Az úgynevezett páros igék aspektuális szerepe, grammatikalizációja az udmurt (és a mari) nyelvben

A fentiekben a páros igék aspektuális szerepét, grammatikalizálódását, kontextus-kiterjesztési folyamatait vizsgáltam. Nem tűztem ki célul az egyéb aspektuskifejező eszközök vizsgálatát (a kérdésről bővebben lásd HORVÁTH 2011). Aspektus, illetve aspektusképző szerepű akcióminőség jelölésében a már említett képzőkön kívül múlt időben például az udmurtban többfajta (a mariban pedig minimum egy) összetett igeidő is részt vesz. Az általam vizsgált újságcikkekben (Invožo 2003) az imperfektív (és esetenként progresszív) aspektust képző múlt idejű (úgynevezett duratív praeteritumú) alakok és a múlt idejű folyamatos páros igék gyakoriságának vizsgálatakor hatféle imperfektív modifikátor összesen 15 előfordulásával szemben 17 imperfektív múltidő-előfordulást találtam. Ezen elő- zetes vizsgálatok alapján tehát a múlt idejű alakok aspektusképző szerepe az udmurt irodalmi nyelvben legalább annyira figyelembe veendő, mint a páros igéké. Az aspektusképzésre emellett az udmurt nyelvben például kompozicionálisan is van lehetőség: a határozószókon kívül elképzelhető, hogy a tárgy jelölt (morfé- mával ellátott) és morfológiailag jelöletlen voltának is lehetnek aspektuális vonatkozásai (vö. MAKSIMOV–MOJSIO 2003: 280), de ezt az általam vizsgált szövegek nem támasztják alá, a kérdés tehát további vizsgálatokat igényel. A jövőben a korpusz kiszélesítésével, egyes kérdések kapcsán kérdőíves vizsgálatokkal többek között az effajta jelenségeket tervezem megvizsgálni, továbbá azt, hogy az egyes modifikátorok hányféle határozói igenév mellett állhatnak, mennyire szűrődik bele ezekbe a modifikátorok eredeti jelentése, és milyen gyakoriak az egyes szerkezetek. A kutatást az udmurt nyelv esetében dialektológiai szempontú korpuszvizsgálatokra is tervezem kiterjeszteni, összehasonlítva az aspektuális konverbumszerkezeteket nagy mértékben használó nyelvjárások (az úgynevezett szélsősé- ges déli nyelvjárások) aspektusképzését az ezeket kisebb mértékben használó nyelvjárásokéval, megvizsgálva mind a szerkezet típusgyakoriságát, mind pedig az egyes példányok (segédigék, illetve páros igés szerkezetek) előfordulásának gyakoriságát

New aspects in the study of Mari, Udmurt, and Komi-Permyak

The present paper provides a brief overview of the state of the art of an ongoing research project, the Typological Database of the Volga Area Finno-Ugric Languages focusing on three case studies. The database is a collection of updated research material from three Finno-Ugric languages of the Volga-Kama linguistic area, namely, Meadow Mari (Finno-Ugric, Uralic), Udmurt, and Komi-Permyak (Permic, Uralic). The case studies cover both morphological and syntactic properties of these languages. The paper is structured as follows: in section 1, we introduce the aims of the project and give an overview of the key notions of the database. Then we examine three research topics that are discussed in the database. Section 2 gives an overview of the encoding and usage of predicative possessive constructions in Udmurt. Section 3 addresses the topic of person marking on nominal adpositions in Meadow Mari, Udmurt, and Komi-Permyak. Finally, we examine the feature of reduplication in all three target languages in section 4, then in section 5, we summarize our findings

Pemphigus foliaceus

Pemphigus foliaceus (PF) is a group of autoimmune skin blistering disease comprising four subtypes: Cazenave, endemic, erythematosus and herpetiformis. The common characteristic is the frequent presence of pathogenic anti-desmoglein 1 antibodies leading to bullae in the skin. Other characteristics-clinical, histological, pathogenesis and therapy-vary and are specified in this chapter. Pemphigus foliaceus first described by Cazenave is the classical form of PF. The elemental dermatological lesions are erythematous plaques with pastry puff squames predominantly affecting seborrhoeic areas. The histopathological hallmark is acantholysis in the upper part of the epidermis (subcorneal or intraspinous). The disease is caused by autoantibodies to desmoglein 1 on the epithelial cell surface. Therapy is based on systemic corticosteroids, rituximab and immunosuppressive adjuvants. Rituximab an anti-CD20 biologics targeting B-lymphocytes have changed the prognosis of the disease from chronic relapsing to long-term remissions. Endemic pemphigus is a variant of PF. The disease is endemic in South-American countries especially in rural regions of Brazil, but also in Colombia, Paraguay, Peru, Venezuela and also in Africa in Tunisia. The histopathology, immunology and therapy are similar to classical form of PF.</p

Independent and joint effects of antibodies to human heat-shock protein 60 and Chlamydia pneumoniae infection in the development of coronary atherosclerosis

Background—Studies have suggested that the prevalence of antibodies against heat-shock proteins (HSPs), Chlamydia pneumoniae (Cpn), and cytomegalovirus (CMV) is associated with coronary artery disease (CAD), but the independent or joint effects of human (h) HSP60 antibodies and these pathogens in patients have not been fully elucidated. Methods and Results—A total of 405 subjects (276 patients with CAD and 129 control individuals) were tested for serum antibodies to hHSP60, Cpn, and CMV immediate-early-1 (IE1) antigens. Patients were also assessed for serum cholesterol, triglyceride levels, and smoking habit. Significantly elevated levels of antibodies to hHSP60 and Cpn but not to CMV-IE1 antigens were documented in CAD patients. Multiple logistic regression analysis and subanalyses of selected subjects showed that these associations were independent of age, sex, smoking, and serum lipid levels. Antibodies to hHSP60 and Cpn did not correlate quantitatively; however, the relative risk of disease development was substantially increased in subjects with high antibody levels to both hHSP60 and Cpn, reaching an odds ratio of 82.0 (95% CI 10.6 to 625.0). Conclusions—High levels of antibodies to hHSP60 and Cpn are independent risk factors for coronary atherosclerosis, but their simultaneous presence substantially increases the risk for disease development

Substituent Effect on the Photoreduction Kinetics of Benzophenone

The kinetics of the photoreduction of four benzophenone derivatives by isopropyl alcohol was examined in acetonitrile, namely tetra-meta-trifluoromethyl-, di-para-trifluoromethyl-, di-para-methoxy benzophenone and for comparison the unsubstituted molecule itself. The basic spectroscopic (absorption and phosphorescence spectra) and photophysical (quantum yields, excited state energies) properties were established, and the key kinetic parameters were determined by the laser flash photolysis transient absorption technique. The rate coefficients of both the primary and secondary photoreduction reaction show remarkable dependence on ring substitution. This substantial effect is caused by the considerable change in the activation energy of the corresponding process. The experimental results as well as DFT quantum chemical calculations clearly indicate that these benzophenone derivatives all react as n-p* excited ketones, and the rate as well as the activation energy of the reduction steps change parallel with the reaction enthalpies, the determining factor being the stability of the forming aromatic ketyl radicals. The secondary photoreduction of benzophenones by the aliphatic ketyl radical formed in the primary step occurs via a hydrogen bonded complex. The binding energy of the hydrogen bonded complex between the aliphatic ketyl radical reactant and a solvent molecule is a critical parameter influencing the observable rate of the secondary photoreduction