Miként befolyásolja az élőhely mérete a fitoplankton aktuális diverzitását?

Az élőhely mérete és az alga biomassza aktuális diverzitása közötti összefüggést vizsgáltuk fitoplankton esetén. Mintavételi területként a Nagyiván melletti bombázó lőteret jelöltük ki, ahol 36db. 10(-2) m(2) és 102 m(2) közötti mérettartományba eső habitatokat mintáztunk. A diverzitás mérőszámaként a taxonszámot alkalmaztuk. A teljes fajkészlet tekintetében az élőhely méret és az aktuális diverzitás – a mintában véletlenszerűen jelenlévő bentikus szervetek miatt – nem mutatott szoros kapcsolatot. Ezzel szemben az euplanktonikus taxonok esetén a log.terület-fajszám kapcsolat szoros, exponenciális összefüggést mutatott. A görbe jellege arra utal, hogy a 102 m(2) méretű vízterek esetén fajtelítődésről még nem beszélhetünk. Vizsgálatainkat nagyobb méretű állóvizekre vonatkozó adatokkal kiegészítve egy, az irodalomban ritkán megfigyelhető szinusz jellegű függvénygörbével leírható összefüggést találtunk, mely ~40 faj esetén mutat telítődést

A tóméret és a fajszám közötti összefüggés bentikus és planktonikus algák esetén

A fajszám-terület összefüggés az ökológia régóta kutatott témája. A jelenséget számos terresztris és makroszkopikus élőlény esetében tanulmányozták már, azonban mikroszkopikus szervezetek esetében ez az összefüggés kevés figyelmet kapott a biogeográfiai tanulmányokban. Munkánk célja az volt, hogy ezt a kapcsolatot feltárjuk két mikroszkopikus vízi élőlénycsoport, a bentikus kovaalgák és a fitoplankton esetén. Vizsgálatunk során 10^(-2) -10^(8) m^(2) mérettartományba eső habitatokból vettünk bevonat és fitoplankton mintákat. A diverzitás mérőszámaként a taxonszámot használtuk. A bentikus kovaalgák esetén az összefüggés lineáris függvénnyel volt leírható. Ettől eltérően a fitoplankton esetén a terület-fajszám kapcsolatot több töréspont is jellemezte. A legkisebb mérettartományban növekedést nem tapasztaltunk, majd azt követően egy fajszám emelkedés jelentkezett, ami 106 m2 mérettartományban tetőzött. Az ennél nagyobb víztereknél, nem várt módon csökkenés mutatkozott. A terület – fajszám összefüggések bentikus és planktonikus algáknál tapasztalt eltérő jellege a két élőlénycsoport ökológiai sajátságainak különbségeivel, elsősorban a fajok eltérő terület igényével magyarázható

A Malom-Tisza holtág nyári rétegződési stabilitása és oxigénviszonyai 2007-2010-ben = Characteristics of the summer thermal stratification and the oxygen profile in the Malom-Tisza oxbow (2007-2010)

A Malom-Tisza holtág nyári vízoszlop stabilitását vizsgáltuk a termikus és oxigén viszonyok tükrében (2007-2010), különös hangsúlyt fektetve az epilimnion és hipolimnion évek közötti különbségeire. Vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy a holtág stabilan rétegződik minden évben (dimiktikus). A holtág a 4 év során minden nyáron rendkívül stabilan rétegződött (RWCSmax = 479), mely minden esetben anoxikus hipolimnionnal párosult. A nyári rétegződés kialakulásában jelentős szerepe volt a (i) fetchhossznak, (ii) tavaszi időjárási körülményeknek, melyek meghatározzák a termoklin induló mélységét és a hipolimnion hőmérsékletét, (iii) a nyári időjárási körülményeknek, melyek befolyásolják az epilimnion évszakos, és napszakos hőmérséklet viszonyait. Ezen évek közötti különbségek tükröződhetnek rétegződő állóvizeink vízminősítésekor, mivel a vízoszlop stabilitás változása nagyban meghatározza a fitoplankton fajösszetételét, és azon keresztül annak minősítését

Ethylene signaling in salt stress- and salicylic acid-induced programmed cell death in tomato suspension cells

Salt stress- and salicylic acid (SA)-induced cell death can be activated by various signaling pathways including ethylene (ET) signaling in intact tomato plants. In tomato suspension cultures, a treatment with 250 mM NaCl increased the production of reactive oxygen species (ROS), nitric oxide (NO), and ET. The 10(-3) M SA-induced cell death was also accompanied by ROS and NO production, but ET emanation, the most characteristic difference between the two cell death programs, did not change. ET synthesis was enhanced by addition of ET precursor 1-aminocyclopropane-1-carboxylic acid, which, after 2 h, increased the ROS production in the case of both stressors and accelerated cell death under salt stress. However, it did not change the viability and NO levels in SA-treated samples. The effect of ET induced by salt stress could be blocked with silver thiosulfate (STS), an inhibitor of ET action. STS reduced the death of cells which is in accordance with the decrease in ROS production of cells exposed to high salinity. Unexpectedly, application of STS together with SA resulted in increasing ROS and reduced NO accumulation which led to a faster cell death. NaCl- and SA-induced cell death was blocked by Ca(2+) chelator EGTA and calmodulin inhibitor W-7, or with the inhibitors of ROS. The inhibitor of MAPKs, PD98059, and the cysteine protease inhibitor E-64 reduced cell death in both cases. These results show that NaCl induces cell death mainly by ET-induced ROS production, but ROS generated by SA was not controlled by ET in tomato cell suspension

Relationship between gill raker morphology and feeding habits of hybrid bigheaded carps (Hypophthalmichthys spp.)

Bigheaded carps and especially silver carp have been considered as an effective biological control for algal blooms, thus were introduced to several countries in the last decades, including Hungary. Our aim was to explore the feeding habits of bigheaded carps in Lake Balaton (Hungary), where the stock consists mainly of hybrids (silver carp × bighead carp). We examined the relationship between filtering apparatus (gill raker) morphology and size-distribution of planktonic organisms in the food. We failed to find any significant relationship between gill raker parameters and plankton composition in the filtered material. Bigheaded carps with various types of gill rakers consumed food within the same size-spectrum, independently of the rate of hybridization. However, the linkage between the proportion of different planktonic size classes in the water and in the diet of fish was detectable in case of both phytoplankton and zooplankton consumption, suggesting that the seasonally variable availability of different food items was an important factor in determining the food composition of bigheaded carps. We can deduce that bigheaded carps consume high amounts of zooplankton to meet their energy requirements, and the diet overlap among bigheaded carps and other planktivores may exert negative effects on native fish populations