Functional packaging materials : factors affecting the capacity and rate of water adsorption in desiccant composites

Ten different polymers were selected as possible matrix for zeolite containing desiccant composites in order to prepare functional packaging material. Water uptake was de-termined at 100 % RH and the results were analyzed to identify factors influencing the ca-pacity and rate of water adsorption. The results showed that the desiccant can adsorb con-siderable water in its free pores. The adsorption capacity of the composites depends linear-ly on the amount of desiccant present, but it is independent of the type of polymer used. The diffusion of water into the composites is fast initially, but slows down with time and also with increasing desiccant content. This latter effect can be explained with the increase of the diffusion path as zeolite content increases. The initial rate of diffusion depends sole-ly on the specific free volume of the matrix and this factor influences strongly also the overall rate of water adsorption. However, this latter characteristic depends also on other factors like the dispersion of the desiccant in the matrix. Matrix type and zeolite content must be selected according to the task to be fulfilled; fast adsorption can be achieved only with polymers having large free volume

Nkx2-3-A Slippery Slope From Development Through Inflammation Toward Hematopoietic Malignancies

The development of peripheral lymphoid tissues from the mesoderm is the result of a complex convergence combining lymphohematopoietic differentiation with the local specification of nonhematopoietic mesenchymal components. Although the various transcriptional regulators with fate-determining effects in diversifying the mobile leukocyte subsets have been thoroughly studied and identified, the tissue-specific determinants promoting the regional differentiation of resident mesenchyme are less understood. Of these factors, various members of the NK-class Nkx paralogues have emerged as key regulators for the organogenesis of spleen and mucosal lymphoid tissues, and recent data have also indicated their involvement in various pathological events, including gut inflammation and hematopoietic malignancies. Here, we summarize available data on the roles of Nkx2-3 in lymphoid tissue development and discuss its possible value as a developmental marker and disease-associated pathogenic trait.The author(s) disclosed receipt of the following financial support for the research, authorship, and/or publication of this article: Z.K. is supported by the ÚNKP-17-4-I New National Excellence Program of the Ministry of Human Capacities and the postdoctoral research grant of the Faculty of Medicine, University of Pécs. This work was supported by OTKA K108429, GINOP-232-15-2016-00050, and EFOP-361-16-2016- 00004 research funds.S

Funkcionális csomagolóanyagok – a deszikkáns tartalmú kompozitok vízfelvételi sebességét és kapacitását befolyásoló tényezők

Tíz különböző polimert választottunk ki lehetséges mátrix anyagként zeolit tartalmú kompozitok előállításához, amelyeket funkcionális csomagolásként alkalmazhatunk. Megállapítottuk, hogy a kompozitok kapacitása lineárisan függ a deszikkáns tartalomtól, de független a polimer minőségétől. A csomagoló - anyag kezdeti és a teljes folyamatra jellemző vízfelvételi sebességét a polimer szabadtérfogatának nagysága határozza meg

Interfacial interactions and reinforcement in thermoplastics/zeolite composites

Ten different polymers were selected as possible matrices for zeolite containing desiccant composites in order to prepare functional packaging material. A 5A type zeolite was used as desiccant. Composites containing the zeolite up to 50 vol% were prepared. Interfacial adhesion was estimated by various means including the measurement of surface characteristics, cyclic loading experiments and evaluation of composition dependence of mechanical properties by appropriate models. The results showed that composite properties change in a wide range. The deformability of most composites is small and decreases with increasing zeolite content. Interfacial adhesion between the matrix polymer and the zeolite is not very strong, although quantitative determination is hampered by various factors. Most of the composites fail by debonding, brittle matrices by debonding and/or matrix fracture, while considerable shear yielding has been observed in LDPE composites. Composite properties are determined mainly by matrix characteristics; interfacial adhesion plays only a relatively minor role

Cholangiocarcinoma in Wilson's Disease - a Case Report

It has been suggested that hepatobiliary carcinomas are less frequent in Wilson's disease (WD) than in liver diseases of other etiology. However, the protective role of copper against malignancies is debated. Only a few cases of cholangiocarcinoma (CCC) in WD have been published. Here we report on a case of a 47-year-old male H1069Q homozygous, Kayser-Fleischer ring positive WD patient with a low ceruloplasmin level who was followed up and treated with chelating agents throughout nine years. The patient presented with neurological symptoms and liver cirrhosis at diagnosis. Clinical symptoms regressed after the treatment initiation. Rapidly developed tumour metastases were found in the bones, lung and liver (without jaundice). Autopsy revealed cholangiocarcinoma as the primary tumour confirmed by strong CK7 positivity and glypican-3 negativity. The curiosity of the presented case is the very rapid development of CCC despite continuous chelating agent therapy

Unique MicroRNA Expression Profiles in Cervical Cancer.

Cervical cancer is the second leading cause of death among female patients with cancer in the world. Our aim was to analyze cervical cancer cases, in the Southwestern Transdanubian Region of Hungary, with regard to human papillomavirus (HPV) genotype and histological and clinical grading. After HPV testing and genotyping, the expressions of eight different pre-microRNAs (miR-21, miR-27a, miR-34a, miR-146a, miR-155, miR-196a, miR-203, miR-221) in formalin-fixed paraffin-embedded (FFPE) primary human cervical cancer samples were evaluated with the help of the LightCycler 480 PCR System (Roche). Statistically significant overexpression of miR-21 (p=0.004), miR-27a (p=0.018), miR-34a (p<0.001), miR-155 (p=0.021), miR-196a (p=0.032), miR-203 (p=0.037) and miR-221 (p=0.017) were observed in squamous cell carcinoma, regardless of HPV status and clinical grading. Significant overexpression of miR-21 (p=0.004), miR-27a (p=0.02), miR-34a (p<0.001), miR-196a (p=0.027) and miR-221 (p=0.031) was characteristic of HPV-positive squamous cell carcinomas in contrast to adenocarcinomas of the same HPV status

A minimális residualis betegség vizsgálatának jelentősége myeloma multiplex kezelése után = Impact of minimal residual disease detection after treatment of multiple myeloma

Absztrakt: Bevezetés: Számos klinikai vizsgálat igazolta myeloma multiplexben a minimális residualis betegség (MRD) prognosztikai jelentőségét. Célkitűzés: A 2007 és 2017 között kezelt myelomás beteganyagunk feldolgozása, első vonalban adott kezelés után, áramlásos citometriával (FCM) meghatározott MRD függvényében. Módszer: A fenti időszakban kezelt 107 betegből 56 esetben (medián életkor: 68 év) történt MRD-felmérés a kezelés után. A kezelések 91%-ában bortezomibbázisú indukció, 50%-ában autológcsontvelő-transzplantáció (ASCT) is történt. MRD-meghatározás: csontvelői mintából történt FCM (az esetek többségében kórházunkban, BD FACScan, 3 szín, panel: CD38, CD138, CD19, CD45, CD56, CD28, CD117, cyKappa, cyLambda, 100 000 esemény). Statisztikai analízis: SPSS 13.0. Eredmények: Az MRD-negatív (n = 22) betegek progressziómentes (PFS) és teljes túlélése (OS) is szignifikánsan hosszabb az MRD-pozitív (n = 34) betegekénél (PFS medián 54 vs. 22 hónap, p = 0,001, 5 éves túlélés 79 vs. 21%, p = 0,002). A komplett remisszióba (CR) került betegcsoporton (n = 29) belül is szignifikánsan szétváltak a túlélési görbék (MRD-negatív CR [n = 17] PFS: 60 hónap, MRD-pozitív CR [n = 12]: 21 hónap, p<0,001). MRD-negatív „nagyon jó parciális remisszióban” (VGPR) (n = 5) hasonló PFS-t mértünk (54 hónap), mint MRD-negatív CR esetén. ASCT-n átesett, MRD-negatív betegeknél (n = 11) találtuk a leghosszabb PFS-t (68 hónap, p<0,001), míg a transzplantáció után MRD-pozitív betegeknél (n = 18) hasonlóan rövid (25 hónapos) volt a PFS, mint akiknél (n = 15) nem történt transzplantáció, és volt kimutatható residualis betegségük (21 hónap). Multivarianciaanalízis (stádium, citogenetikai rizikó, ASCT) alapján is független prognosztikai faktor az MRD a PFS és OS szempontjából, nem találtunk azonban összefüggést az MRD és az alábbi paraméterek között: stádium, citogenetikai rizikó, kezelési ciklusok száma, ASCT. Következtetés: A myeloma indukciós kezelését követően elért válasz mélysége a túlélés független prediktora. Indokolt a laborvizsgálatok mellett meghatározni a maradék betegség tömegét, és megfontolni a konszolidáló és/vagy fenntartó kezelést MRD-pozitív esetekben ASCT után, MRD eradikálására kell törekedni a kezelésre alkalmas betegeknél. Orv Hetil. 2019; 160(13): 502–508. | Abstract: Introduction: Prognostic impact of the detection of minimal residual disease (MRD) in multiple myeloma (MM) has been confirmed in numerous studies. Aim: Retrospective examination of our patient database (107 newly diagnosed multiple myelomas between 2007 and 2017). Flow cytometry (FCM) was performed as MRD assessment. Method: MRD assessment was performed in 56 patients (median age: 68 years), after induction treatment of multiple myeloma. The treatment contained bortezomib in 91%, autologous haematopoetic stem cell transplantation (ASCT) was perfomed in 50%. MRD detection was performed on bone marrow samples, predominantly in our hospital (BD FACScan, 3 colour, panel: CD38, CD138, CD19, CD45, CD56, CD28, CD117, cyKappa, cyLambda, 100 000 events). Statistical analysis: SPSS 13.0. Results: The progression-free survival (PFS) and the overall survival (OS) were significantly longer in MRD negative (n = 22) patients (PFS: 54 months, OS: 79% after 5 years) than MRD positive patients (n = 34, PFS: 22 months, OS 21% after 5 years, p = 0.001). Patients achieving complete response (CR) (n = 29) have different PFS (MRD negative CR: 60 months, MRD positive CR: 21 months, p<0.001). Patents achiving MRD negative very good partial response (n = 5) have similar PFS (54 months) as patients with MRD negative CR. The longest PFS (68 months) was observed in MRD negative patients, after ASCT (n = 11), while the PFS was significantly (p<0.001) shorter in patients who were MRD positive after ASCT (n = 18, PFS: 25 months), similarly in MRD positive patients without ASCT (n = 15, PFS 21 months). Cox regression analysis (stage, cytogenetic risk, ASCT) confirmed that MRD is an independent prognostic factor of PFS and OS. We did not find significant relationship between MRD and stage, cytogenetic risk, number of treatment cycles, ASCT. Conclusions: The depth of response after induction treatment of MM is an independent predictor of survival. MRD assessment with FCM is recommended to define response. Consideration of maintenance treatment in MRD positive patients and eradication of MRD are also recommended. Orv Hetil. 2019; 160(13): 502–508

Appendicitis képében jelentkező akut promyelocytás leukaemia kiújulása allogén csontvelő-transzplantációt követően

Az akut myeloid leukaemia ellátása primeren hematológiai feladat, relapsusa során is ritka a sebészeti szövődmény. Esettanulmányunkban egy 46 éves férfi beteget mutatunk be, akinél rutinvérvétel során felfedezett akut promyelocy- tás leukaemia miatt történt hematológiai kezelés. Alapbetegsége komplett molekuláris remisszióba jutott, ezt köve- tően fenntartó kezeléseket kapott, de betegsége kiújult. Reindukciós kezelést követően fehérvérsejtszáma normalizá- lódott, de nem jutott molekuláris remisszióba. További kezelés után a férfi testvérétől gyűjtött őssejttel allogén csontvelő-transzplantáció történt. Közel egy éve molekuláris remisszióban volt a beteg, amikor jelentkeztek jobb al- hasi panaszai neutropenia, a C-reaktív protein magas értéke és pozitív hasi ultrahang mellett. Akutan laparoszkópos módszerrel távolítottuk el a láthatóan gyulladt féregnyúlványt. A hisztológiai feldolgozás során az akut promyelocytás leukaemia manifesztációja igazolódott. Tekintettel arra, hogy közben csontvelői relapsus is kialakult, újabb reinduk- ciós kezelés, és másik testvérétől vett őssejtekkel ismételten allogén csontvelő-transzplantáció történt. Az általunk ismert irodalomban appendicitis képében jelentkező akut promyelocytás leukaemia relapsusáról nem találtunk közle- ményt, ezért tartottuk esetünket publikációra érdemesnek

Molekuláris citogenetikai vizsgálatok Baranya és Tolna megye plazmasejtes myelomában szenvedő betegein = Molecular cytogenetic analyses of patients with plasma cell myeloma in Tolna and Baranya counties in Hungary

Bevezetés: A plazmasejtes myeloma változatos klinikai lefolyással járó hematológiai malignitás, melyhez heterogén genetikai háttér társul. A betegség patogeneziséhez és progressziójához asszociáltan gyakran jelennek meg visszatérő kromoszomális és szubkromoszomális eltérések, melyek diagnóziskor való kimutatása segíti a betegek genetikai karakterizálását, klasszifikációját és prognosztikai besorolását. Célkitűzés: Tanulmányunkban átfogóan értékeltük a Pécsi Klinikai Központ és a Tolna Megyei Balassa János Kórház plazmasejtes myelomában szenvedő betegein 2005 és 2018 között általunk elvégzett molekuláris citogenetikai vizsgálatok eredményeit. Módszer: Az említett periódusban 231 beteg csontvelői és perifériás vérmintájában szűrtünk visszatérő genetikai aberrációkat fluoreszcens in situ hibridizációval. A módszerrel az immunglobulin-nehézlánc-gént érintő kromoszómatranszlokációkat, az 1p és 17p kromoszómakarokat érintő vesztéseket, az 1q kromoszómakart érintő többletet, valamint a 13-as kromoszómát érintő kiegyensúlyozatlan aberrációkat vizsgáltuk. Negyvenkét beteg mintáján multiplex ligatiofüggő szondaamplifikációval vizsgáltuk az 1p, 1q, 5q, 12p, 13q, 16q és 17p kromoszómakarok jellemző vesztéseit és többleteit. A vizsgált időszakban 116 csontvelői mintán kariotipizálásra is sor került. Eredmények: Összesen 233 genetikai eltérést azonosítottunk célzottan, az aberrációk gyakorisága megfelelt a korábbi nemzetközi tanulmányok által látottaknak. Azonos kromoszómakarokat fluoreszcens in situ hibridizációval, valamint multiplex ligatiofüggő szondaamplifikációval vizsgálva az eredmények 96,2%-os egyezést mutattak. Az utóbbi technikával a fluoreszcens in situ hibridizációval detektált abnormalitásokon túl további 21 kiegyensúlyozatlan genetikai aberrációt azonosítottunk 16/42 betegben (38%). Következtetés: Eredményeink alapján az általunk használt két molekuláris citogenetikai módszer együttes alkalmazása jelentősen segítheti a jövőben a plazmasejtes myelomában szenvedő hazai betegek átfogóbb genetikai karakterizálását. Introduction: Plasma cell myeloma is a hematological malignancy with heterogeneous genomic landscape and diverse clinical course. Recurrent chromosomal and subchromosomal aberrations commonly occur in this entity and are associated with the pathogenesis and progression of the disease. The identification of these alterations aids genetic characterization, classification and prognostication of patients. Aim: Molecular cytogenetic investigations of plasma cell myeloma patients treated at the University of Pécs Clinical Center and János Balassa County Hospital of Tolna County, Szekszárd, between 2005 and 2018 were evaluated in our study. Method: 231 patients were screened for genetic aberrations using fluorescence in situ hybridization. Translocations involving the immunoglobulin heavy chain gene, losses of 1p and 17p chromosome arms, gains of 1q chromosome arm and unbalanced aberrations of chromosome 13 were investigated. Losses and gains of 1p, 1q, 5q, 12p, 13q, 16q and 17p chromosome arms were analyzed using multiplex ligation-dependent probe implification in 42 patients. During the investigated period, 116 bone marrow karyotyping was also performed. Results: In total, 233 genetic aberrations were identified using our targeted approaches; the frequency of specific aberrations correlated with data of the recent literature. Concordance of results gained by fluorescence in situ hybridization and multiplex ligation-dependent probe amplification was 96.2% by analyzing the same chromosome arms. The latter technique revealed 21 additional genetic aberrations in 16/42 patient samples (38%) as compared to fluorescence in situ hybridization. Conclusions: Our results suggest that the combined application of the two molecular cytogenetic methods may facilitate a more detailed characterization of genetic aberrations of plasma cell myeloma patients in Hungary