La presencia del pasado imperial: el retrato encueste de Carlos V de Van Dyck y la Crisis Valtellina (1621-1622)

The representations of Charles V (1500-1558) made during his lifetime have been more thoroughly studied than those made after his death, perhaps because the imperial character of posthumous representations is less evident. Nonetheless, some of these representations could still convey such a character to respond to a political necessity. At the time of the Thirty Years’ War (1618-1648), this was the case of Anton van Dyck’s Charles V on Horseback. This article sheds new light on the origins, the commissioning and the date of execution of this painting by deciphering the imperial ambition which is inscribed in it.Las representaciones de Carlos V (1500-1558) realizadas durante su vida han sido estudiadas más que las elaboradas tras su muerte, quizás por el hecho de que el carácter imperial de las representaciones póstumas es menos evidente. No obstante, algunas de estas representaciones podrían trasmitir este carácter con un fin político. Este fue el caso, durante la Guerra de los Treinta Años (1618-1648), del retrato de Carlos V a caballo de Anton van Dyck. Este estudio arroja luz sobre los orígenes, la ejecución, la datación y el significado político de esta pintura

A Magyarországról és a magyarokról alkotott kép a 16-18. századi Franciaországban

A 16-18. századi Franciaországban jelentősen gazdagodott a Magyarországról és a magyarokról alkotott kép a két ország közti diplomácia kapcsolatok, katonai szövetségek, tanulmányutak, áruforgalom, eszmei áramlatok és technikai tudásátvitel élénkülésének köszönhetően. E folyamatokról viszonylag nagy számban állnak rendelkezésünkre információk, melyek egy része már a korabeli francia társadalom bizonyos rétegeihez (arisztokrácia, városi polgárság, katonák, értelmiségiek) is többé-kevésbé eljutott vagy eljuthatott személyes élményeken, beszámolókon, leveleken, valamint nyomtatott műveken keresztül. Ez utóbbiakból kiderül, hogy a „Magyarország” név már ebben az időben is nagyon gyakran jelöli a magyarok államát, aminek gazdagsága és termékenysége még a török-háborúk pusztításai ellenére is lenyűgözte a korabeli franciákat. A Valois, majd 1589-től a Bourbon királyok alattvalói felfigyeltek Magyarország meg- és felosztottságára, amelyeket a francia történetírók mint elkerülendő példát hoztak fel honfitársaik előtt. A magyar bel- és külháborúk kulcsszerepet játszottak a magyar és erdélyi kapcsolatkeresésben a Habsburg-ellenes francia udvarnál, ahol jól fogadták a franciabarát és nyugat-európai kultúrával rendelkező urakat. A sokszor gazdaságilag elmaradott területnek minősített országból Franciaországba eljutó magyar termékek és technikák (bor, hímzés, bőrcserzés, bányászati eljárások) az ország lakosainak szakértelmét és kreatívitását hírdették. Összeségében tehát elmondható, hogy a Magyarországról és magyarokról kialakult kép alpavetően pozitív volt a kora-újkori Franciaországban