Az arcvédő hazugság : A szívességkérés elutasításában megjelenő hazugság vizsgálata

A kutatás a szívességkérés elutasításában megjelenő hazugság szerepét vizsgálta. A kutatás elméleti kerete három részből állt: 1) a hazugságra vonatkozó szakirodalom tanulmányozása alapján megfogalmazott munkadefiníció; 2) az elutasítás, valamint 3) az arcvédés és az arcfenyegetés pragmatikai megközelítése, illetve a kutatás során ezzel összefüggésbe hozott kognitív disszonanciaelmélet. Az empirikus kutatás egy pilot kutatás volt, amely három kutatási kérdés köré szerveződött: 1) megjelenik-e, és ha igen, hogyan jelenik meg a hazugság a szívességkérés elutasításában; 2) a választott elutasító stratégia utólag milyen megítélés alá esik az elutasító fél oldaláról; 3) mi indokolja az adott stratégia választását és értékelését? A kutatás eszköze két kérdőív volt: egy diskurzus-kiegészítő kérdőív, és egy retrospektív kérdőív, amelyben az adatközlők az első kérdőíves válaszaikra reflektáltak. A kutatásban a hazugság egy olyan nyelvhasználati stratégiának bizonyult, amely tudatosan és megtévesztő szándékkal közöl valótlan tartalmat az arcvédés érdekében

Az arcvédő hazugság. A szívességkérés elutasításában megjelenő hazugság vizsgálata

The face saving lie. Using lie as a strategy in the speech act of refusal of request *** The topic of the research was the role of the lie in the speech act of refusal. The theoretical background has been composed of three tenets: 1) review of the literature on lie and the formulation of a work definition; 2) the pragmatics of the speech act of refusal and 3) the face-threatening and the face-saving and the theory of the cognitive dissonance. There were three research questions: 1) is lie a preferred strategy used in refusals in Hungarian, and if yes what is its function; 2) how is this strategy evaluated by the communicators after having carried out the act; 3) what are the reason for choosing and accepting lie as a strategy in Hungarian refusals? The main instruments of the data collection were two questionnaire: the first was a discourse completion test, the second was a retrospective questionnaire. Based on the data collected lie was proven to be a common and accepted linguistic strategy in refusals. This strategy use is conscious, contains the intention of deceiving, it represents untrue content and its aim is to save the faces of the participants of the interaction. *** A kutatás a szívességkérés elutasításában megjelenő hazugság szerepét vizsgálta. A kutatás elméleti kerete három részből állt: 1) a hazugságra vonatkozó szakirodalom tanulmányozása alapján megfogalmazott munkadefiníció; 2) az elutasítás, valamint 3) az arcvédés és az arcfenyegetés pragmatikai megközelítése, illetve a kutatás során ezzel összefüggésbe hozott kognitív disszonanciaelmélet. Az empirikus kutatás egy pilot kutatás volt, amely három kutatási kérdés köré szerveződött: 1) megjelenik-e, és ha igen, hogyan jelenik meg a hazugság a szívességkérés elutasításában; 2) a választott elutasító stratégia utólag milyen megítélés alá esik az elutasító fél oldaláról; 3) mi indokolja az adott stratégia választását és értékelését? A kutatás eszköze két kérdőív volt: egy diskurzus-kiegészítő kérdőív, és egy retrospektív kérdőív, amelyben az adatközlők az első kérdőíves válaszaikra reflektáltak. A kutatásban a hazugság egy olyan nyelvhasználati stratégiának bizonyult, amely tudatosan és megtévesztő szándékkal közöl valótlan tartalmat az arcvédés érdekében