A Lábán-kinetográfia irányrendszerének problémái

A Lábán-kinetográfia fejlesztői a rendszer fő- és mellékirányait nem egységes térszemlélet alapján származtatták és nem tartották szem előtt valamennyi irány esetében a felületirányok meghatározhatóságát, azaz nem alkották meg az irányok-felületirányok (merőlegesek)-forgatások összefüggő, egymásra alapozott rendszerét. A rendszerbe elsősorban a diagonális és a laterális síkok közé eső mellékirányok csoportja nem illeszkedik

Lábán Rudolf – az európai színpadi táncnyelv megújítója

A tanulmány röviden bemutatja Lábán Rudolg életútját, táncelméleti eredményeit, két rendszertanát, a mozdulat útjait kijelölő koreutikát és a mozdulat minőségét meghatározó Effort-rendszert, valamint táncnotációs rendszerét, a kinetográfiát

További vizsgálatok a a ritmuskifejező írásmód területén

A Lábán-kinetográfia elméletében az újabb kutatások nyomán „ritmuskifejező írásmódként” azonosított tánclejegyző módszer felvetése óta a témával kapcsolatban erősen eltérő hozzáállással és véleményekkel találkozhattunk: néhány tánclejegyző magától értődően használta, mások elfogadták és tudatosan alkalmazták, a többség fenntartásokkal kezelte, és akadtak, akik határozott kétségeiket fejezték ki bevezetésének előnyeivel kapcsolatban. A jelen tanulmány a 2011-ben Budapesten megrendezett táncírás konferencia jegyzőkönyvében megjelent, a témát érintő egyes véleményekre reflektál. A korábbi eredmények áltlaános érvényének bizonyítására népzene szakos és zenetudományi doktori iskolai hallgatókkal végzett kísérletben karmesterek mozdulatait kellett megfigyelni és mozdulatritmikailag értékelni. A résztvevők eredményeinek értékelése megerősítette a korábbi kísérletek alapján megállapított feltevést

Ugrástípusok a néptáncban

A Lábán-kinetográfía jelenlegi gyakorlatában az ugrást jelölő helykihagyás/cselekvésjel önmagában nem tükrözi azt a gazdagságot, ahogy a támasztékot e mozdulattípuson belül váltani lehet. A közölt elemzés kísérletet tett arra, hogy a széleskörű lehetőségek egy részletét feltárja és a témában folytatott eddigi konzultációk és kutatások eredményét összegezze. Eredményei szerint az ugrások három fő szempont figyelembe vételével klasszifikálhatók: a támaszték szerkezete, a súlypont vertikális elmozdulása, valamint a súlytalanítás mértéke szerint. A tanulmány notációs megoldásokat ad az utóbbi két jellegzetesség ábrázolására

A táncnotáció hatása a mozgáskognitív képesség fejlődésére

A tánctanulás mozgáskogníciós támogatásának előnyös voltáról pszichológiai és pedagógiai oldalról megerősítést nyerve egy táncpedagógiai hipotézist állítottunk föl, írásunk e hipotézis ellenőrzésére végzett kísérlet leírására és az eredmények értékelésére vállalkozik

A nyelvelméleti modellek korlátozott érvénye a néptáncelemzésben

A tanulmány célja annak kimutatása, hogy a néptánc mozdulatvilágának, mozdulattartalmainak értelmezéséhez más tudományágakból származó diszciplínák nem, vagy csak igen korlátozó módon alkalmazhatóak. A néptánc viszonylag késői, a 20. század közepén kezdődő formai-tudományos vizsgálatának sajátossága, hogy szinte valamennyi a nyelvészet és a zenetudomány módszereivel közelítette meg a mozdulatok világát. Az alapelemek vizsgálata azt mutatja, a nyelvészeti szemléletet követő módszerek nem veszik tekintetbe, hogy (1) a mozdulat elemi egységének legalapvetőbb jellemzője a változás; (2) már egyetlen változás is különböző elvek szerint elemezhető; (3) egy testrész egyetlen mozdulata több (két, három, négy) egyidejű változást jeleníthet meg. Az események párhuzamosságának lehetősége megkérdőjelezi a nyelvi modellekre alapozott táncelemzések általános érvényét, mert azok csak az időbeli szomszédosságból adódó szintagmatikus viszonyokat vizsgálják

Táncírástár és Motívumtár

Az MTA BTK Zenetudományi Intézet Néptánc Archívuma ismertetésének részeként a Táncírástár és a Motívumtár kialakításának és állományának bemutatása