Az erőforrás-alapú elmélet kései születése és fejlődésének lehetőségei

A cikk első részében a stratégia erőforrás-alapú elméletének (RBV) kései kialakulását, ennek okait és mikéntjét tárgyalja a szerző. Kitér a külső fókuszú elméletek sok évtizedes dominanciájára, majd magyarázóerejük csökkenésére az 1980-as évek második felében, ami előtérbe helyezte a vállalatok belső adottságaira összpontosító megközelítéseket. A cikk második felében az RBV eddigi fejlődését mutatja be az erőforrások képességek -> dinamikus képességek logikai ív mentén, kitérve arra, hogy hol tart ma az elmélet, s milyen továbblépési lehetőségek adódnak számára. Az írás záró részében röviden értékeli a továbblépés két lehetséges fő irányát: az RBV „második szintű” (speciális) problémáinak tisztázását, illetve a szervezeti-magatartási aspektusok integrálását

A tevékenységalapú költségszámítás módszertani problémái és az idővezérelt tevékenységalapú költségszámítás

A költségszámítás és költségmenedzsment szakkifejezéseinek gyűjteménye a közelmúltban új taggal bővült: ez a Time-Driven ABC (TD ABC), ami magyarra idővezérelt tevékenységalapú költségszámításként fordítható. ATD ABC megjelenésével felerősödtek azok a kritikák, amelyek a „klasszikus” tevékenységalapú költségszámítás (ABC/PKR) módszertani hiányosságaira hívják fel a figyelmet. A szerzők cikkükben ezen apropóból tömören rendszerezik – a magyar nyelvű irodalomban tudomásunk szerint elsőként – a tevékenységalapú költségszámítás angolszász és német verziójának főbb jellemvonásait, majd részletesen bemutatják a „klasszikus” tevékenységalapú megoldásokkal kapcsolatos módszertani problémákat. Gyakorlati tapasztalataikat is felhasználva szót ejtenek a modellépítés és a modellfunkciók kiválasztása során jelentkező kihívásokról, valamint a rendszerműködtetéssel kapcsolatos nehézségekről. Cikkük utolsó részében rátérnek a TD ABC – mint az ezeket a nehézségeket leküzdeni hivatott módszertan – bemutatására és kritikus értékelésére. Véleményük szerint a TD ABC sok hasonlóságot mutat a német folyamatköltségszámítás (PKR) elméletével, ám nem tekinthető a német módszertan amerikai megfelelőjének

Követőkészítmények alkalmazásának lehetőségei a transzplantáció immunszuppresszív terápiájában = Special Considerations in Generic Substitution of Immunosuppressive Drugs in Transplantation

A szervátültetés hosszú távú eredményességének a megfelelő immunszuppresszív kezelés az alapja. A leggyakrabban alkalmazott cyclosporin és tacrolimus egyaránt a szűk terápiás ablakú készítmények közé tartozik és követőkészítményekkel történő helyettesítésük társadalombiztosítási költségcsökkenéshez csak akkor vezet, ha ezek használata azonos klinikai eredményeket biztosít. A szakirodalomban még nem jelentek meg ezt alátámasztó adatok, viszont a nem orvosi döntésen alapuló készítményváltás során fellépő szövődmények irodalma óvatosságra int. A szerzők elemzésükben a tacrolimus nem szakmai szempontok mentén végzett helyettesítése kapcsán mutatják be a lehetséges orvosi komplikációkat és ezek költségszámítása alapján a remélt megtakarításokkal azonos nagyságrendű kiadásokat. Részletezik továbbá a gyermek transzplantáltakhoz, a cyclosporin és a tacrolimus gyógyszer-interakcióihoz és a gyógyszervérszint és betegellenőrzés ellátási terhéhez kötődő problémákat. A szerzők véleménye szerint az európai transzplantációs társaság szakmai irányelve megfelelő és biztonságos szakmai keretet ad a követőkészítmények alkalmazásával elérhető társadalombiztosítási megtakarítás számára a szervátültetésben. Long-term success in solid organ transplantation strongly depends on the optimal use of maintenance immunosuppressive treatment. Cyclosporin and tacrolimus are the most frequently administered immunosuppressants and they are designed to narrow therapeutic index drugs. The substitution of the branded formulation by their generic counterparts may lead to economic benefit only if equivalent clinical outcomes can be achieved. There is no published evidence to date on the guarantee of their long-term therapeutic equivalence and cases of therapeutic failures have been reported due to inadvertent drug conversion. The disadvantageous clinical consequences of a non medical, mechanistic forced switch from the original to generic formulation of tacrolimus and the estimated loss of the payer’s presumed savings are presented in a kidney transplant recipient population. Special problems related to pediatric patients, drug interactions with concurrent medications and the burden of additional therapeutic drug monitoring and follow up visits are also discussed. The authors are convinced that the implementation of the European Society of Organ Transplantation guidelines on generic substitution may provide a safe way for patients and healthcare payers

Folyamatszervezés: a kórházak lehetősége

A magyar egészségügyről szóló megállapítások között igen gyakran elhangzik, hogy a hiány és a pazarlás egyszerre van jelen. Bár a finanszírozási rendszer teljesítményalapú átalakítása után az ellátóintézmények többsége valamilyen szinten átgondolta és átalakította működését, a meghozott intézkedések többnyire a könnyebben realizálható költségmegtakarítási lehetőségekre koncentráltak (pl. létszámleépítések, kiszervezések)

A vezetés és a döntéshozatal szerepének elemzése az üzleti szféra viszonylatában

Tanulmányunk a „Versenyben a világgal” kutatási program Vezetés és döntéshozatal az üzleti szféra viszonylatában című projektjének főbb eredményeit foglalja össze. Kutatásunkban elemeztük a szervezeti struktúra, mint a stratégia megvalósítását támogató eszköz változásait, az emberi erőforrás menedzsment, a leadership és a versenyképesség kapcsolatát, a menedzsment képességek és döntéshozatali közelítésmódok jellemzőit, a vállalati teljesítménymérés döntéstámogató szerepét, s ezzel összefüggésben a teljesítménymenedzsment szemléletmódját és alkalmazott eszköztárát. Vizsgáltuk a vállalatvezetők különböző érintett-csoportokkal kapcsolatos hozzáállását, s a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának kérdéseit. Tanulmányunkban az átfogó helyzetképet követően a vezetés és a döntéshozatal gyakorlatának, szemléletmódjának eltéréseit jellemezzük különböző vállalatcsoportok esetében, majd a főbb tapasztalatok összegzését követően ajánlásokat fogalmazunk meg az eredményes vállalati gyakorlat kapcsán az üzleti szféra számára

The Performance of Local Health Provision Networks : The Case of the Hungarian Managed Care Organizations

Public management literature, using network theories, is basically directed at examining and explaining how policy networks work. Much less attention is paid to analyze local service provision networks. In our paper we explore how a network management model can be used to describe local health provision networks, how the performance of local networks is influenced by network characteristics, and how these local networks can be connected to policy networks. We use the framework created by Benson (1975; 1982) and “rediscovered” by Hudson (2004) to examine the case of Hungarian managed care organizations. We find that this model can be applied to examine the perform­ance of local service provision networks as well as the policy level factors behind them

The Implementation of Managed Entry Agreements in Central and Eastern Europe : Findings and Implications

Funding Information: In Bosnia and Herzegovina, both The Federation of Bosnia and Herzegovina and the Republic of Srpska, also have special funds and budgets in place for the financing of expensive medicines, which are innovative and under patent. Similar earmarked funds are available in Scotland (the New Medicines Fund funded by the Pharmaceutical Price Regulation Scheme [PPRS] rebates) [35] and England (the Cancer Drugs Fund) [36]. However, support for such earmarked funds is mixed. While they facilitate access, critics raised issues about fairness towards other disease areas and patient groups that are not eligible for special funding [3, 39]. Further, the views of a Patient and Clinician Engagement meeting in Scotland [37] and the end-of-life criteria in England [38] offer opportunities for special considerations affecting medicines for end-of-life and very rare conditions to be taken into account in the health technology assessment process. Funding Information: The authors would like to acknowledge Dr. Jan Jones from the Scottish Medicines Consortium, Scotland, for contributing to the discussion with information on Scotland, Drs. Lyudmila Bezmelnitsyna and Anastasia Isaeva for contributing to data collection in Russia and Dr. Kate?ina Podrazilov? from SZP ?R for providing information on the Czech Republic. Alessandra Ferrario was a Research Officer at the LSE Health at the time this research was conducted. She is now a postdoctoral Research Fellow at the Department of Population Medicine, Harvard Medical School and Harvard Pilgrim Health Care Institute, Boston, USA. Email: [email protected] No sources of funding were used for this study. The authors declare they have no conflicts of interest. However, Di?na Ar?ja, Maria Dimitrova, Jurij F?rst, Ieva Grei?i?t?-Kuprijanov, Iris Hoxha, Arianit Jakupi, Erki Laidm?e, Vanda Markovic-Pekovic, Dmitry Meshkov, Guenka Petrova, Maciej Pomorski and Patricia Vella Bonanno work directly for national health authorities or are advisers to them. Alessandra Ferrario, Tomasz Bochenek, Ileana Mardare, Dominik Tomek, Luka Voncina, Alan Haycox, Panos Kanavos,?Olga L?blov?, and Brian Godman are academics and independent researchers also working with national and regional health authorities and others to improve the quality and efficiency of prescribing, and Tarik Catic, D?vid Dank?,and Tanja Novakovic are involved with pharmaceutical, pharmacoeconomics and outcomes research groups in their countries. Olga L?blov? has also carried out remunerated consultancy activities for A&R Partners, Baxter AG and Instytut Arcana and Ileana Mardare has signed a consulting contract with Ewopharma A.G. Romania. The content of the paper and the conclusions are those of each author and may not necessarily reflect those of any organisation that employs them. Publisher Copyright: © 2017, The Author(s).Background: Managed entry agreements (MEAs) are a set of instruments to facilitate access to new medicines. This study surveyed the implementation of MEAs in Central and Eastern Europe (CEE) where limited comparative information is currently available. Method: We conducted a survey on the implementation of MEAs in CEE between January and March 2017. Results: Sixteen countries participated in this study. Across five countries with available data on the number of different MEA instruments implemented, the most common MEAs implemented were confidential discounts (n = 495, 73%), followed by paybacks (n = 92, 14%), price-volume agreements (n = 37, 5%), free doses (n = 25, 4%), bundle and other agreements (n = 19, 3%), and payment by result (n = 10, >1%). Across seven countries with data on MEAs by therapeutic group, the highest number of brand names associated with one or more MEA instruments belonged to the Anatomical Therapeutic Chemical (ATC)-L group, antineoplastic and immunomodulating agents (n = 201, 31%). The second most frequent therapeutic group for MEA implementation was ATC-A, alimentary tract and metabolism (n = 87, 13%), followed by medicines for neurological conditions (n = 83, 13%). Conclusions: Experience in implementing MEAs varied substantially across the region and there is considerable scope for greater transparency, sharing experiences and mutual learning. European citizens, authorities and industry should ask themselves whether, within publicly funded health systems, confidential discounts can still be tolerated, particularly when it is not clear which country and party they are really benefiting. Furthermore, if MEAs are to improve access, countries should establish clear objectives for their implementation and a monitoring framework to measure their performance, as well as the burden of implementation.publishersversionPeer reviewe

A TELJESÍTMÉNYMENEDZSMENT-ESZKÖZTÁR VÁLTOZÁSA MAGYARORSZÁGON 1996 ÉS 2004 KÖZÖTT ----- Its title in English: CHANGES IN THE USE OF PERFORMANCE MANAGEMENT TOOLS IN HUNGARY BETWEEN 1996 AND 2004

Tanulmányunkban azt vizsgáljuk a Versenyképesség-kutatás 1996-os, 1999-es és 2004-es kérdőíves eredményeinek a feldolgozásával, hogy miként alakult a magyar vállalatok körében a teljesítménymenedzsment-eszközök használata. A legfontosabb ilyen részrendszerek (a stratégiai tervezést, a vállalati tervezési gyakorlatot, a controllingeszközök használatát, a költségszámítási objektumok használatát és a beszámolók során előállított adatokat, valamint azok forrását) elemzése alapján arra a következtetésre jutunk, hogy 1) a stratégiaalkotáshoz használt eszközök száma a vizsgált időszakban alig változott; 2) 1999-ről 2004-re a korábban szinte semmiféle tervezési eszközt sem használó vállalatok – ha korlátozottan is, de – elkezdtek formális tervezési metodikákat alkalmazni; 3) a controllingeszköztár kis mértékben ugyan, de bővült; 4) az angolszász orientációjú módszertanoknál elterjedtebbnek tűnnek a pénzügyi jellegű és/vagy a hagyományos német belső eredményszámítási (költségszámítási) módszertanokhoz közel álló controllingeszközök; 5) a beszámolók jellemzően pénzügyi és költségadatokat tartalmaznak, és a pénzügyi és a gazdálkodási információs rendszerre épülnek. Vizsgálatunk további következtetése, hogy a vállalati méret, a külföldi (erős) tulajdonos jelenléte és a vállalati magatartás proaktivitása jellemzően a stratégiaalkotást, a tervezési rendszer kiterjedését és a controllingeszközök használatát befolyásolja pozitív irányban. Fontos eredmény továbbá, hogy a használt teljesítménymenedzsment-eszközöket tekintve a minta vállalatai három klaszterbe tartoznak: az alacsony rendszerszemlélettel jellemezhető „Elmaradók”, a stratégiaalkotási eszközöket és különféle vállalati terveket kiterjedten használó „Tervezők”, illetve a visszacsatolási mechanizmusok terén legkifinomultabbnak tűnő „Beszámolók” csoportjába. -------- Our study aims at analyzing the major developments in the use of performance management tools at Hungarian firms, relying on the sample covered by the Competitiveness Research programme questionnaires in 1996, 1999 and 2004. Through investigating into the most important subsystems of performance management (strategic planning, business and yearly planning, the use of management control tools, the array of costing objects, the data provided through management reporting as well as the data sources of management control and accounting reports), we conclude the following: 1) there was hardly any change in the use of tools which support strategy-making; 2) companies which had made little use of planning tools started, between 1999 and 2004, to implement formal planning methodologies; 3) the range of management control tools in use widened; 4) financials-driven management control tools seem more widespread than US-oriented methodologies, and so do management control tools reflecting the ‘classical’ German cost accounting tradition; 5) management reports predominantly include financial and cost-related information and are based on the general ledger as well as ERP-systems. Our analysis shows that company size, the presence of a (strong) foreign owner and the proactivity of corporate behaviour have a positive impact primarily on strategy-making, the scope of formal planning and the use of management control tools. Another important finding is that companies fall into three clusters based on the range of the management control tools they use: 1) the “Lagging” can be characterized through a low degree of systems-thinking; 2) Planners use strategy making tools and corporate planning extensively; 3) “Reporters” differentiate themselves through sophisticated feedback mechanisms