Húgyúti kórokozó Escherichia coli virulenciájára irányuló vizsgálatok = Investigations on the virulence of uropathogenic Escherichia coli

Az Escherichia coli fő húgyúti virulencia faktorainak vizsgálatával bizonyítottuk, hogy az alfa hemolizin a toxicitásért felelős legjelentősebb pathogenetikai tényező, emellet a tok és fimbriák a kolonizációban jászanak fontos szerepet. A haemolysin operont tartalmazó pathogenitási szigetet in vitro és egerek bélscatornájában in vivo is át tudtuk vinni a genus más képviselőjébe. Emellett a hemolizin operon kicserélhetőségét bizonyítottuk Escherichia és Proteus törzsek között szintén in vivo környezetben is. A hemolizáló rekombinánsok virulenciája a recipienshez képest szignfikánsan magasabb. Hibridizációs kísérletekkel az E. coli és Proteus penneri haemolizin operonjainak homológiáját bizonyítottuk. Gyakorlati jelentőségű megfigyelés, hogy a rezisztens hemolizáló törzs antibiotikum kezelés esetén a bélcsatornában elszaporodva életet veszélyeztető fertőzés forrása lehet. A hemolzin és fimbria operonok szabályozásában jelenős mechanizmusokat tártunk fel. | In mouse experiments we have proved that alpha-haemolysin with its toxic effect is the main urinary virulence factor of E. coli. Besides fimbrial adhesins and the capsule are important in the first colonisation step of the infection. The pathogenicity island containing the haemolysin operon could be transferred from the wild type strain to non-hemolytic E. coli strains in the mouse intestine. Furthermore, the haemolysin operon is exchangable in vivo between E. coli and Proteus strains. The haemolytic recombinants present with significantly increased virulence in various mouse models. With hybridisation experiments we could prove homology between the haemolysin operons of E. coli and Proteus penneri. The observation that antibiotic resistant haemlysin producing E. coli in the microbiota may elicit severe infection in the antibiotic treated patients may be of paractical significance. Regulatory machineries governing the expression of haemolysin and fimbria operons were also elucidated

Globális regulátor mutációknak mint az attenuálás lehetőségének vizsgálata Escherichia coli-ban = Investigation on global regulator mutations as possible tools of attenuation in Escherichia coli

Az Escherichia coli globális regulátor génjeinek a virulencia funkciókra irányuló hatását vizsgálva megállapítottuk, hogy a húgyúti fertőzést és újszülöttkori meningitist okozó törzsek esetében a leuX és az rfaH gének kiesése (utóbbi Salmonella enterica esetében is) attenuált származékokat eredményez, a recA ás lrhA gének a virulenciát mérhetően nem befolyásolják. Tárgyaljuk a regulátoroknak az egyes virulencia faktorok expressziójára gyakorolt hatását. Az attenuálás olyan fontos virulencia funkciók kiesésére vezethető vissza, mint a haemolysin termelés, a tokantigén képzése, vagy a komplett "O" antigén szintézise. A származékok enterális kolonizáló képessége is csökken, ami a fenti gének szerepére utal abban, hogy az E. coli a kommenzális bélflóra részeként az extraintestinalis fertőzések forrásaként rezervoár szerepet töltsön be. A kutatások perspektivikusan vakcina jelölt származékok kifejlesztését eredményezhetik. | Investigations on the influence of global regulatory factors on Escherichia coli virulence have lead to the conclusion that leuX and rfaH (the latter also in the case of Salmonella enterica) play a pivotal role in pathogenic capacity. On the other hand knock out recA and lrhA mutants presented with equal virulence to the wild type. Effect of the regulators on the function of individual virulence factors is discussed: attenuation of virulence is due to downregulation of such important attributes like haemolysin production, capsule synthesis and expression of a complete 'O' antigen. Handicapped intestinal colonization capacity of the derivatives points to an important role for these regulators in sustaining the reservoir function of intestinal commensals as potential pathogens in subsequent extraintestinal manifestations. Our data imply a perspective for development of potential vaccine candidate derivatives

Atopiás dermatitis gyermekkorban. A családi struktúra, a lakókörnyezet, a táplálás és bakterialis superantigének szerepe. = Atopic dermatitis in childhood. The role of family structure, indoor environment, feeding and bacterial superantigens.

2002-ben az AD prevalencia Baranya megyei iskolás gyermekek körében 15,1%-nak, 2005-ben 16,1%-nak bizonyult; a 7-9 éves korosztályok adatainak összehasonlítása közel azonos eredményt adott: 17,0% (2002) és 17,1% (2005). Hazánkban az AD prevalencia emelkedése mérséklődik. A komplex kérdőíves felmérés eredményei az öröklött tényezők jelentőségét bizonyítják a betegség kialakulásában és igazolják, hogy a betegek környezetében sokkal inkább fellelhetők az ismert potenciális provokáló faktorok, mint a kontroll csoport tagjainál. Az AD-ben szenvedő betegek bőrfelszínén észlelt Staphylococcus aureus kolonizáció és a baktériumok által termelt szuperantigén tulajdonságokat mutató exotoxinok szerepe a betegség tüneteinek létrejöttében, az eredmények szerint az eddig ismert adatokhoz képest valószínűleg kisebb jelentőségű. A gondozott betegek adatai arra utalnak, hogy az ?extrinsic? és ?intrinsic? típusú AD a klinikai tünetek alapján egységes kórképnek tartható, a genetikai és a környezeti provokáló tényezőkre adott válasz tekintetében azonban különbség áll fenn közöttük. A felmérés tisztázta, hogy az AD nem tekinthető banális megbetegedésnek, igen jelentős pszichológiai, szociális és financiális terhet ró a családra és az egészségügyi ellátórendszerre. A 2003-ban és a 2004-ben az iskoláskorúak körében végzett prevalencia vizsgálatok szerint az orvos által megállapított asztma előfordulási gyakorisága 8,2%, az allergiás rhinitisé pedig 14%. | In 2002 and 2005 two surveys were conducted among schoolchildren in Baranya county to estimate the prevalence of atopic dermatitis (AD). The prevalence-rates proved to be 15,1% (2002) and 16,1% (2005). The data derived from the 7-9 year-old age group were nearly equal in the two surveys: 17,0% (2002) and 17,1% (2005). In Hungary the rate of elevation of the AD-prevalence is slowing down. The results from the complex questionnaire study represent the strong impact of inheritance on the development of AD and show the presence of some earlier proposed exogenous provocative factors more frequently in the environment of children suffering from AD than in the control group. From our investigations it can be concluded that the role of Staphylococcus aureus skin colonization and the production of staphylococcal endotoxins are not essential requirements for the development of atopic skin signs. The data of our patients suggest that the clinical symptoms of the extrinsic and intrinsic type of AD are identical but the answers given on environmental provocative factors could be different in the two subtypes. The survey revealed that AD could not be seen as a simple disease; it puts serious psychical, social and financial burden both on the family and the national health system. Our prevalence studies in 2003 and 2004 revealed 8.2% frequency for physician-diagnosed bronchial asthma while in the case of allergic rhinitis this value was 14%

Analysis of Aristolochlic Acids and Evaluation of Antibacterial Activity of Aristolochia clematitis L.

Introduction: Several Aristolochia species were used as medicinal herb across Europe and in recent years, their antimicrobial activity has also been investigated. Materials and methods: In this study, A. clematitis was selected to evaluate the aristolochic acids I and II (AA I and AA II) concentrations and the antimicrobial activity of methanol, hexane, butanol, and ethyl acetate extracts of the root, stem, leaf, root, and fruit. AA I and AA II contents were measured by a validated high-performance liquid chromatography–ultraviolet method. Results: Each fraction of the plant contained AA I and AA II and the root was found to have the highest contents of AA I (1.09%) and AA II (0.7454%). The minimum inhibitory concentrations of all extracts were determined by standard microdilution method. The fruit’s extracts showed the most efficient antimicrobial effect against both methicillin sensitive and resistant Staphylococcus aureus strains. Conclusion: Correlation between the AA I and AA II concentrations and the antimicrobial effect was not found

Utilization of solar energy potential on roofs: building extraction from the LiDAR database in a Hungarian sample area

L

Histological and antimicrobial study of Ononis arvensis L.

In this study field restharrow (Ononis arvensis) was investigated for histological and antimicrobial features. The aerial part and the root were embedded in synthetic resin and investigated following sectioning by a rotation microtome. The antimicrobial activity and minimum inhibitory concentration of the solvent fractions of the aerial part were studied against four bacterial strains and one fungus. According to histology, the root covered by rhizodermis contains contiguous vascular elements, which are surrounded by sclerenchyma cells. The epidermis cells are anisodiametric in the stem, sepal, and petal. The bundles of the stem form a Ricinus type thickening. The adaxial side of the heterogeneous leaf is covered by unbranching non-glandular and capitate glandular trichomes. The stipule, petiole, sepals and petals are isolateral having mesomorphic stomata. Pollen grains are tricolpate. The different extracts of the herb showed antimicrobial activity against Escherichia coli, Pseudomonas aeruginosa, Salmonella Typhimurium, Staphylococcus aureus, and Candida albicans. Data show that the extracts of the leaf contain compounds which may be responsible for the antifungal effect, while extracts obtained from display against the tested bacteria, except Escherichia coli. Further studies are required to complete the phytochemical analysis and identify the antimicrobial compounds of extracts