A környezeti és társadalmi tényezők változásának hatása a növényi élelmiszerek biztonságosságára = Effect of environmental and social changes on the safety of foods of plant origin

Figyelembe véve a növényi eredetű élelmiszerek egészséges táplálkozásban betöltött szerepét, elengedhetetlen, hogy azok biztonsággal fogyaszthatok legyenek. Mivel a globalizációnak köszönhetően ma már számtalan növényi eredetű élelmiszer kerül asztalunkra egész évben, a növényeken természetesen előforduló, vagy szennyeződés útján rákerülő patogének és az egyes terméktípusok közti kapcsolat megértése alapvető annak érdekében, hogy a napjainkban megfigyelhető kiterjedt járványok a jövőben hatékonyan megelőzhetők legyenek. A növényi eredetű élelmiszerek fogyasztásához köthető megbetegedések, járványok megelőzése csak globális szemlélettel és együttműködéssel lehetséges, felderítése magas színvonalú epidemiológiai hátteret és technikai felkészültséget igényel. A közlemény összefoglalja az utóbbi évtizedek jelentősebb növényi élelmiszerek által közvetített járványait, kitér ezek előfordulásához vezető társadalmi tényezőkre, és a felderítésüket, csökkentésüket célzó nemzetközi kezdeményezésekre. Taking into account the importance of the role of foods of plant origin in healthy diet, it is vital that they ought to be safe to eat. Due to globalization, fresh produce will be on our table throughout the year. On their surface the naturally occurring microbiota might carry pathogens via environmental contamination of different sources, therefore the understanding of this specific relationship between microbes and product types is fundam ental to ensure the prevention of future outbreaks. To prevent diseases linked to the consumption of foods of plant origin requires global approach and cooperation, based on high-quality epidemiological detection methods and technical competence. This publication summarizes the major food-borne epidemics of plant origin during the past decades, addressing the social factors behind their occurrence, and international initiatives designed to prevent them

Szimmetriák a kvantummechanikai soktestproblémában: általános összefüggések és magfizikai alkalmazások = Symmetries in quantum mechanical many-body problems: general aspects and nuclear physical applications

A kvantummechanikai soktestprobléma szimmetriáinak tanulmányozása során a következő eredményeket értük el. Az alapvető magszerkezetmodellek új összefüggéseire mutattunk rá szimmetriáik alapján, részben a véges hideg kvantumrendszerek fázisaira alapozva. Elméletileg meghatároztuk számos (N=Z=páros) atommag alakizomér állapotait, és az azokat létrehozni képes magreakciókat, egy általunk kifejlesztett, szimmetriákra alapozott módszerrel. Jóslatunkat a legújabb kísérletek két esetben is alátámasztják 28Si szuperdeformált és 36Ar hiperdeformált állapota). Vizsgálatokat végeztünk annak kiderítésére, hogy az elméleti előrejelzések (általában), és a szimmetriák (különösképpen) hogyan mutatkoznak meg a kísérleti adatokban (az izospin, a magtömegek, a rezonanciaparaméterek, a töltéssugár, az energiaspektrum és az elektromágneses átmenetek vonatkozásában). Új szimmetriák új aspektusait tártuk fel mind egyszerű kvantummechanikai problémák, mind a magfizikai soktest-probléma kapcsán. A PT-szimmetriával kapcsolatban tanulmányoztuk a megoldható potenciálok, a spontán sérülés és az effektív tömegek kérdését. Továbbfejlesztettük a magszerkezet (dipólus szabadsági fokának) két összetett szimmetriáját, melyeket korábban magunk vezettünk be: a klaszterállapotok szuperszimmetriáját és a többcsatornás szimmetriát. | In studying the symmetries of the quantum mechanical many-body problem we have obtained the following results. We have found new relations among the fundamental models of nuclear structure via their symmetry properties. A part of this research was carried out within the framework of the phases of finite cold quantum systems. We have determined the shape isomers of several (N=Z=even) nuclei as well as the nuclear reactions which are able to populate them (from a new symmetry-adopted method, invented by us). The latest experiments seem to support our theoretical predictions in two cases (superdeformed state in 28Si, and hyperdeformed state in 36Ar). We have studied how the theoretical predictions (in general) and the symmetris (in particular) show up in the experimental data (concerning the isospin, nuclear mass, resonances, charge radius, energy spectra and electromagnetic transitions). We have revealed new aspects of new symmetries both for simple problems of quantum mechanics and for the nuclear many-body problem. In relation with the PT-symmetry we have studied some solvable potentials, sponateous breaking, and effective masses. We developed further two composite symmetries of the (dipole degree of freedom of the) nuclear structure, which were invented by us beforehand: the supersymmetry of cluster states, and the multichannel dynamical symmetry

Peroxisoma proliferációt aktiváló receptorok (PPARalfa intron 7 2498 G/C, PPARgamma Pro12Ala és exon 6 C161T) génpolimorfizmusainak vizsgálata és összefüggésük a tumor necrosis factor (TNF)-alfa -238 G/A, -308 G/A promoter és a Toll-like receptor 4 (TLR) Asp299Gly és Thr399Ile polimorfizmusaival az inzulin-rezisztencia kialakulásának patomechanizmusában = Genetic polymorphisms of peroxisome activated receptors (PPARalpha intron 7 2498 G/C, PPARgamma Pro12Ala and exon 6 C161T) in association with TNF-alpha -238 G/A, -308 G/A promoter polymorphism and Toll-like receptor 4 (TLR) Asp299Gly and Thr399Ile poly

A PPARgamma Pro12 Ala polimorfizmus gyakorisága az infarktuson átesett betegek csoportjában 13,7 % (47/342, 3 homozygóta), a referens csoportban 11,7% (38/324, 3 homozygóta) volt. Elhízott gyermekeben az előfordulás 14,5 % (23/158, 2 homozygóta) volt, felnőtt cukorbetegekben pedig 13,1 % (21/160). A PPARgamma C161T polimorfizmus gyakorisága az infarktuson átesett betegek között 11,1 % (38/342, 3 homozygóta), a referens csoportban 9,8 % (32/324, 3 homozygóta), az obes gyermek csoportban 10,7 % (17/158, 1 homozygóta), a felnőtt cukorbetegek csoportjában 11,2% (18/160, 1 homozygóta) volt. A PPARalpha L162V polimorfizmus gyakorisága a myocardiális nfarktuson átesett betegek csoportjában 16,95 % (58/342, 10 homozygóta), a referen csoportban 19,7 % (64/324, 11 homozygóta), az obes gyermekek csoportjában 21,8% (33/158, 4 homozygótas), a felnőtt cukorbeteg csoportban 20 % (32/160, 3 homozygóta) volt. Az egyes csoportok között az allélek előfordulása statisztikailag nem volt különböző. Valamennyi vizsgált csoportban, a szívinfarktuson átesett, elhízott gyermek és felnőtt cukorbeteg csoportban emelkedett TNF-?, szolubilis TNF receptor 2, leptin, resisztin szinteket találtunk, az adiponectin és a ghrelin szintek pedig alacsonyabbak voltak a 12Ala allélt hordozókban. | The frequency of the Pro12Ala polymorphis of the PPAR-gamma gene was 13,7 % (47/342, 3 homozygotes) in patients with myocardial infarction, 11,7% (38/324, 3 homozygotes) in the referent group, 14,5 % (23/158, 2 homozygotes) in the obese childrens' group, 13,1 % (21/160) in the adult diabetyc patients' group. Allelic frequency of the C161T polymorphism of PPAR-gamma gene was 11,1 % (38/342, 3 homozygotes) in the myocardial infarction group, 9,8 % (32/324, 3 homozygotes) in the referent group, 10,7 % (17/158, 1 homozygote) in the obese childrens' group, and 11,2% (18/160, 1 homozygote) in the adult diabetic patients' group. The allelic frequency of the L162V polymorphism of the PPAR-alpha gene was 16,95 % (58/342, 10 homozygotes) in the myocardial infarction group, 19,7 % (64/324, 11 homozygotes) in the referent group, 21,8% (33/158, 4 homozygotes) in the obese childrens' group, and 20 % (32/160, 3 homozygotes) in the adult diabetic patients group. There was no significant difference concverning the distribution of the mutant alleles among the different patient groups. Carriers of the Ala12 allelic variant of the PPAR-? gene had a higher body mass index, elevated serum TNF-?, TNF-receptor 2, fasting plasma insulin and C-peptide concentrations, higher, HOMA A index, as compared to the carriers of the Pro12 allelic variant

Clusterization and deformation in heavy nuclei

L

Deformation and Clusterization in Atomic Nuclei

L