A Lábán-kinetográfia elméletében az újabb kutatások nyomán „ritmuskifejező írásmódként” azonosított tánclejegyző módszer felvetése óta a témával kapcsolatban erősen eltérő hozzáállással és véleményekkel találkozhattunk: néhány tánclejegyző magától értődően használta, mások elfogadták és tudatosan alkalmazták, a többség fenntartásokkal kezelte, és akadtak, akik határozott kétségeiket fejezték ki bevezetésének előnyeivel kapcsolatban. A jelen tanulmány a 2011-ben Budapesten megrendezett táncírás konferencia jegyzőkönyvében megjelent, a témát érintő egyes véleményekre reflektál. A korábbi eredmények áltlaános érvényének bizonyítására népzene szakos és zenetudományi doktori iskolai hallgatókkal végzett kísérletben karmesterek mozdulatait kellett megfigyelni és mozdulatritmikailag értékelni. A résztvevők eredményeinek értékelése megerősítette a korábbi kísérletek alapján megállapított feltevést
