Nanovezetékeken alapuló áramkörök gyártása és kvantum effektusainak elektron transzport vizsgálata = Fabrication and Electron Transport Study of Nanowire based Quantum Devices

Az anyagtudomány fejlődésének köszönhetően számos nanoméretű objektum létrehozására nyílik mód napjainkban, ilyenek például a félvezető nanopálcák (NW). Kis méretük miatt ezek a NW-k nagyon ígéretesek kvantum elektronikai célokra. Kvantum elektronika a modern szilárdtestfizika dinamikusan fejlődő területe, melynek fő célja elektromos áramkörök kvantum mechanikai szabadsági fokainak kontrollálása és kiolvasása, mint amilyen egy mesterséges atomba (QD) zárt elektron spinje. Jelen projektben nanoméretű áramkörök készítésére és kvantum effektusainak alacsony hőmérsékleti vizsgálatára alkalmas infrastruktúrát építettünk ki. Vizsgáltuk InAs NW-kból és szupravezető (S) ill. ferromágneses (F) elektródák kombinációjából készített áramköröket. InAs NW-ban kialakított dupla kvantum dotot szupravezetőhöz csatolva megmutattuk, hogy Cooper- párokat lehet térben szeparálni, ami megnyitja az utat mobil elektronokból álló Einstein Podolsky Rosen párok keltésére és összefonódottságuk tanulmányozására. Másrészről, ha F vezetéket kapcsolunk InAs NW-ban kialakított QD-hoz, akkor a ferromágnesség lokális kicserélődési téret kelt a mesterséges atomon. Megmutattuk, hogy ez a tér erősen függ a QD töltés állapotától. Sőt a tér még előjelet is válthat ugyanazon töltés állapotban, lehetővé téve az alap állapot spinjének megfordítását kapu feszültség segítségével. Megmutattuk, hogy egy ilyen F-QD rendszer hatékony spin áram erősítőként tud funkcionálni. | Recent development in material science allowed the synthesis of various nanoscale objects, like semiconductor nanowires (NW). Due to their small size, these NWs are very attractive for quantum electronic purpose. Quantum electronics is a dynamically progressing field of modern solid state physics, where the central goal is to manipulate and read out quantum mechanical degrees of freedom of circuits, like the spin of an electron trapped into a quantum dot (QD). In the present project the fabrication and transport characterization infrastructure have been established, which allows the production of nanocircuits and exploring their quantum effects in cryogenic measurements. We have investigated various InAs NW based electric circuits, where superconducting (S) and ferromagnetic (F) leads were attached to the wire. Coupling S lead to NW based double QD system, we have demonstrated, that Cooper pairs can be separated, which opens the way for Einstein Podolsky Rosen pair generation and entanglement analysis of mobile electrons. On the other hand attaching F lead to a QD, ferromagnetism penetrates into the dot inducing a local exchange field. We have shown that this exchange field strongly depends on the charge state of the QD. Furthermore it can even change sign for the same state, which allows the spin reversal of the ground state of the QD by gate voltage. We have shown that such an F- quantum dot system act as an efficient spin current amplifier

Signatures of single quantum dots in graphene nanoribbons within the quantum Hall regime

We report on the observation of periodic conductance oscillations near quantum Hall plateaus in suspended graphene nanoribbons. They are attributed to single quantum dots that are formed in the narrowest part of the ribbon, in the valleys and hills of a disorder potential. In a wide flake with two gates, a double-dot system`s signature has been observed. Electrostatic confinement is enabled in single-layer graphene due to the gaps that are formed between the Landau levels, suggesting a way to create gate-defined quantum dots that can be accessed with quantum Hall edge states

A combfejcsavar helyzetének prognosztikai jelentősége a csípőtáji törések esetén = The prognostic value of the hip screw position in intertrochanteric fractures

Absztrakt: Bevezetés: Tanulmányunkban a magyar lakosság egyik leggyakoribb sérülésével, a csípőtáji törésekkel, azon belül a pertrochanter és a lateralis combnyaktörésekkel foglalkoztunk. A svájci Osteosynthesis Munkaközösség (AO) klasszifikációja szerinti 31–A1-es és 31–A2-es töréseket vizsgáltuk, melyek gyakorisága a kor előrehaladtával egyre inkább növekszik. Módszer: A 2010 és 2016 közötti időszakban kezelt 1179 beteg adatait elemeztük. A töréseket intramedullaris szegek alkalmazásával stabilizáltuk. 992 betegnél Stryker Gamma3®, míg 187 betegnél Synthes PFNA® szeget alkalmaztunk. Extenziós asztalon, a töréseket képerősítő segítségével, fedetten reponáltuk. A műtéteket általános anesztéziában vagy epiduralis érzéstelenítésben traumatológus szakorvosok vagy rezidensek végezték standard lateralis feltárásból. Az adatokat és méréseket a klinikán használt, úgynevezett GEPACS-alkalmazásból nyertük. Ezt követően statisztikai elemzéseket végeztünk a Microsoft Excel táblázatszerkesztő program segítségével. Eredmények: Cut-out a vizsgált betegek közül 33 (2,79%) esetben következett be. Ebből 21 (1,78%) esetben a bal, míg 12 (1,01%) esetben a jobb oldalon. 29 (87,87%) esetben Gamma3 szeget, 4 (12,12%) esetben PFNA szeget használtunk. Szövődményes eseteinkben a tip–apex distance (TAD-) index átlaga 18 mm volt. Következtetés: A dynamic hip screw (DHS) alkalmazása esetén a TAD-indexnek az irodalmi ajánlások szerint 20 mm-nek vagy annál kisebbnek kell lennie. A TAD-index átlagértéke a cut-out csoportban 18 mm volt, ami megegyezik a szövődménymentes csoport átlagos TAD-index-értékével. Eredményeinkből az derült ki, hogy a fejcsavar kivágásának bekövetkezte független a TAD-indextől, így ez az ajánlás nem alkalmazható megbízhatóan a velőűrszegek esetében. Orv Hetil. 2019; 160(9): 338–342. | Abstract: Introduction: In our study, we analyzed one of the Hungarian population’s most frequent injuries, the hip fracture, focusing mainly on the lateral femoral neck and the pertrochanteric fractures. According to the classification of the Swiss Association for Ostheosynthesis (AO), we focused on 31–A1 and 31–A2 fractures, the incidence of which increases by ageing. Method: Between 2010 and 2016, we analyzed the data of 1179 patients. All of the fractures were stabilized with intramedullary nails. 992 patients received Stryker Gamma3®, whereas 187 patients’ fractures were solved with Synthes PFNA® nail. In all cases, closed reduction method was used with fluoroscopy on an extension table. The surgeries were done in general or epidural anesthesia and performed by traumatology residents or specialists using standard lateral exploration. Data were collected using GEPACS software and statistical analysis was done with MS Excel. Results: Cut-out occurred in 33 cases (2,79%): out of that 21 (1.78%) were left sided and 12 were (1,01%) right sided. 29 (87.87%) patients were treated with Gamma3 nail, and in 4 (12,12%) cases PFNA nail was used. The average TAD-index was 18 mm. Conclusion: According to recommendations of the TAD-index value, when using dynamic hip screw, it should be 20 mm or lower. The average index value was 18 mm which was equal in the complicated and non-complicated groups. Our study shows that the cut-out is independent from the TAD-index value, thus this recommendation cannot be applied for intramedullary nails. Orv Hetil. 2019; 160(9): 338–342

Mellkasi sérültek drenázsadatainak vizsgálata = Drainage data analysis of chest-injured patients

Absztrakt: Bevezetés: A mellkasi sérülések jelentős részében keletkezik pneumo- (PTX) és haemothorax (HTX). Ezekre a leggyakrabban alkalmazott terápiás megoldást a mellkascsövezés jelenti. A mellkasi cső pozíciója kiemelt fontosságú a megfelelő drenázs eléréséhez. Célkitűzés: Tanulmányunkban választ kerestünk arra, hogy a PTX és HTX esetén alkalmazott mellkascsövezés során hogyan alakulnak a drenázsidőtartamok, mi a felmerülő drenázselégtelenség oka, valamint szerepet játszik-e a baleseti sebészek tapasztalata. Módszer: 2011 és 2015 közötti időszakban vizsgáltuk 110 sérült adatait retrospektív módszerrel. A cső megtörése vagy drenázselégtelenség esetén vizsgáltuk, hogy áthelyezéssel, újracsövezéssel vagy további drének behelyezésével megoldódott-e a drenázselégtelenség. Vizsgáltuk a csőnek röntgenfelvételen, CT-n való helyzetét, valamint a beavatkozáshoz szükséges sebészi képzettség és a drenázselégtelenség okainak összefüggését. Eredmények: A mellűri drenázs átlagos időtartama 6,5 nap volt. A mellkas középső harmadába eső drénpozíció a felsőhöz viszonyítva 1,9 nappal, míg az alsó a felső pozícióhoz viszonyítva 1,2 nappal rövidebb drenázsidőt vett igénybe. HTX esetében az alsó 2,8 nappal, a középső 3,6 nappal rövidebb drenázsidőt igényelt a felső pozícióhoz képest. Az összes vizsgált eset 30%‑ában drenázselégtelenség jelentkezett. Az újracsövezés után rövidebb ideig tartott (9,5 nap) a drenázs, mint drénáthelyezés után (10,2 nap), de szignifikáns különbség nem volt. Következtetés: A mellkasi sérülések ellátása akkora entitás, hogy egységes irányelvet lehetetlen kidolgozni. Tanulmányunk alapján igazolást nyert, hogy a mellkasi csőnek a mellkas alsó és középső harmadába történő megfelelő pozicionálása jelentősen csökkenti a drenázsidőtartamot. A magas drenázselégtelenséget a cső nem megfelelő pozicionálása és megtörése okozta. Tanulmányunk szerint a baleseti sebészek tapasztalata nem játszik szignifikáns szerepet, a cső megfelelő pozicionálása lényegesebb. Orv Hetil. 2019; 160(5): 172–178. | Abstract: Introduction: Chest injuries cause a significant number of pneumothorax (PTX) and hemothorax (HTX). The most commonly used treatment is chest-tube drainage. The position of the tube is a prime necessity to achieve adequate drainage. Aim: To analyze the duration of chest drainage at the occurrence of PTX and HTX. To find what the underlying cause of drainage insufficiency is and whether there is any relation between the surgical qualification needed to the procedure. Method: Clinical data of 110 injured patients from 2011 to 2015 were collected and retrospectively analyzed. In the case of tube breaking or drainage insufficiency it was investigated if repositioning, usage of new tubes or insertion of additional tubes resolved the drainage insufficiency. Authors investigated the location of the tube on x-ray and CT, and the connection between the drainage insufficiency and the surgical qualifications needed to the procedure. Results: The average duration of chest drainage was 6.5 days. The duration of drainage was shorter by 1.9 days regarding the tube inserted in the middle section of the chest compared to the upper one and shorter by 1.2 days regarding the tube inserted in the lower section of the chest compared to the upper one. In the case of HTX, the duration of drainage was shorter by 2.8 days regarding the lower and by 3.6 days regarding the middle section compared to the upper position. Drainage insufficiency occurred in 30% of all cases. The duration of chest drainage was shorter after application of new tubes (9.5 days) than after reposition (10.2 days), but there was no significant difference. Conclusion: Chest injury is a wide entity, thus one standard protocol cannot be developed on the management of these injuries. Authors concluded that drainage duration decreases significantly if the position of the tube is in the middle or lower section of the chest. The high occurrence of drainage insufficiency was caused by inadequate tube positioning and tube breaking. The practical qualification of trauma surgeons did not play a significant role regarding the prevalence of drainage insufficiency rather if the tube positioning was appropriate. Orv Hetil. 2019; 160(5): 172–178