A növények általános védekezési rendszerének biokémiai és genetikai vizsgálata

A paprika több kórokozó fajjal szembeni rezisztencia nemesítését célzó munka igen gazdag, genetikailag és kórtanilag jól jellemzett növényanyagán végeztem a növényi betegségellenállóság egészét alkotó, általános és specifikus védekezési reakció biokémiai, kórélettani és genetikai vizsgálatát. Munkám során a paprika és a X. c. pv. vesicatoria baktérium gazda-patogén kapcsolatban vizsgáltam a gds gén által meghatározott általános védekezési reakció és a Bs-2 által irányított specifikus védekezési reakció biokémiai sajátosságait és a fertőzés kivédésében betöltött összefüggő szerepüket. A két gén kórtünetekben megnyilvánuló szöveti elváltozásai egyértelműen elkülöníthetőek a gyors szövetpusztulással jellemezhető hiperszenzitív reakciótól. A nem kórokozó-specifikus általános védekezési reakció sejtnagyobbodáson, sejtosztódáson alapuló szövettömörödésben nyilvánul meg. A kórokozó-specifikus rezisztens reakcióra jellemző, elszíneződéssel illetve szövetpusztulással járó kórtünet, két különböző növényi tulajdonság eredője. A fertőzött szövetek elszíneződése a specifikus védekezési reakcióra utal, míg a hiperszenzitív szövetpusztulás egy másik tulajdonság, az általános védekezési reakció gyenge hatékonyságának következménye. (...

Humán papillomavírus és humán herpeszvírusok kóroki szerepének molekuláris vizsgálata = Molecular analysis of pathogenic role of human papilloma virus and human herpesviruses

Vesetranszplantáltak mintáiban a humán herpeszvírus 6A dominanciáját, és a humán cytomegalovírussal megegyező gyakoriságát találtuk. Az új KI és WU polyomavírusok jelenlétét mi írtuk le először vizeletből, a HPyV9-et légúti mintákból. A WU és KI vírusokat vesetranszplantáltak légúti és vérmintáiban is kimutattuk, egészséges személyekben nem. A HPyV9-et vér és vizeletmintákból is kimutattuk. Humán papillomavírus 11 pozitív mintákból a vírus genomjának szekvenálását, metilációs mintázatát vizsgálva tanulmányoztuk a cidofovir terápia kudarca hátterében álló genetikai, epigenetikai változásokat. Nem mutattunk ki a vírus genomot érintő genetikai és epigenetikai változásokat. A virális LCR-ben (long control region) egyedi polimorfizmusok/mutációk magyarázhatják a vírus magas virulenciáját, ami hozzájárulhat a terápia kudarcához. Vizsgáltuk a torque teno vírus genetikai diverzitását a magyar populációban, a fej-nyaki régióból és a női genitális traktusból, normál, precancerosus és malignus léziók mintákban. Az összes TTV szekvencia a TTV1 faj típus-szekvenciához illeszkedett. A leggyakoribb szubtípus a 2c-volt. A 2b és a2c szubtípus egyenlő arányban fordult elő a cervicalis mintákban; az 1a szubtípus viszont gyakrabban fordul elő a cervicalis atypiában és méhnyakrákban. A fej-nyaki minták körében a 2c szubtípus volt a leggyakoribb. A szubtípusok megoszlása földrajzi régiónként és etnikumonként jelentős különbségeket mutat. | We found that A variant of human herpesvirus 6 is dominant in renal transplant patients and as frequent as the human cytomegolvirus proving that monitoring is important after the transplantation. Newly described human polyomavirus KI and WU were found and published first in urine. Theye were detected in respiratory and blood samples from renal transplant patients, but not healthy individuals nor pregnant women suggesting that these viruses might have importance mainly in immunocompromised patients. HPyV9 was found and published first in respiratory samples suggesting a new hypothesis about the transmission. The viruses was found also in urine and blood samples. Human papillomavirus type 11 positive samples were collected fand analyzed. Sequencing of the genome, methylation analysis were performed to seek for genetic and epigenetic changes as a possible background for therapy failure. We found that the virological failure was not due to virological factors suggesting that cidofovir action may depend more heavily on the host. Diversity of torque teno virus was assessed in the head and neck region in patients with potentially malignant and malignant lesions and was compared to that found in the uterine cervix (cervical atypia and cervical cancer) by sequencing. The results are that genotype and even subtype distribution may be important in association with diseases, therefore using this classification for characterization of intraspecies diversity of TTV1 is proposed

The role of N- or C-terminal biotinylation in autoantibody recognition of citrullin containing filaggrin epitope peptides in Rheumatoid arthritis

Here, we report on the synthesis, conformational analysis and autoantibody binding properties of new sets of Rheumatoid arthritis (RA) specific biotin-peptide conjugates derived from filaggrin epitope peptides. The biotin with or without a linker was attached to the Cit or Arg containing epitope core (311TXGRS315) or epitope region (306SHQESTXGXSXGRSGRSGS324) peptide (where X = Cit), through an amide bond at the N- or C-terminal of the epitopes. Antibody binding was detected by indirect enzyme-linked immunosorbent assay (ELISA) using sera from RA, Systemic lupus erythematosus (SLE) patients as well as healthy individuals and the secondary structure of conjugates was investigated by electronic circular dichroism (ECD). We found that autoantibodies from RA patients recognize specifically both filaggrin epitope region (306SHQESTXGXSXGRSGRSGS324) and short epitope core (311TXGRS315) peptides. Our data also indicate that the positioning of the biotin label within a peptide sequence can markedly influence the antibody binding, but the length of the linker incorporated has essentially no effect on the recognition. ECD experiments demonstrate that the Arg/Cit change does not influence the solution conformation of the peptide conjugates. However, the presence and position of the biotin moiety has a pronounced effect on the conformation of the 5-mer epitope core peptides, while it doesn’t alter the secondary structure of the 19-mer epitope region peptides

A WFIKKN fehérjék és a miosztatin, GDF11 közötti kölcsönhatás jellemzése = Characterization of the interaction of WFIKKN1 and WFIKKN2 with Myostatin and GDF11.

Kimutattuk, hogy a WFIKKN fehérjék specifikus és hatékony inhibitorai a miosztatin/GDF8 és GDF11 növekedési faktoroknak. - Felületi plazmon rezonancia (SPR) mérésekkel megállapítottuk, hogy mindkét fehérje nagy affinitással (Kd ~ 10-8- 10-10M) köti a GDF8 és GDF11 növekedési faktorokat. A WFIKKN fehérjék elsősorban a follisztatin homológ (FS) doménjük révén kötik a miosztatint, de a netrin homológ (NTR) domén is részt vesz a kölcsönhatás kialakításában. - Kompeticiós SPR mérésekkel kimutattuk, hogy a WFIKKN fehérjék hatékonyan gátolják a miosztatin és GDF11 kötődését a receptoruk, az Activin-Receptor IIb ligand-kötő doménjéhez. - A miosztatin és GDF11 jelátvitel detektálására alkalmas riporter rendszerben mindkét WFIKKN fehérje hatékonyan gátolta a miosztatin és GDF11 növekedési faktorok által kiváltott jelátvitelt. - SPR mérésekkel megállapítottuk, hogy a WFIKKN fehérjék jelentős affinitással (Kd ~ 10-7- 10-8M) kötnek több más, a TGF? családba tartozó növekedési faktort is: a TGF?1-t, BMP2-t, BMP4-t. Gyengébb kölcsönhatást detektáltunk a BMP3 és BMP8b-vel és nem volt mérhető kölcsönhatás az Aktivin A-val. - A WFIKKN fehérjék és a TGF?1, BMP2 és BMP4 növekedési faktorok közötti kölcsönhatás ellenére riporter vizsgálatokban a WFIKKN fehérjék nem gátolták a TGF?1, BMP2 és BMP4 által kváltott jelátvitelt. Összegezve: eredményeink azt mutatják, hogy a WFIKKN1 és WFIKKN2 a miosztatin és GDF11 növekedési faktorok specifikus inhibitorai. | We have shown that WFIKKN proteins are potent and specific inhibitors of myostatin/GDF8 and GDF11, since - surface plasmon resonance measurements revealed that both WFIKKN1 and WFIKKN2 have high affinity (Kd ~ 10-8- 10-10M) for myostatin/GDF8 and GDF11. The interactions are mediated primarily by the follistatin homolog domains of WFIKKN proteins, but their NTR domains also contribute to these protein-protein interactions. - competitive SPR measurements have shown that WFIKKN1 and WFIKKN2 inhibit the interaction of myostatin and GDF11 with the extracellular ligand-binding domain of their high affinity receptor, Activin receptor IIb. - in luciferase reporter assays both WFIKKN proteins are potent inhibitors of the signaling activity of myostatin and GDF11. - SPR interaction measurements with several additional representatives of TGF? family revealed that both WFIKKN1 and WFIKKN2 bind TGF?1, BMP2 and BMP4 with relatively high affinity (Kd ~ 10-7- 10-8 M). WFIKKN proteins showed weak affinity for growth factors BMP3 and BMP8b, and they did not bind to Activin A. - Despite their significant affinity for TGF?1, BMP2 and BMP4, in reporter assays neither WFIKKN1 nor WFIKKN2 inhibited the signaling activity of TGF?1, BMP2 and BMP4. In summary: our data indicate that WFIKKN proteins block the signalling activity of myostatin and GDF11 specifically and potently by sequestering these growth factors thereby preventing their binding to their receptors

Exacerbation of collagen induced arthritis by Fcγ receptor targeted collagen peptide due to enhanced inflammatory chemokine and cytokine production

Antibodies specific for bovine type II collagen (CII) and Fcγ receptors play a major role in collagen-induced arthritis (CIA), a mouse model of rheumatoid arthritis (RA). Our aim was to clarify the mechanism of immune complex-mediated inflammation and modulation of the disease. CII pre-immunized DBA/1 mice were intravenously boosted with extravidin coupled biotinylated monomeric CII-peptide epitope (ARGLTGRPGDA) and its complexes with biotinylated FcγRII/III specific single chain Fv (scFv) fragment. Disease scores were monitored, antibody titers and cytokines were determined by ELISA, and binding of complexes was detected by flow cytometry and immune histochemistry. Cytokine and chemokine secretion was monitored by protein profiler microarray. When intravenously administered into collagen-primed DBA/1 mice, both CII-peptide and its complex with 2.4G2 scFv significantly accelerated CIA and increased the severity of the disease, whereas the monomeric peptide and monomeric 2.4G2 scFv had no effect. FcγRII/III targeted CII-peptide complexes bound to marginal zone macrophages and dendritic cells, and significantly elevated the synthesis of peptide-specific IgG2a. Furthermore, CII-peptide containing complexes augmented the in vivo secretion of cytokines, including IL-10, IL-12, IL-17, IL-23, and chemokines (CXCL13, MIP-1, MIP-2). These data indicate that complexes formed by the CII-peptide epitope aggravate CIA by inducing the secretion of chemokines and the IL-12/23 family of pro-inflammatory cytokines. Taken together, these results suggest that the in vivo emerging immune complexes formed with autoantigen(s) may trigger the IL-12/23 dependent pathways, escalating the inflammation in RA. Thus blockade of these cytokines may be beneficial to downregulate immune complex-induced inflammation in autoimmune arthritis

Theileria highjacks JNK2 into a complex with the macroschizont GPI-anchored surface protein p104.

Constitutive JNK activity characterizes bovine T and B cells infected with Theileria parva, and B cells and macrophages infected with T. annulata. Here, we show that T. annulata infection of macrophages manipulates JNK activation by recruiting JNK2 and not JNK1 to the parasite surface, whereas JNK1 is found predominantly in the host cell nucleus. At the parasite's surface JNK2 forms a complex with p104 a GPI-anchored T. annulata plasma membrane protein. Sequestration of JNK2 depended on PKA-mediated phosphorylation of a JNK-binding motif common to T. parva and a cell penetrating peptide harbouring the conserved p104 JNK-binding motif competitively ablated binding, whereupon liberated JNK2 became ubiquitinated and degraded. Cytosolic sequestration of JNK2 suppressed small mitochondrial ARF-mediated autophagy, whereas it sustained nuclear JNK1 levels, c-Jun phosphorylation and matrigel traversal. Therefore, T. annulata sequestration of JNK2 contributes to both survival and dissemination of Theileria-transformed macrophages