CenomanianTuronian transition in a shallow water sequence of the Sinai, Egypt

Environmental and depositional changes across the Late Cenomanian oceanic anoxic event (OAE2) in the Sinai, Egypt, are examined based on biostratigraphy, mineralogy, δ13C values and phosphorus analyses. Comparison with the Pueblo, Colorado, stratotype section reveals the Whadi El Ghaib section as stratigraphically complete across the late Cenomanianearly Turonian. Foraminifera are dominated by high-stress planktic and benthic assemblages characterized by low diversity, low-oxygen and low-salinity tolerant species, which mark shallow-water oceanic dysoxic conditions during OAE2. Oyster biostromes suggest deposition occurred in less than 50 m depths in low-oxygen, brackish, and nutrient-rich waters. Their demise prior to the peak δ13C excursion is likely due to a rising sea-level. Characteristic OAE2 anoxic conditions reached this coastal region only at the end of the δ13C plateau in deeper waters near the end of the Cenomanian. Increased phosphorus accumulations before and after the δ13C excursion suggest higher oxic conditions and increased detrital input. Bulk-rock and clay mineralogy indicate humid climate conditions, increased continental runoff and a rising sea up to the first δ13C peak. Above this interval, a dryer and seasonally well-contrasted climate with intermittently dry conditions prevailed. These results reveal the globally synchronous δ13C shift, but delayed effects of OAE2 dependent on water depth

AZ APRÓVAD, MINT AZ AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI PROGRAMOK HATÁSINDIKÁTORA – MÓDSZERTANI ÁTTEKINTÉS

Az Európai Unió számos tagországában hoztak létre agrár-környezetgazdálkodási programokat, melyek az intenzív mezőgazdaság káros hatásait hivatottak mérsékelni. Eredményességüket komoly szakmai vita kíséri, mely pusztán gazdasági jelentőségük miatt is kiemelt fontossággal bír. Hazánkban 2014-ben zárult le az Agrár-környezetgazdálkodási Támogatási Rendszer (AKG) 5 éves ciklusa. Ennek apróvadfajokra gyakorolt hatásának felmérésével a Vadvilág Megőrzési Intézetet bízta meg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal. Az apróvadfajok – kiemelten a mezei nyúl (Lepus europaeus) – kiváló bioindikátorai a hasonló programoknak, illetve a mezei ökoszisztémáknak, az extenzív gazdálkodási módoknak. Állományváltozásuk számos egyéb, sok esetben veszélyeztetett, nehezen megfigyelhető faj állományalakulását is jelzi. Az AKG és az apróvadállományok kapcsolatát kis és nagy térléptékű elemzésekkel is vizsgáltuk, előbbiek magukba foglalták a széles körben alkalmazott állománybecslési, területhasználat-elemzési módszereket, utóbbiak pedig az Országos Vadgazdálkodási Adattár állománybecslési- és terítékadatait vetették össze az AKG-ben résztvevő mezőgazdasági parcellák adataival. Ezen adatsorok kiértékelése által lehetővé vált az AKG gyakorlati eredményeinek minél pontosabb felmérése, valamin kialakításra került egy, a jövőben is jól használható monitoring-rendszer a későbbi programok ellenőrzésére

Disrupted Neural Regeneration in Dry Eye Secondary to Ankylosing Spondylitis - With a Theoretical Link between Piezo2 Channelopathy and Gateway Reflex, WDR Neurons, and Flare-Ups

This study aimed at analyzing the corneal neural regeneration in ankylosing spondylitis patients using in vivo corneal confocal microscopy in correlation with Langerhans cell density, morphology, and dry eye parameters. Approximately 24 ankylosing spondylitis subjects and 35 age- and gender-matched control subjects were enrolled. Data analysis showed that all corneal nerve-fiber descriptives were lower in the ankylosing spondylitis group, implicating disrupted neural regeneration. Peripheral Langerhans cell density showed a negative correlation with nerve fiber descriptions. A negative correlation between tear film break-up time and corneal nerve fiber total branch density was detected. The potential role of somatosensory terminal Piezo2 channelopathy in the pathogenesis of dry eye disease and ankylosing spondylitis is highlighted in our study, exposing the neuroimmunological link between these diseases. We hypothesized earlier that spinal neuroimmune-induced sensitization due to this somatosensory terminal primary damage could lead to Langerhans cell activation in the cornea, in association with downregulated Piezo1 channels on these cells. This activation could lead to a Th17/Treg imbalance in dry eye secondary to ankylosing spondylitis. Hence, the corneal Piezo2 channelopathy-induced impaired Piezo2-Piezo1 crosstalk could explain the disrupted neural regeneration. Moreover, the translation of our findings highlights the link between Piezo2 channelopathy-induced gateway to pathophysiology and the gateway reflex, not to mention the potential role of spinal wide dynamic range neurons in the evolution of neuropathic pain and the flare-ups in ankylosing spondylitis and dry eye disease

Cell-penetrating peptide exploited syndecans

AbstractCell-penetrating peptides (CPPs) are short peptides capable of translocating across the plasma membrane of live cells and transporting conjugated compounds intracellularly. Fifteen years after discovering the first model cationic CPPs, penetratin and TAT, CPP internalization is still challenging many questions. Particularly it has been unknown whether CPPs enter the cells with or without mediation of a specific surface receptor. Here we report that syndecan-4, the universally expressed isoform of the syndecan family of transmembrane proteoglycans, binds and mediates transport of the three most frequently utilized cationic CPPs (penetratin, octaarginine and TAT) into the cells. Quantitative uptake studies and mutational analyses demonstrate that attachment of the cationic CPPs is mediated by specific interactions between the heparan sulfate chains of syndecan-4 and the CPPs. Protein kinase C alpha is also heavily involved in the uptake mechanism. The collected data give the first direct evidence on the receptor-mediated uptake of cationic CPPs and may replace the long-thought, but already contradicted membrane penetration hypothesis. Thus our study might give an answer for a decade long debate and foster the development of rationalized, syndecan-4 targeted novel delivery technologies

Élőhelyfejlesztés és ragadozógazdálkodás hatása a mezei nyúl (Lepus europaeus) populációdinamikájára

A mezei nyúl állománya országosan és Európa szerte is az 1970-es évek óta csökkenő tendenciát mutat. A csökkenés háttereként leggyakrabban az élőhelyvesztést és ragadozógyérítés hiányát említik. Célunk volt, hogy felmérjük a mezei nyúl populációdinamikája és az intenzív ragadozógyérítés közötti kapcsolatot egy Jászsági mintaterületen (1662 ha). Hipotézisünk szerint az intenzív ragadozógyérítéses területen magasabb lesz a mezei nyúl állománysűrűsége. A vizsgálatiterületünket két részre osztottuk fel (intenzív ragadozógyérítéses, azaz kezelt és kontroll). Egy előre kijelölt útvonalon, 2012 őszén alapállapot-felmérést végeztünk, amelyben a látott mezei nyulak sűrűségében a két mintaterület között nem volt különbség. A következő években az intenzívebb ragadozógyérítés mezei nyúl állományra gyakorolt hatásait vetettük össze a két mintaterület között. Hogy kizárjuk az élőhely-fejlesztés esetleges torzító hatását a kezdeti évben a mintaterületeket összehasonlítottuk a potenciálisan élőhely-fejlesztésnek tekinthető Agrár-környezetgazdálkodási Támogatási Rendszer (AKG) parcelláinak lefedettségei szerint is. Nem találtunk különbséget, így a tapasztalt eltérések nagy valószínűséggel az intenzív ragadozógyérítés hatásának tudhatók be. 2013 őszén a kezelt területen 2012-höz képest szignifikánsan több nyulat becsültünk és szignifikánsan több nyulat láttunk a kontroll területhez képest is. Ellenben 2014 tavaszán a kezelt terület nem mutatott 2013-hoz képest eltérést, míg a kontroll területen szignifikánsan több nyulat láttunk a kezelt területhez képest. A kontroll területen feltehetően a 2014-es vetésszerkezet miatt lehetett ez az eltérés