A kora-miocén Pétervásárai Homokkő diagenezis-története

Az eggenburgi korú, sekélytengeri környezetben képződött Pétervásárai Homokkő Formációt, mint ismert rezervoár kőzet felszíni analógját vizsgáltuk. A szemcseösszetétel, a diagenezistörténet és a porozitásfejlődés rekonstrukciójához terepi vizsgálatokat és petrográfiai megfigyeléseket végeztünk, melyeket geokémiai mérések egészítettek ki. A vizsgált, apró-durvaszemcsés, kőzettörmelékes homokkőben a komponensek mennyiségi aránya alapján négy litofácies külön - böztethető meg; ezek a porózus (LF1), mátrixgazdag (LF2), cementgazdag (LF3), és mátrix- és cementgazdag (LF4) homokkőtípusok. A diagenezis során, az eogenezis tartományában képződött autigén ásványok a glaukonit, a fram - boidális pirit, sziderit, káliföldpát továbbnövekedési cement, kaolinit és a feltételezhetően nagyon kis mennyiségű kalcit - cement. A legalább 80 °C-os hőmérsékletet elérve, a mezogenezis tartományában megjelent a kvarc tovább növekedési cement, kevert szerkezetű illit/szmektit és albit keletkezett. Így a fokozatosan betemetődött homokkőben a porozitás folyamatosan csökkent a kompakció és a megjelenő új ásványfázisok miatt. A legnagyobb mennyiségben megjelenő,egyik legkésőbbi autigén ásványfázis a kalcit. Ez főleg ásványhelyettesítésként, kisebb részben pedig cementként,elszigetelt lencsékben van jelen. A rendelkezésre álló geokémiai adatok alapján, figyelembe véve a terület földtani felépítését, a kalcit eredete több genetikai modellel is magyarázható. Ezek szerint képződhetett egyrészt a mezogenezis tartományában, az üledékkel betemetődött módosult tengeri eredetű pórusfluidumból, másrészt keletkezhetett törések mentén a kőzettestbe áramlott egzotikus fluidumból. Ez utóbbi esetben is két változat lehetséges, vagy egy magas hőmérsékletű formációs fluidumból vált ki, vagy egy mélyre cirkulált és felmelegedett meteorikus eredetű fluidumból. A homokkő jelentős porozitással rendelkezik, főleg a kalcitot nem tartalmazó részeken. Ez a porozitás a kiemelkedés során, a felszín közelében alakulhatott ki a beszivárgó meteorikus vizek oldó hatása révén. A feltárásban megjelenő különleges mállási formák kialakulásában a homokkő diagenezistörténetének jelentős szerepe volt. For this paper, the Eggenburgian Pétervására Sandstone — a shallow marine siliciclastic formation — was studied as a surface analogue for known reservoir rocks. Field observation in the area of Kishartyán, detailed petrography (including SEM, CL) and geochemical analysis (XRD, SEM-EDS, stable isotope analysis) were applied to find out more about the diagenetic processes, the burial history, the porosity evolution, and their relationship with the weathering forms. The composition of the fine to very coarse-grained sandstones varies between subarenite and litharenite. The most common detrital grains are mono- and polycrystalline quartz and sedimentary rock fragments (cherts, dolomites and metamorphic rock fragments). Ductile grains are represented by micas and altered volcanoclastic rock fragments. Based on the proportion of components, four lithofacies were distinguished: porous sandstone (LF1), matrix-rich sandstone (LF2),cement-rich sandstone (LF3), and matrix and cement rich sandstone (LF4). The eogenetic minerals are: glauconite,framboidal pyrite, flattened rhombohedral siderite crystals, K-feldspar overgrowth cement, kaolinite, and (supposedly)small amounts of calcite. The maximum burial temperature was likely reached at around 80 °C; this is indicated by the presence of quartz overgrowth cement, mixed layer illite/smectite, and replacive and cementing albite. These minerals were formed in the mesogenetic realm. During eogenesis and mesogenesis, the porosity of the sandstone progressively decreased due to compaction and the precipitation of authigenic minerals. Calcite is one of the latest diagenetic minerals and occurs both as a replacive phase and as cement. The distribution of calcite within the studied sandstone is heterogeneous. Calcite is present in elongated lenses where the sandstone has a very low porosity. Considering the geochemical data and the geological setting, the origin of the calcite can be explained by several genetic models. According to these models, the formation of the calcite may have taken place either in the mesogenetic realm from modified marine pore waters (buried together with the sediment), or from an exotic fluid channelled along fault zones. In the second scenario, there are two possibilities regarding the origin of the parent fluid: namely, (a) a formational fluid or (b) a deeply circulated, warmed-up meteoric fluid. The high porosity of the sandstone is the result of dissolution by meteoric water during uplift. Diagenetic evolution of the sandstone had a crucial role in the formation of the weathering morphology

A felnőttkori hipnotikus fogékonyság fejlődési és szocializációs meghatározói = Developmental and Socialisational Determinants of Adult Hypnotic Susceptibility

A kliens és a terapeuta közötti hipnoterápiás kapcsolat sok szempontból hasonlít a gyermek–szülő viszonyra. A hipnózis szociál-pszichobiológiai megközelítésében a felnőttkori hipnotikus fogékonyság mértékét az idegrendszer fejlődése és a szocializációs folyamatok is befolyásolják. Ennek ellenére eddig nagyon kevés kutatás foglalkozott a felnőttkori hipnotikus fogékonyság fejlődési előzményeivel. Szintén kevés vizsgálatot végeztek a szocializációs hatások feltárására; a gyermekkori emlékeket ezekben is inkább kvalitatív módszerekkel tanulmányozták. Ebben a cikkben összefoglaljuk e kutatások főbb eredményeit, majd bemutatjuk kutatócsoportunk 2008 óta végzett vizsgálatait, amelyekben a szülői nevelési stílusra vonatkozó emlékek és a felnőttkori hipnotikus válasz összefüggéseit kerestük. Standardizált, kvantitatív mérőeszközöket alkalmazó keresztmetszeti vizsgálataink tanulsága, hogy a hideg-büntető szülői nevelési stílus előrejelzi a laboratóriumi hipnózisban átélt negatív érzelmeket és a hipnotizőr rosszallásától való félelmet. Ezt a kapcsolatot részben az alexitímiás érzelemfeldolgozás mediálja. Ezek az eredmények segítséget adhatnak a hipnoterápia megtervezéséhez és a teherbíró pszichoterápiás szövetség kialakításához. The hypnotherapeutic relationship between client and therapist bear many resemblances to the relationship between child and parent. According to the social-psychobiological theory of hypnosis, adult hypnotic susceptibility is influenced by neural development and socialization. Despite this fact, so far just a few studies investigated the developmental antecedents of adult hypnotic susceptibility. Similarly, the socialisation effects were scarcely studied; the few studies in this area rather aimed to map childhood memories in a qualitative manner. In this paper we summarise the results of these studies, then we present the investigations carried out by our research team since 2008 in order to unfold the associations between recalled parental rearing style and adult hypnotic response. The main conclusion of our cross-sectional studies that employed standardised quantitative measures is that cold-punishing parental style predicts negative emotions and fear of the hypnotist’s negative appraisal in laboratory hypnosis sessions. This association is partially mediated by alexithymic affective processing. These results inform the planning of hypnotherapy and reinforce the therapeutic alliance

Hipnotizőrök archaikus bevonódásának vizsgálata = Investigating the Hypnotists' Archaic Involvement

Háttér és célkitűzések: Az alany hipnotizőrrel kapcsolatos áttételi érzelmi bevonódását az Archaikus Bevonódási Skálával – ABS(A) lehet vizsgálni. A hipnózis interaktív megközelítése azonban szükségessé teszi, hogy a hipnotizőr archaikus bevonódását is mérni lehessen. A jelen kutatásban az erre a célra általunk kialakított huszonkét tételes hipnotizőri Archaikus Bevonódási Skála – ABS(H) – megbízhatóságát, faktorszerkezetét és a bevonódás intenzitását vizsgáltuk. Módszer: 22 hipnotizőr összesen 387 alannyal elvégzett kísérleti hipnózisa után az alanyok és hipnotizőreik egyaránt kitöltötték az ABS-t. Az alanyokra és hipnotizőrökre vonatkozó adatok leíró statisztikai elemzése mellett feltáró faktoranalízissel vizsgáltuk az ABS(H) kérdőív szerkezetét. Összevetettük a hipnotizőrök és alanyaik archaikus bevonódásának mértékét, illetve az egyes hipnotizőrök közötti különbségeket. Eredmények: Az ABS(H) három faktorba szerveződik: Kötődés és pozitív kapcsolat, Gondoskodás és törődésigény, Kontrolligény és félelem a negatív megítéléstől. Az ABS(H) ugyanolyan jó megbízhatóságú, mint az ABS(A). Az alanyok és hipnotizőrök archaikus bevonódása között nem vagy csak alacsony hatásméretű különbséget találtunk. Az egyes hipnotizőrök archaikus bevonódása viszont szignifikáns különbségeket mutatott. Következtetések: Az ABS(H) alkalmas arra, hogy laboratóriumi helyzetben megbízhatóan mérje a hipnotizőrök alannyal kapcsolatos viszontáttételi érzelmeit. Eredményeink arra utalnak, hogy az alanyok hasonló erősségű archaikus bevonódást élnek át különböző hipnotizőrökkel, az egyes hipnotizőrök érzelmi viszonyulása azonban jelentősen eltérhet más-más alannyal végzett laboratóriumi hipnózisok során. Ez a megfigyelés fontos adalékokat szolgáltat a hipnoterápiás kapcsolat jobb megértéséhez is. Background and aims: The emotional (archaic) involvement of the hypnotic subjects can be investigated with the standardised Archaic Involvement Measure, AIM(S). The interactional approach of hypnosis, however, requires that the countertransference-like experiences are measured in the hypnotists as well. Our study introduces the 22-item hypnotist version of the Archaic Involvement Measure – AIM(H) – developed in our laboratory for this aim and investigates the reliability and the factor structure of the questionnaire. Method: 22 hypnotists and their 387 subjects filled in the AIM after experimental hypnosis sessions. We calculated descriptive statistiscs, compared the intensity and the individual differences of archaic involvement of hypnotists and their subjects, and performed exploratory factor analysis on AIM(H) items. Results: The AIM(H) items are organised in three factors: Attachment and positive relationship; Concern and need for caring; Need for control and fear of negative appraisal. The AIM(H) is equally reliable as the version of AIM for subjects. Archaic involvement of hypnotists and subjects did not differ significantly or the difference has a low effect size. At the same time there were signifi cant individual differences in archaic involvement among hypnotists. Conclusion: The AIM(H) is a reliable tool for measuring the countertransference-like experiences of hypnotists in experimental settings. Our results suggest that while subjects experience similar intensity of archaic involvements across interactions with different hypnotists, the emotional involvement of the hypnotists can be remarkably different across laboratory hypnosis sessions the hypnotist conducts with different subjects. This observation can deepen our understanding of the hypnotherapeutic relationship

A tudat fenomenológiája kérdőív magyar változatával szerzett tapasztalatok = Results with the Application of the Hungarian Adaptation of the Phenomenology of Consciousness Inventory

Ebben a tanulmányban a Tudat Fenomenológiája Kérdőív (Pekala, 1982, 1991) magyar adaptációját és a kérdőív alkalmazásával kapott eredményeket foglaljuk össze. Az ötvenhárom tételből álló mérőeszköz a tudat módosulásának mértékét és a szubjektív élmények mintázatát tizenkét fő- és tizennégy aldimenzió mentén méri, és a hipnózis interakciós megközelítésével összhangban nemcsak az alany, de a hipnotizőr esetében is használható. A kérdőív nem csupán hipnózisban, hanem bármilyen más helyzetben is alkalmazható, ahol a tudatállapot módosulására számítunk, így lehetővé teszi a különféle módszerekkel létrehozott vagy spontán kialakuló módosult tudatállapotok szubjektív élményeinek összehasonlítását is. A Tudat Fenomenológiája Kérdőív megbízhatósága megfelelő, konstruktum- és diszkriminatív validitását számos nemzetközi és magyar vizsgálat alátámasztja. A kérdőív tehát a módosult tudatállapotok során megjelenő szubjektív élmények számszerűsítésére általánosan – és hipnózisban különösen – jól hasznosítható mérőeszköz. Felhasználási lehetőségeit irodalmi összefoglalóval és kutatócsoportunk korábbi eredményeiből származó példákkal szemléltetjük. This study summarizes the Hungarian adaptation of the Phenomenology of Consciousness Inventory (PCI, Pekala, 1982, 1991) and the results with its application. The 53-item self-report questionnaire measures the intensity and pattern of alterations of consciousness with fourteen main and twelve subdimensions. In line with the interactional approach to hypnosis the PCI can be used not just with subjects but with hypnotists as well. The PCI can be applied not just in hypnosis but in any other situation where alterations in consciousness can be expected. Thus the PCI makes it possible to compare the subjective experiences of altered states of consciousness, either occuring spontaneously or induced by different methods.The reliability of the PCI is adequate, and it’s construct and discriminative validity is supported by numerous international and Hungarian studies. The PCI is therefore a good method for the quantification of subjective experiences occuring during various types of altered states of consciousness in general, and it is an especially useful tool in hypnosis research. Various possible applications of the PCI are illustrated by a literature review and examples from previous studies of our research team

The characteristics and changes of psychological immune competence of breast cancer patients receiving hypnosis, music or special attention

Introduction: Coping mechanism and adaptation skills play an important role in successfully adjusting to breast cancer. The concept of psychological immunity integrates different coping skills that are capacities leading to successful adaptation. Hypnosis as a psychological intervention is effective in increasing coping potentials; nevertheless, there is little empirical evidence on the effectiveness of hypnosis in terms of increasing psychological immunity. Purpose: Our aim was to examine the characteristics and changes of psychological immune competence of breast cancer patients receiving different psychological interventions. Methods: Altogether 61 patients were assigned to receive hypnosis, music, and special attention as adjunctive treatments to standard chemotherapy. Psychological immunity was measured four times with Psychological Immune Competence Inventory (PICI). Results: Differences were detected during treatment on Social Monitoring Capacity (F(2,58) = 5.973, p = .006, ω2 = .12); Problem-Solving Capacity (F(2,58) = 4.208, p=.023, ω2 = .10); Impulse Control (F(2,58) = 6.051, p = .005, ω2 = .11); Emotional Control (F(2,58) = 3.612, p = .037, ω2 = .07) and after the chemotherapy on Sense of Control (F(2,58) = 6.548, p = .004, ω2 = .11); Sense of Coherence (F(2,58) = 4.898, p = .013; ω2 = .10); Problem-Solving Capacity (F(2,58) = 3.949, p = .028, ω2 = .08). Hypnosis-group patients showed higher immune capacity compared to patients in the other two groups. Changes over time were measured and revealed increased psychological immunity based on cumulative PICI (F(3,174) = 6.403, p 2p = .10) and on certain PICI scales in all three groups. Only the scale of Synchronicity showed interactional effects (F(2,58) = 2.508, p = .024, η2p = .08). Conclusions: Psychological immune capacity of breast cancer patients seems to increase throughout chemotherapy and follow-up period, independently from the received interventions. Nonetheless hypnosis may have a further facilitating role in the maintenance and development of psychological immunity during cancer treatments

Új kutatási eredmények aktív-éber hipnózisban: fenomenológiai, fiziológiai és endokrin elemzések = New Findings in Active-Alert Hypnosis: Phenomenological, Phyisiological and Nedocrinological Analyses

Az aktív-éber hipnózis fontos mérföldkő a hipnózis jelenségének megismerésében: megdöntötte a sokáig uralkodó elméletet, mely szerint a hipnózis az alváshoz hasonló állapot. Mégis viszonylag kevés kutatás foglalkozik a hipnózis aktív formáival, különösen az aktív-éber hipnózis kísérleti vizsgálatával. Tanulmányunk két olyan kutatást foglal össze, amelyben az aktív-éber hipnózis endokrinológiai, elektrodermális és fenomenológiai vonatkozását vizsgáltuk, mindezt az interakciós keret hangsúlyozásával. Az első vizsgálatban – elektrodermális aktivitásváltozások elemzése révén – kimutattuk, hogy míg aktív-éber hipnózisban részt vevő, alacsony hipnábilitású alanyoknál az indukció végén is megmarad a mindennapi éber tudatállapotra jellemző bal féltekei dominancia, addig magas hipnábilitású alanyoknál jobb féltekei túlsúly alakult ki. Ez a mintázat a tudatállapot megfelelő irányú szubjektív módosulásaival is összefügg. A második vizsgálat eredménye, hogy aktív-éber hipnózis mind az alanyok, mind a hipnotizőrök kortizol- és oxitocinszintjét befolyásolhatja, és az endokrin változások erőssége összefügg az alany hipnábilitásával, valamint a módosult tudatállapot fenomenológiájával. Ezek az eredmények beilleszthetők a hipnózis interakciós szemléleti keretébe, és alátámasztják az aktív-éber hipnózis jótékony terápiás hatásait. Active-alert hypnosis represents an important milestone in the study of hypnosis, refuting the so far predominant theory that hypnosis is a sleep-like state. Still there are relatively few studies focusing on the active forms of hypnosis, especially with the systematic examination of active-alert hypnosis. The following article summarises two already published studies, investigating the endocrinological, electrodermal and phenomenological aspects of active-alert hypnosis, all the while emphasizing the interactional framework. In the first study – through analysing changes in electrodermal activity – we demonstrated that while in low hypnotizable subjects, left hemispheric dominance (characteristic of everyday alert consciousness) is retained until the end of active-alert hypnotic induction, in high hypnotizable the hemispheric dominance shows a shift to the right hemisphere. This pattern is associated with subjective alterations in the consciousness. In the second study it was found that active-alert hypnosis can influence cortisol and oxytocin levels in both the subject and the hypnotist, and the intensity of the endocrine changes are associated with the subject’s hypnotizability and phenomenology of altered states of consciousness. These findings can be integrated to the interactional approach to hypnosis, and they support the beneficial therapeutic effects of active-alert hypnosis