Luigi Ferdinando Marsigli az abiogenezisről a Danubius Pannonicomysicusban és a kortárs magyar természettudomány – különös tekintettel Szentiványi Márton nézeteire

Luigi Ferdinando Marsigli a Danubius Pannonico-Mysicus hatodik kötetében, a rovarok szaporodása kapcsán tér ki az abiogenezis cáfolatára. Marsigli soraiból kiindulva sajátos megállapításokat tehetünk Marsigli tudományos felfogásáról, annak eredetéről és helyéről a XVIII. század fordulójának tudományos horizontján. Marsigli a téma kapcsán egyetlen személyt említ név szerint, a kérdésben úttörő jelentőséggel bíró Francesco Redit. A korabeli, rendkívül csekély számú magyar természettudományos jellegű irodalomból Szentiványi Márton munkássága emelkedik ki a kérdésben. A téma kapcsán megfogalmazott, a szakirodalom által eddig nem értékelt soraiban Szentiványinál sajátos, újszerű, de a tudományos fejlődés vonalába illeszkedő, a kor tudományos élvonalát követő gondolatokra lehetünk figyelmesek. A téma részletesebb tárgyalása arra is alkalmat nyújt, hogy az abiogenezis tudománytörténeti jelenségének egészéről átfogóbb és pontosabb képet alkothassunk