A fordítástudomány és a zenetudomány kapcsolatáról

A tanulmány szerzői a zene és fordítás, illetve a zenetudomány és fordítástudomány kapcsolatát kívánják felvázolni és példákkal is szemléltetni. Javaslatot tesznek a zenei fordítások problémakörének elhelyezésére a fordítástudományon belül, megemlítve a vonatkozó irodalmi, nyelvészeti és szövegtudományi kapcsolódási pontokat. Szó esik továbbá a különböző nyelvi közvetítési célok (szkoposz) elérését szolgáló eltérő fordítói döntésekről és stratégiákról. A vokális művek szövegfordításainak elemzésekor az énekelhetőség mint központi fogalom mellett – tekintettel a zenei fordítások készítőire, felhasználóira, befogadóira és kutatóira – további kulcsfontosságú tényezők (pl. felhasználási mód, befogadók előismeretei, a szöveg elhangzásának ténye és formája stb.) vizsgálata is indokolt lehet. A tanulmány szakirodalmi áttekintése egymásra is reflektáló, olykor pedig akár vitában is álló kutatási nézőpontok és eredmények összefoglalásán túl kiemelt figyelmet fordít a dalok és operák fordítási kérdéseivel foglalkozó tudományos publikációk ismertetésére. E két vokális műfaj különlegesen népszerűnek bizonyul a fordítástudományi kutatásokban, ráadásul formai és terjedelmi szempontból végleteket is képviselnek a hangszerkíséretes énekelt művek kategóriáján belül, ennek köszönhetően pedig a zenei fordítások általános jellemzőin túl a műfajhoz kötött fordítási tulajdonságok és szempontok bemutatására is alkalmasnak bizonyulnak. A szerzők szándéka szerint a tanulmány megállapításai a zenei fordítások iránt érdeklődőknek és a témával foglalkozó szakembereknek is új ismeretekkel és kutatási ötletekkel szolgálhatnak

A pszichoszomatikus faktorok jelentőségének vizsgálata az irritábilis bél szindróma etiológiája kapcsán

A pszichoszomatikus faktorok jelentőségének vizsgálata az irritábilis bél szindróma etiológiája kapcsán. Az interdiszciplináris szemlélet kihangsúlyozása. A pszichiátriai betegségek gyakoriságának a vizsgálat IBS-ben szenvedő betegek esetében. Holisztikus felfogás hangsúlyozása a diagnosztika és a terápiai terén is. Új iránymutatások megjelölése.egységes, osztatlanáltalános orvostudományimagyarnappal

Rediscovery of a classic Middle Triassic fossil site of the Balaton Highland (Transdanubian Range, Hungary): cephalopods, brachiopods and vertebrate remains from the Akol Hill at Barnag

Recent collecting of the classic Middle Anisian fossil site of the Akol Hill at Barnag (Nagyvázsony Plateau, Balaton Highland) yielded a plenty of new palaeontological data.The Middle Anisian platform carbonate succession (Tagyon Formation) is overlain by 1-2 metres thick reddish, nodular, crinoidal limestone (Vászoly Formation) that contains a very rich fossil assemblage with ammonoids, nautiloids and brachiopods. Some vertebrate fossils were also found. Besides fish teeth, remains of marine reptiles are also present in the fauna. Four vertebrae, a piece of a rib, as well as a tooth crown fragment have also been found.Based on the geological buildup and the new biostratigraphic data the active stage of the Barnag Platform was much shorter than that of the other two Middle Anisian platforms of the Balaton Highland (Tagyon Platform, Kádárta Platform). The ammonoid fauna of the lowermost thin limestone bed above the Tagyon Formation contains elements reworked from the Balatonicus Zone. The overlying some beds contain a very rich lower Illyrian ammonoid fauna which is more diverse than the equivalent faunas of the Tagyon Platform and the Kádárta Platform. The ammonites of the Balatonicus Zone in the basal part of the Vászoly Formation prove that the drowning of the Barnag Platform occured even during the Pelsonian, earlier than in the case of the Tagyon and the Kádárta Platforms where the oldest basin sediments are mid-Illyrian (Camunum Subzone of the Trinodosus Zone) above the drowning surface.The Akol Hill locality also provided the first known occurrence of ichthyosaurs like Cymbospondylus, predators that probably dwelled mostly open marine environments but also might have been well adapted for hunting in shallow environments like submarine highs

Investigation of the Ecology of Francisella tularensis During an Inter-Epizootic Period

Abstract A 1-year study of the ecological cycle of Francisella tularensis was performed in an enzootic area during an inter-epizootic period. The study was based on multiple sampling of all major constituents of the disease cycle. Seroprevalence of tularemia in the European brown hare (Lepus europaeus) population was 5.1% (10/197) with low antibody titers (1/10 and 1/20), and F. tularensis ssp. holarctica was isolated from four hares. F. tularensis was not detected in the 38 common voles (Microtus arvalis), 110 yellow-necked mice (Apodemus flavicollis), or 15 stripped field mice (Apodemus agrarius) trapped during the study, or the by-catch of 8 Eurasian pygmy shrews (Sorex minutus) or 6 common shrews (Sorex araneus). A total of 1106 Ixodes ricinus and 476 Haemaphysalis concinna ticks were collected from vegetation, and 404 I. ricinus, 28 H. concinna ticks, and 15 Ctenophtalmus assimilis and 10 Nosopsyllus fasciatus fleas were combed off small mammals. One H. concinna female and one nymph collected from the vegetation was found infected with F. tularensis ssp. holarctica by TaqMan polymerase chain reaction, thus resulting a 0.42% (2/476) prevalence. F. tularensis-specific DNA was not detected in environmental water samples, and the examined 100 sheep, 50 cows, and 50 buffalos grazed at the study area were all seronegative. During inter-epizootic periods, F. tularensis ssp. holarctica seems to persist only in the European brown hare-H. concinna cycle at the studied habitat. H. concinna may not serve exclusively as an arthropod vector, but it may also harbor bacteria for 3-4 years through multiple life stages and act as an important reservoir of F. tularensis. Rodent species probably do not serve as true reservoir hosts of tularemia

Susceptibility of the Common Hamster (Cricetus cricetus) to Francisella tularensis and Its Effect on the Epizootiology of Tularemia in an Area Where Both Are Endemic

Francisella tularensis is a highly infectious zoonotic agent causing the disease tularemia. The common hamster (Cricetus cricetus) is considered a pest in eastern Europe, and believed to be a source of human tularemia infections. We examined the role of the common hamster in the natural cycle of tularemia using serologic methods on 900 hamsters and real-time polymerase chain reaction (PCR) on 100 hamsters in an endemic agricultural area. We collected 374 Ixodes acuminatus ticks from the hamsters and tested them by real-time PCR. All tests were negative. To examine clinical signs, pathology, and histopathology of acute tularemia infection similar to the natural infection, two hamsters were infected with a large dose of a wild strain of F. tularensis ssp. holarctica. After a short period of apathy, the animals died on the eighth and ninth days postinfection. The pathologic, histopathologic, and immunohistochemical examination contributed to the diagnosis of septicemia in both cases. Our results confirmed previous findings that common hamsters are highly sensitive to F. tularensis. We conclude that although septicemic hamsters may pose substantial risk to humans during tularemia outbreaks, hamsters in interepizootic periods do not act as a main reservoir of F. tularensis

Csokonai könyvtár (Bibliotheca studiorum litterarium)

Aligha vitatható, hogy a magyarországi felvilágosodás korában Csokonai Vitéz Mihály életműve az az etalon, amely összevetési alapul, zsinórmértékül szolgál eszmei és művészi teljesítmények megközelítéséhez, mérlegeléséhez, minősítéséhez. Ez pedig kellő indokot szolgáltat arra, hogy a felvilágosodás kutatásának aktuális kérdéseit épp Csokonai szülővárosában tekintsék át a kutatók, s épp Debrecenben kerüljön sor országos méretű, interdiszciplináris konferenciára, amelyik a korszak vizsgálatának újabb eredményeit összegzi, a különféle nézeteket egymással szembesíti, a továbblépés útjait megkísérli felderíteni, betájolni. Nem kötődött a rendezvény jubileumhoz, legfeljebb annyiban, hogy 1995-ben vetette fel a kérdést: jelentett-e az 1795-ös év valamilyen alapvető cezúrát a magyar - vagy az európai - irodalom történetében? Folytonosság vagy változás - netán épp fordulat - jellemzi-e erősebben az 1790-es éveket? Milyen eszmei, esztétikai erővonalak határozták meg a Martinovics-összeesküvés évtizedének összképét? Mennyire kell a magyar irodalom történeti periodizációjának mindezt figyelembe vennie? Mit mutat Csokonai példája: lehetett-e számára különös jelentősége az 1795-ös évnek? Ilyenféle kérdésekre keresett választ a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában, 1995 márciusában rendezett konferencia, amelynek anyagát - tematikus egységekbe rendezve - adja közre kötetünk. A hazaiak mellett a közép-európai jelenségek is szerepelnek a témák között, jelezve, hogy a magyar felvilágosodás elválaszthatatlan az európaitól, szerves része annak, s a komparatisztika szempontját még a korábbiaknál is erősebben érdemes érvényesíteni a jövőben. A magyar és európai helyzet együttes elemzése, a részletek feltárása talán már e kötetben is elősegíti a felvilágosodásról kialakult kép árnyalását, gazdagítását.Bitskey István, Előszó, 9-10. Csetri Lajos, Folytonosság és változás a felvilágosodás kori magyar irodalomban, 13-34. Vajda György Mihály, A felvilágosodás századának fordulója: döntő változások kora az európai irodalomban, 34-54. Debreczeni Attila, Az érzékenység eszmetörténeti vonatkozásai a XVIII. század végének magyar irodalmában, 55-66. Taxner-Tóth Ernő, Nyomdaipar, újságok és könyvek a felvilágosodás kibontakozásában, 69-80. Pavercsik Ilona, A „megvilágosodott" írók munkái a pesti könyvkereskedelemben, 81-87. Penke Olga, "A Könyveknek veleje" - a felvilágosodás egy rövid műfajának magyarországi története (1780-1830), 88-101. Fekete Csaba, A református egyház a türelmi rendelet után, 102-119. Csorba Sándor, Az 1806-os törésvonal mentén (Kultsár István és a Hazai Tudósítások), 120-134. Csetri Elek, A magyar jakobinus mozgalom erdélyi összefüggései, 135-144. Egyed Emese, A Barcsay-ügy, 145-158. Vörös Imre, Neoklasszicizmus és forradalom - Marié- Joseph Chénier munkásságának tükrében, 161-171. Madarász Imre, A felvilágosodás korának olasz klasszikusai a francia forradalomról és Napóleonról, 172-179. Sárközy Péter, Az olasz XVIII. századi művelődés szerepe a magyar felvilágosodás kiformálódásában, 180-201. Szilágyi Ferenc, Voltaire Poéme sur Le Désastre de Lisbonne című versének ismeretlen magyar fordítása a XVIII-XIX. század fordulójáról, 202-221. Kiss Sándor, Stílusvizsgálatok a XVIII. század végének prózájában, 222-229. Földvári Sándor, A felvilágosodás fordulatának recepciója a kárpátaljai kultúrában (Lutskay Mihály és nemzedéke), 230-240. Kókay György, A nemzeti fejlődés és az európai integráció kérdései a XVIII. század végi magyar irodalomban, 243-250. Margócsy István, A magyar nyelv státusa a XVIII. század második felében, 251-259. Kecskés András, Hagyományőrző és hagyományteremtő törekvések a versújítás korában, 260-277. Szilágyi Márton, Az Uránia eszmetörténeti helye a források tükrében, 278-294. Fábri Anna, Hősnők és írónők a XVIII-XIX. század fordulójának magyar irodalmában, 295-308. Zentai Mária, Tanúlt fülek és rongyon gyűlt munkák (Csokonai dévajságairól és megítéltetésükről), 309-317. Szajbély Mihály, Költészet és próza viszonya Csokonai Vitéz poétikájában és szépírói kísérleteiben, 318-328. Nagy Imre, A feleslegessé vált áldozat (Ungvárnémeti Tóth László „Nárcisz"-a és a pásztorjáték), 329-343. Borbély Szilárd, Ahogy Kölcsey olvassa Csokonait, 344-352. Dávidházi Péter, Párbeszéd korszakok határán, Egy sokatmondó félreértés Kazinczy és Toldy levelezésében, 355-364. Nagy Miklós, XIX. századi szépprózánk a felvilágosodásról, Martinovicsok mozgalmáról, 365-371. D. Molnár István, 1772, 1795, 1820 körül (Határkövek a magyar és a lengyel irodalom útján), 372-379. Fried István, A felvilágosodás, a forradalom és öröksége az európai irodalmakban, 380-388. Mezei Márta, Egy korszak vége az irodalomtörténetírásban, 389-398. Bíró Ferenc, 1795: fordulat, korszakhatár vagy más?, 401-410. Névmutató, 411-423