A bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései

A dráguló olajár „felszínre hozta” a fosszilis energiahordozók környezetbarát energiahordozókkal való kiváltásának problémáját. Az olajkészletek korlátozottsága mellett a bizonytalan kitermelés és a folyamatosan növekvő árak a bioüzemanyagok felé irányítják a politikai döntéshozók és a befektetők figyelmét. Az olajimportőr országoknak a bioüzemanyag-gyártás nyersanyagainak hazai termelése lehetővé teszi importköltségeik visszafogását, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését, valamint a mezőgazdasági termelők jövedelem-színvonalának javítását. A bioüzemanyagok elterjedése ugyanakkor enyhíti a kapacitása határán dolgozó olajfinomító ipar üzemanyag-ellátási terheit is, ami jelentős mértékben hozzájárul(t) az üzemanyagárak emelkedéséhez. Ma támogatás nélkül a bioüzemanyag-gyártás azonban csak technológiai innováció hatására válhat gazdaságilag versenyképessé a fosszilis tüzelőanyagok mellett. Így az olajfüggőség helyett, illetve mellett bioüzemanyag- vagy élelmiszerfüggőséget idézhet elő a bioüzemanyag-előállítás ésszerűtlen növelése. Annak ellenére, hogy számos érv hangzik el a környezetvédelemben és a biztonságosabb energiaellátásban betöltött szerepéről, egyre világosabban látható az agrárpolitika szerepe. Ugyanis a takarmánytermelés már az utóbbi évtizedben sem tartott lépést a népesség növekedésével, ezért már középtávon is alternatív fehérjetakarmány és/vagy a DDGS, napraforgó és repcedara felhasználásának maximalizálása szükséges. A második generációs, cellulózalapú technológia elterjedésével a bioüzemanyag-gyártás földrajzi kiterjesztése és a mezőgazdaság jövedelmezőségének javulása várható az érintett régiókban. A bioüzemanyagok felhasználásával megtakarított üvegházhatású gázok mennyiségéről szóló tanulmányok pozitív hatásról számolnak be. Ugyanez vonatkozik az energiamérlegre is. A termelési költségek kalkulációja azt mutatja, hogy a bioüzemanyag használata egyelőre nem tudja megfékezni a nyersolajárak növekedését, ugyanis sokkal inkább a nyersolaj kiegészítéséről, mintsem kiváltásáról van szó. A két legnagyobb globális bioüzemanyag-piac ma az USA és Brazília, a nemzetközi beruházások célpontja pedig Brazília és Európa. Az EU olajimport-függősége aggodalomra ad okot, ráadásul a közlekedési ágazatra jut az olajfelhasználás 70%-a. Ugyanakkor az EU agrárpolitikája nem tartalmaz világos stratégiát az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. 2020-ra tagállami szinten legalább 10%-ra kell növelni a fosszilis üzemanyagok biokomponens-tartalmát. A 10%-os részarány teljesítéséhez az évi belső gabona-felhasználás 19%-a és a repcetermelés teljes mennyisége szükséges. A fosszilis üzemanyagok kiváltása a mai gabonatermelés legalább kétszeresét és a jelenlegi repce- és napraforgó-termelés 25-szörösét igényelné. - Increasing oil prices have made the replacement of fossil fuel with environmental-friendly biofuel a hot topic. The limit of available oil resources and rising oil prices has drawn more and more attention to policy makers and investors. The production of feedstock for biofuel production in oil importing countries may reduce the cost of oil imports and greenhouse gas emissions and increase the income level of agricultural producers. At the same time, biofuel production may reduce the burden on fossil fuel production with overused capacities, which has led to increasing oil prices. Without government support, technological innovation is the only way biofuels can be made economically competitive with fossil fuels. By increasing biofuel production without careful consideration we run the risk of generating a dependence on biofuels or food in the place of the current dependence on oil. During the many discussions that have been held about the protection of the environment and the security of energy supply in terms of biofuels, the growing role of agricultural policy has become clear. Since animal compound feed production has been unable to keep pace with population growth during the last decade, reliance on alternative protein resources and/or maximising the use of DDGS, rape-meal and sunflower-meal in the production of animal feed will become a key issue in the medium-term. The motivation for cellulosic ethanol production is the geographical expansion of ethanol production, since ethanol will become cheaper if the distance between production and consumption is reduced, which will also improve the profitability of agriculture in the rural areas concerned. While there are significant differences in studies on the quantity of greenhouse gas emissions saved by the use of biofuels, on the whole biofuels are considered to have a positive impact on the environment. The same is true in terms of the net energy balance of biofuel production. Calculations of the production cost of biofuel indicate that the use of biofuel cannot control the price evolution of oil, because biofuels will remain supplemental rather than competitive products, to be blended into traditional fuels. The world’s two largest biofuel markets are the US and Brazil, while Brazil and Europe are the main beneficiaries of international investments. While the dependency of the EU on imported oil gives rise to serious concerns, transportation accounts for 70 per cent of oil consumption in the EU. The agricultural policy of the EU does not have a clear-cut strategy for adaptation to climate change. Member states are required to increase the biofuel share in fossil fuels to at least 10 per cent by 2020. This 10 per cent share will require 19 per cent of the annual cereal consumption and the full rapeseed production. In order to fully substitute fossil fuels, the EU would require at least twice the current output of cereals and 25 times the current rapeseed and sunflower- seed production. Similarly to some other EU member states, Hungary has required a certain percentage of the fuels marketed on the national market to be biofuels in order to qualify for a preferential excise duty (differentiation in excise duty). The mandatory 10 per cent target for 2020 requires a maize area of 110-120 thousand hectares and approximately 300-350 thousand hectares of rapeseed and sunflowerseed. Once bioethanol and biodiesel are produced in high quantities, the supply of feedstock will become a top priority. The future of the Hungarian bioethanol industry raises questions concerning the potential sources and prices of feedstock

Az élelmiszerlánc szereplői közötti kapcsolatok hazánkban

Hazánkban a válság miatt a keresleti oldalról növekedni képtelen piacon a kiskereskedelmi szereplők a kötelező éves növekedést immár csak a piac újraosztásával érhetik el, ami a kiskereskedők között kíméletlen – horizontális – versenyt eredményez. Ennek eszköze az alapvető termékek esetében a minél alacsonyabban tartott ár. Ezért a kereskedelmi láncok és beszállítóik kapcsolata vegyes képet mutat. A nagy, tőkeerős, elsősorban nemzetközi élelmiszer-feldolgozók és mezőgazdasági beszállítók számára még így is jövedelmező lehet a kereskedelmi láncok által biztosított széles körű piaci jelenlét. Ezzel szemben a hazai szinten nagy, de nem elég tőkeerős hazai beszállítók alkupozíciója rendkívül kényes, számukra még veszteség mellett is létkérdés a kereskedelmi láncok nyújtotta piaci jelenlét, mivel az alternatív értékesítési csatornák egy részéhez túl nagyok (független boltok), más részéhez pedig túl kicsik (exportpiacok). Paradox módon tehát a hazai piaci viszonyok között az élelmiszer-gazdasági vállalkozások növekedése a közép-nagy vállalati határon komoly jövedelmezőségi és értékesítési gondokhoz vezet. Az EU tagállamaként Magyarországon a versenyjogot az uniós és a harmonizált hazai versenyjogi szabályok jelentik. Az agrárszektor specialitásait ezzel szemben a közös és a nemzeti agrárpolitika jeleníti meg, az ágazati szabályozás keretében elsőbbséget biztosítva a versenyjogi szabályok alkalmazásával szemben. Az élelmiszer termékpálya teljes kizárása a versenyszabályok alkalmazása alól azonban az uniós tagállami kötelezettségeink felmondását jelenti, ezért nem jogszerű megoldásról lenne szó. A piaci zavarok esetében az állam piacbefolyásoló, árakat is érintő ad hoc beavatkozásai nem képesek a piaci folyamatokat tartósan befolyásolni, sőt csökkentik a tartós megoldások kialakulásának esélyét is (legfeljebb az indulatok csillapítására alkalmasak). Joggal tehető fel akkor a kérdés, hogy a várhatóan továbbra is fennmaradó kíméletlenversenyben lehet és érdemes-e a hazai élelmiszer-gazdaság erodálódását, szelekcióját gátolni? Véleményünk szerint mindenképpen, de csak reális tisztánlátásra épülhetnek a hazai beszállítók számára kétségkívül kedvezőtlen piaci helyzet javításának valós és hatásos eszközei. A készülő Nemzeti Vidék Stratégia társadalmi vitája előtt így kiemelkedően fontosnak tartottuk, hogy az ellátási lánc szereplői között felhalmozódott feszültségek okait számba vegyük, valamint a közigazgatás beavatkozási lehetőségeiről kialakult tévhiteket eloszlassuk. ------------------------------- The food supply chain connects three important sectors – agriculture, the food processing industry and the distribution sectors. Key challenges identified for the food supply chain are the sub-optimal relationships between the stakeholders in the chain. Due to the large number of small and medium-sized companies, the food industry has an unequal bargaining power when compared to the highly concentrated retail sector. Even the largest food companies account for only 1-2% of a retailer’s business at national level, while a retailer may represent 20-30% of those companies’ businesses. The lack of market transparency, inequalities in bargaining power and anti-competitive practices have led to market distortions with negative effects on the competitiveness of the food supply chain as a whole. Asymmetry in bargaining power can lead to inefficiencies. Due to increased delays and asymmetry in price transmission, low comparability of retail prices, diversity of markets and actors along the chain, anticompetitive practices may potentially occur. As a result, food companies have a lower capacity to invest and innovate, and on the longer-term the economic welfare and choice of consumers is jeopardised. It important to exercise constant vigilance in order to identify and eliminate market distortions that have contributed to the observed asymmetries in price transmission along the food supply chain. While the food sector is in favour of strong competition, such unfair practices can only be solved be re-focusing the existing instruments of competition law. The issue of manifest unfair practices and the increasing buying power of retailers along the food chain has to be addressed. The rapid rise and fall of agricultural commodity prices and its delayed impact on food prices have raised concerns amongst stakeholders and policymakers about the functioning of the food supply chain. The European Commission has launched policy initiatives for the food supply chain in order to promote sustainable and market based relationships between stakeholders of the food supply chain and to increase transparency along the chain to spur competition and improve resilience to price volatility

The impact of crop protection on agricultural production

Chemical pesticides will continue to play a role in pest management for the future. In many situations, the benefits of pesticide use are high relative to the risks or there are no practical alternatives. The number and diversity of biological sources will increase, and products that originate in chemistry laboratories will be designed for particular target sites. Innovations in pesticide delivery systems in plants promise to reduce adverse environmental impacts even further. The correct use of pesticides can deliver significant socioeconomic and environmental benefits in the form of safe, healthy, affordable food; and enable sustainable farm management by improving the efficiency with which we use natural resources such as soil, water and overall land use. Genetically engineered organisms that reduce pest pressure constitute a “new generation” of pest management tools. The use of transgenic crops will probably maintain, or even increase, the need for effective resistance management programmes. However, there remains a need for new chemicals that are compatible with ecologically based pest management and applicator and worker safety. Evaluation of the effectiveness of biocontrol agents should involve consideration of long-term impacts rather than only short-term yield, as is typically done for conventional practices. But it makes sense to establish a legal framework that enables organic and pesticide-free markets to emerge and prosper so that consumers can be given an informed choice between lines of products that vary with pest management. The justifications of government intervention in the management of pest control include the need to address the externality problems associated with the human and environmental health effects of pesticides. There is underinvestment from a social perspective in private sector research because companies will compare their expected profits from their patented products resulting from research and will not consider the benefits to consumers and users. Another reason why public research might lead to innovations that elude the private sector is the different incentives that researchers in the private and public sectors face

Policy challenges for food, energy and environmental security

Limited land is available globally to grow crops for food and fuel. There are direct and indirect pressures on forests and other lands to be converted from growing food for feedstock to be used for biofuel production. The balance of evidence indicates there will probably be sufficient appropriate land available to meet demands for both food and fuel, but this needs to be confirmed before global supply of biofuel is allowed to increase significantly. There is a future for a sustainable biofuels industry, but feedstock production must avoid encroaching on agricultural land that would otherwise be used for food production. And while advanced technologies offer significant potential for higher greenhouse gas (GHG) savings through biofuels, these will be offset if feedstock production uses existing agricultural land and prevents land-use change. GHG savings can be achieved by using feedstock grown mainly on marginal land or that does not use land, such as wastes and residues. To ensure that biofuels deliver net GHG benefits, governments should amend, but not abandon, their biofuel policies in recognition of the dangers from indirect effects of land-use changes. Large areas of uncertainty remain in the overall impacts and benefits of biofuels. International action is needed in order to improve data, models and controls, and to understand and to manage effects

How consistent is the new common agricultural policy with the challenges it faces?

The latest reform of the Common Agricultural Policy (CAP) has recently been accepted, identifying important challenges for EU agriculture, but proposing only limited changes to the previous CAP. Now it is time for the implementation of the new measures. However, from a theoretical point of view, it seems that the CAP can hardly meet the challenges it faces due to the inconsistencies between the predefined challenges and the measures proposed to meet them. The aim of the paper is to systematically analyse the consistency between the challenges of European agriculture and the policy measures aimed at meeting them. It seems that not all measures are consistent with the challenges

Economics of GM crop cultivation

Asynchronous approval of new GM crops across international jurisdictions is of growing concern due to its potential impact on global trade. Different countries have different authorisation procedures and, even if regulatory dossiers are submitted at the same time, approval is not given simultaneously (in some cases, delays can even amount to years). For instance, by mid-2009 over 40 transgenic events were approved or close to approval elsewhere but not yet approved – or not even submitted – in the EU. Yet, like some other jurisdictions, the EU also operates a zero-tolerance policy to even the smallest traces of nationally unapproved GM crops (so-called low-level presence). The resultant rejection of agricultural imports has already caused high economic losses and threatens to disrupt global agri-food supply chains. The risk that feed supplies could be affected by a low-level presence of non-EU approved GM material could be resolved if the EU allowed a tolerance for this, rather than operating a strict zero tolerance as now. The Commission has undertaken to come forward with a nonlegislative technical solution to address the difficulties created by a strict zero tolerance policy. To what extent this would be helpful will depend on the nature of the proposed solution

A precíziós gazdálkodás kilátásai Magyarországon

L

A termelésirányítási rendszer hatékonyságának vizsgálata

L