality traits and the personality of the dog influence the occurrence of SRD in the dog. In an internet-based survey 1508 (1185 German and 323 Hungarian) dog-owners filled in five questionnaires: Demographic questions, Separation Behaviour Questionnaire (to determine SRD), Human and Dog Big Five Inventory and Adult Attachment Scale. We found that with owners’ higher score on attachment avoidance the occurrence of SRD in the dog increases. Dogs scoring higher on the neuroticism scale were more prone to develop SRD. Our results suggest that owners’ attachment avoidance may facilitate the development of SRD in dogs. We assume that avoidant owners are less responsive to the dog’s needs and do not provide a secure base for the dog when needed. As a result dogs form an insecure attachment and may develop SRD. However, there may be alternative explanations of our findings that we also discuss.</p></div

Hogyan hat a mobileszköz-használat az óvodások figyelmére és társas-kognitív készségeire?

Az érintőképernyős mobileszközöket (ÉKM: okostelefonok és tabletek) egyre többet és egyre fiatalabb korban használják a gyerekek. Ekkor az agy még nagyon plasztikus, így az ÉKM-használat befolyásolhatja a kognitív fejlődést, ami új kihívásokat támaszt a szülőkkel és pedagógusokkal szemben. Egy keresztmetszeti vizsgálatban összehasonlítottuk az ÉKM-eszközöket gyakran használó és az ilyen eszközöket nem használó óvodás korú gyerekek (szelektív és megosztott) figyelmi és szociokognitív képességeit. Majd kísérletesen vizsgáltuk, hogy miképp befolyásolja a gyerekek figyelmi teljesítményét, ha előzőleg (előkezelés) egy gyors vagy lassú sebességű digitális játékkal vagy egy nem digitális játékkal játszanak. A szelektív figyelmi feladatban a gyerekek figyelmére (ÉKM-használattól függetlenül) a globális fókusz volt jellemző (jobban teljesítettek, ha az egészre kellett figyelni, mint ha a részletre), a megosztott figyelmi feladatban azonban az ÉKM-használók atipikus, lokális fókuszt mutattak (jobban teljesítettek, amikor a kis ábra volt a célinger, mint amikor a nagy), és teljesítményük a globális próbákban elmaradt az ÉKM-eket nem használó gyerekekétől. Az ÉKM-használók gyengébb tudatelméleti teljesítményt mutattak, viszont az érzelmek felismerésében nem különböztek az ÉKM-et nem használóktól. Az előkezelésen alapuló vizsgálatunk a figyelmi működéssel kapcsolatos eredményeket kísérletesen is megerősítette: a tesztet megelőzően digitális játékkal játszó gyerekek globális fókuszt mutattak a szelektív feladatban és lokális fókuszt a megosztott figyelmi feladatban, a nem-digitális játék után viszont mindkét feladatban globális fókusz volt jellemző. Míg a nem-digitális és a lassú digitális játékkal játszó gyerekek a szelektív figyelmi feladatban jobban teljesítettek, mint a megosztottban, addig a gyors digitális játékkal játszók nem mutattak ilyen előnyt a szelektív figyelmi feladatban. Eredményeink azt mutatják, hogy az ÉKM-eszközök rövid- és hosszútávú használata és azon belül a digitális játékokkal való játék lokális figyelmi fókuszhoz vezet, talán azért, mert a digitális képernyők lokális információkban gazdagok, és ritkán látszódik egyben az egész kép. A gyors digitális játék, azáltal, hogy párhuzamosan több ingerre kell figyelni, a megosztott figyelmet fejleszti, de a szelektív figyelmet nem. Az ÉKM-használat elveszi az időt a társas tevékenységektől, ami magyarázhatja, hogy az ÉKM-használóknak nehézségeik vannak a komplexebb szociokognitív képességek terén (tudatelmélet). Eredményeink fontos ismereteket nyújtanak és irányt mutatnak a pedagógia és a pszichológia számára