The risk of postoperative respiratory complications following adenotonsillar surgery in children with or without obstructive sleep apnea: A systematic review and meta-analysis

Obstructive sleep apnoea (OSA) appears in 2-5% of children, with first-line treatment being adenotonsillar (AT) surgery. Our aim was to examine the risk of postoperative respiratory complications (PoRCs) in non-OSA and the different OSA severity (mild, moderate, severe) groups.We conducted a systematic review and meta-analysis of studies comparing PoRCs following AT surgery in children with and without OSA.19 observational studies were identified with the same search key used in MEDLINE, Embase and CENTRAL. The connection between PoRCs, the presence and severity of OSA, and additional comorbidities were examined. Odds ratios (OR) were calculated with 95% confidence intervals (CI).We found that PoRCs appeared more frequently in moderate (p=0.048, OR: 1.79, CI (1.004, 3.194)) and severe OSA (p=0.002, OR: 4.06, CI (1.68, 9.81)) compared to non-OSA patients. No significant difference was detected in the appearance of major complications (p=0.200, OR: 2.14, CI (0.67, 6.86)) comparing OSA and non-OSA populations. No significant difference was observed in comorbidities (p=0.669, OR: 1.29, CI (0.40, 4.14)) or in the distribution of PoRCs (p=0.904, OR: 0.94, CI (0.36, 2.45)) between the two groups.Uniform guidelines and a revision of postoperative monitoring are called for, since children with moderate and severe OSA are more likely to develop PoRCs following AT surgery based on our results, but no significant difference was found in mild OSA. Furthermore, the presence of OSA only is not associated with an increased risk of developing major complications. This article is protected by copyright. All rights reserved

Porc tympanoplasztikán átesett betegek késői utánvizsgálata funkcionális szempontból

Bevezetés: Tympanoplasztikai műtétek a krónikus középfülgyulladások és maradványállapotok rekonstrukciós eljárásai egy légtartó dobüreg kialakításával és a hallócsont-láncolat helyreállításával. Ennek a megvalósítására több graft áll rendelkezésünkre, legelterjedtebb a fascia, illetve porc alkalmazása. Célkitűzés: Célom fülünk anatómai felépítésének, a halláskárosodás különböző formáinak körvonalazása a középfülben kialakult szerkezeti károsodások rekonstrukciós lehetőségeinek tisztázásával. A tympanoplasztikai műtétek történeti vonatkozásainak ismertetésén keresztül a graftok minőségében történt fejlődésnek, a porc tympanoplasztika indikációinak, a műtéti technikáknak és eredményességüknek bemutatása a nemzetközi eredmények tükrében. Beteganyag: A pótlandó defektus nagyságától függően a Wullstein féle felosztást alkalmazva 5 rekonstrukciós csoportot különíthetünk el. Munkám során a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán 2000-2011 között 75 porc tympanoplasztikai műtéten átesett beteg eredményeit elemeztem és értékeltem. 43 esetben I. típusú myringoplasztikát, 22 esetben II. típusú porc tympanoplasztikát „rövid collumelával” és 10 esetben III. típusú beavatkozást végeztek „hosszú collumela” alkalmazásával. Eredmények: A helyreállított fül funkcionalitásának, ezáltal a műtétek eredményességének megítélése a pre- és postoperatívan 6., 12., 24., 36. hónapban elvégzett küszöbaudiometria vizsgálattal történt. Az eredmények kiértékelést Student-féle t-próbával végeztem a csont-légköz változások mértékének alapján a beszédfrekvenciák átlagában, 500 Hz, 1000 Hz, 2000 Hz és 4000 Hz tartományokban. Az I. típusú tympanoplasztikai műtétek audiológiai eredményei a 24. hónapig a legjobbak, ez a 36. hónapban is stagnált (18,37±12,74). II. típus esetében a legjobb eredmény a 6. hónapban (26,25±13,12) volt megfigyelhető, folyamatos csökkenés után a preoperatív állapothoz viszonyítva a 36. hónapban 3,19 dB-es javulás mutatkozott (35,00±13,91). A III. csoport eredményei a 24. hónapig fokozatosan javultak (24,17±11,54), majd a 36. hónapban (15,00±12,03) ugrásszerű javulás figyelhető meg. Következtetés: Megállapítható, hogy az I-II-III. műtéti csoport eredményei a nemzetközi adatokkal korrelálnak. A kapott értékek stabilan az I. műtét esetében a legjobbak, a II. csoportban a rossz eredményekre a kiindulási magas kockázatú eseteknél fellépő gyakori reperforáció lehet a magyarázat. A III. típus eredményei a 24. hónapig az irodalomnak megfelelőek, a 36. hónap során kapott kiugrásszerű javulásra magyarázatot adni nem tudunk.egységes, osztatlanáltalános orvosmagyarnappal