Efficiency against the Two-spotted spider mite Tetranychus urticae and prey-age-related choice of three predatory mites

Specialist and generalist predator mites have been recommended against the Two-spotted spider mite (Tetranycus urticae) as biological control agents, but their effectiveness in population regulation has been rarely examined under circumstances when prey had the opportunity to express antipredatory responses. We tested the efficiency and preference for prey life stages of three predator mites, one specialist (Phytoseiulus persimilis) and two generalists (Amblyseius swirskii and Iphiseius degenerans). We used two predator densities and performed the experiment under ‘seminatural’ conditions. We found that significantly less eggs and adult spider mites survived in the presence of P. persimilis compared to the control group, and this predator mite consumed more eggs at high density than the other predators. In the presence of A. swirskii fewer adult spider mites survived at low density compared to the control, whereas egg survival was lower than in the control group at both densities. In the presence of I. degenerans, only the survival of eggs was lower than in the control group and only at high density. Our results suggest that the generalist A. swirskii, but not I. degenerans, may be efficient in regulating prey populations through egg consumption, and, thus, represents an alternative to the effective specialist predator

Antimicrobial susceptibility of Riemerella anatipestifer strains isolated from geese and ducks in Hungary

Riemerella anatipestifer causes anatipestifer disease in many avian species. A total of 185 R. anatipestifer strains isolated in Hungary between 2000 and 2014 from geese and ducks were tested against 13 antibiotics (ampicillin, doxycycline, enrofloxacin, erythromycin, florfenicol, flumequine, gentamicin, penicillin, spectinomycin, streptomycin, sulphamethoxazole—trimethoprim, sulphonamide compounds, and tetracycline) by the Kirby-Bauer disk diffusion method. The majority of the strains were susceptible to florfenicol (97.9%), ampicillin (95.1%), penicillin (93%), sulphamethoxazole—trimethoprim (92.4%), and spectinomycin (86.5%). The highest resistance rates were observed for flumequine, tetracycline, erythromycin and streptomycin (94%, 91.4%, 75.1% and 71.4% resistance, respectively). The resistance patterns showed some variation depending on the geographical origin of the strains. The average rate of extensive drug resistance was 30.3%, and its proportion tended to increase in the period examined

Q50, an Iron-Chelating and Zinc-Complexing Agent, Improves Cardiac Function in Rat Models of Ischemia/Reperfusion-Induced Myocardial Injury

Background: Reperfusion of ischemic myocardium may contribute to substantial cardiac tissue damage, but the addition of iron chelators, zinc or zinc complexes has been shown to prevent heart from reperfusion injury. We investigated the possible beneficial effects of an iron-chelating and zinc-complexing agent, Q50, in rat models of ischemia/reperfusion (I/R)-induced myocardial infarction and on global reversible myocardial I/R injury after heart transplantation. Methods and Results: Rats underwent 45-min myocardial ischemia by left anterior descending coronary artery ligation followed by 24h reperfusion. Vehicle or Q50 (10mg/kg, IV) were given 5min before reperfusion. In a heart transplantation model, donor rats received vehicle or Q50 (30mg/kg, IV) 1h before the onset of ischemia. In myocardial infarcted rats, increased left ventricular end-systolic and end-diastolic volumes were significantly decreased by Q50 post treatment as compared with the sham group. Moreover, in I/R rat hearts, the decreased dP/dtmax and load-independent contractility parameters were significantly increased after Q50. However, Q50 treatment did not reduce infarct size or have any effect on increased plasma cardiac troponin-T-levels. In the rat model of heart transplantation, 1h after reperfusion, decreased left ventricular systolic pressure, dP/dtmax, dP/dtmin and myocardial ATP content were significantly increased and myocardial protein expression of superoxide dismutase-1 was upregulated after Q50 treatment. Conclusions: In 2 experimental models of I/R, administration of Q50 improved myocardial function. Its mechanisms of action implicate in part the restoration of myocardial high-energy phosphates and upregulation of antioxidant enzymes.  (Circ J 2013; 77: 1817–1826

Viselkedési szindrómák verőköltő bodobácsoknál (Pyrrhocoris apterus)

Az utóbbi években számos vizsgálati eredmény gyűlt össze arra vonatkozóan, hogy nem csak az embereknek van személyiségük, hanem számos állatfaj egyedeinek is. A személyiség egy egyszerű definíció szerint olyan összefüggő viselkedési jellegek csoportja, amely különböző szituációkban is megnyilvánul (Carere 2005). Max Wolf és munkatársai (2007) modellje magyarázatot ad az egyedi különbségekre egy populáción belül, ahol az egyedek az aktuális és későbbi szaporodás közötti optimalizálás érdekében más-más stratégiát választanak egy adott szituációban. Kísérletünkben ezt a modellt teszteljük, a természetből befogott verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus) két megjelenési formájánál, azaz a szárnyas és szárnyatlan alakoknál, hiszen számos kutató (pl. Socha 1993) kimutatta már, hogy e két eltérő forma különböző életmenet stratégiákat követnek. Éppen ezért ideális alanyai lehetnek a modell tesztelésére, vagyis annak kiderítésére, hogy az eltérő életmenet stratégiákkal rendelkező egyedek eltérő személyiségűek e. Vizsgálatunkban egy olyan viselkedési tesztet használtunk, ahol az állatokat blokkos elrendezés alapján egy kifutóban futattuk, rögzítve az állat útvonalát webkamera segítségével, majd a felvételeket elemeztük. A kapott eredményekből kiderült, hogy tényleg van a vizsgált egyedeknek személyiségük. Sikerült megmutatnunk, hogy a verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus) két alakja különbözik viselkedésükben, ezzel alátámasztva Wolf-ék (2007) modelljét. Tesztjeink során viszont csak a nőstényeknél figyelhető meg különbség a szárnyas és szárnyatlan formák között. E szerint a szárnyas nőstény egyedek pöccintésre gyorsabban reagáltak, mint a szárnyatlanok, azaz bátrabbak, illetve több dugót látogattak, alaposabban felfedezve így az új környezetüket. Ez azért lehet, mert a nőstényre, mivel a hímnél többet fektet a szaporodásba a nagy és értékes petecsomó révén, nagyobb hatással lehetnek az életmenetbeli különbségek.régi képzésbiológus-ökológusg

A viselkedés egyedi változatossága a ver költ bodobácsnál (Pyrrhocoris apterus): okok és következmények

Az állati viselkedés tanulmányozása az utóbbi évtizedben egy jelentő s változáson ment keresztül. A viselkedésben fellép ő egyedi különbségek jelensége, melyet régebben „zajnak”,az egyedfejlődés során fellép ő „hibák” következményének tekintettek, ma már a viselkedésökológiai kutatások egyik központi kérdése lett. Ezeket a viselkedésben megjelenő egyedei különbségeket, melyek id őn és szituációkon keresztül állandóak, és gyakran egymással összefüggnek szokták viselkedési szindrómának, vérmérsékletnek (temperamentumnak), viselkedési típusnak illetve, állati személyiségnek is definiálni (Sih és mtsai 2004, Réale és mtsai 2007, Sih és Bell 2008). Disszertációm négy fejezetből áll: az első fejezetben egy az állati személyiség magyarázatára szolgáló adaptív modellt tesztelek verőköltő bodobácsokkal; a második fejezetben azt vizsgálom, hogy vajon hogyan változik a személyiség az egyedfejlődés során; dolgozatom harmadik fejezete egy a verőköltő bodobácsokon található atkafajt leíró cikkből áll, míg a negyedik fejezetben a parazitizmus és az állati személyiség kapcsolatát vizsgálom. Studying animal behaviour has gone thought a remarkable change in the last decade. The phenomenon of individual differences in behaviour - previously considered as consequences of random effects during an individual’s ontogeny – have became a central research question of behavioural ecology and evolutionary biology (Réale et al. 2010). Differences in behaviour that are consistent across time and situation and often correlate with each other can be referred to as behavioural syndrome, temperament, behavioural type or animal personality (Sih et al. 2004, Réale et al. 2007, Sih and Bell 2008). One of my aims was to set up a system which provides us an opportunity to measure stable individual differences in behaviour (Gyuris et al. 2011), after I examined personality change across an important life-stage transition (Gyuris et al. 2012). Parasitism might be a crucial factor that is responsible for individual variation in behaviour, but the direction and consequences of these effects are less-known (Barber and Dingemanse 2010). In the last part of my dissertation, I examined the relation of this parasite mite and firebugs’ personality traits

A viselkedés egyedi változatossága a verőköltő bodobácsnál (Pyrrhocoris apterus): okok és következmények

Az állati viselkedés tanulmányozása az utóbbi évtizedben egy jelentő s változáson ment keresztül. A viselkedésben fellép ő egyedi különbségek jelensége, melyet régebben „zajnak”,az egyedfejlődés során fellép ő „hibák” következményének tekintettek, ma már a viselkedésökológiai kutatások egyik központi kérdése lett. Ezeket a viselkedésben megjelenő egyedei különbségeket, melyek id őn és szituációkon keresztül állandóak, és gyakran egymással összefüggnek szokták viselkedési szindrómának, vérmérsékletnek (temperamentumnak), viselkedési típusnak illetve, állati személyiségnek is definiálni (Sih és mtsai 2004, Réale és mtsai 2007, Sih és Bell 2008). Disszertációm négy fejezetből áll: az első fejezetben egy az állati személyiség magyarázatára szolgáló adaptív modellt tesztelek verőköltő bodobácsokkal; a második fejezetben azt vizsgálom, hogy vajon hogyan változik a személyiség az egyedfejlődés során; dolgozatom harmadik fejezete egy a verőköltő bodobácsokon található atkafajt leíró cikkből áll, míg a negyedik fejezetben a parazitizmus és az állati személyiség kapcsolatát vizsgálom. Studying animal behaviour has gone thought a remarkable change in the last decade. The phenomenon of individual differences in behaviour - previously considered as consequences of random effects during an individual’s ontogeny – have became a central research question of behavioural ecology and evolutionary biology (Réale et al. 2010). Differences in behaviour that are consistent across time and situation and often correlate with each other can be referred to as behavioural syndrome, temperament, behavioural type or animal personality (Sih et al. 2004, Réale et al. 2007, Sih and Bell 2008). One of my aims was to set up a system which provides us an opportunity to measure stable individual differences in behaviour (Gyuris et al. 2011), after I examined personality change across an important life-stage transition (Gyuris et al. 2012). Parasitism might be a crucial factor that is responsible for individual variation in behaviour, but the direction and consequences of these effects are less-known (Barber and Dingemanse 2010). In the last part of my dissertation, I examined the relation of this parasite mite and firebugs’ personality traits

Riemerella anatipestifer caused disease of poultry - Literature review

SUMMARY Riemerella anatipestifer is prevalent throughout the world, including Hungary as well. Primarily, it causes disease in young ducklings and goslings, but it may induce heavy losses in turkey flocks too. The authors summarize the literature data on the history of the anatipestifer disease and the characteristics of R. anatipestifer. They describe the epidemiology, the clinical sings and the pathological lesions of anatipestifer disease. Isolation, identification and the methods of classification of R. anatipestifer are also discussed. Finally, they summarize the aspects of treatment and prevention of the disease