Gyermeksebészeti szakképzés kulcslyukon keresztül = Training for pediatric surgeons through the keyhole

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: A minimálinvazív technikák a gyermeksebészetben is egyre nagyobb teret hódítanak, melyek elsajátítása fontos feladata a szakképzésnek. Felmérésünk a gyermeksebészek laparoszkópos tréningjét elemzi. Módszer: E-mail formájában kerestük fel a szakorvosjelölteket, illetve a 2012 után szakvizsgázott gyermeksebészeket. A kérdőív a szakképzés alatti laparoszkópos lehetőségeket és a szubjektív véleményeket dolgozta fel. Eredmények: E-mailben küldtünk ki 34 kérdőívet, melyre 17 szakorvosjelölt és 11 fiatal szakorvos válaszolt (összesen 82%). A traumatológiai ellátást nem végző képzőhelyeken 15%, a többi központban 2% és 10% közötti a minimálinvazív műtétek aránya. Minden gyermeksebészeten végeznek rutin laparoszkópos műtéteket, míg az osztályok 40–60%-án haladó laparoszkópos beavatkozások is elterjedtek. A rezidensidőszak első 2 évében a szakképzésben lévők fele jutott laparoszkópos műtéthez. A 3–6. képzési évben átlagosan 20 laparoszkópos műtét jutott a szakorvosjelölteknek. A képzésben lévők 50%-ának van lehetősége laparotrainer használatára, azonban az endoszkópos műtétekre való felkészüléshez az oktatóvideók megtekintése a legelterjedtebb (100%). A gyermeksebészek véleménye arról, hogy rendelkeznek-e elegendő laparoszkópos tapasztalattal a szakvizsgára: n = 6 (21%) igen, n = 12 (43%) elégséges és n = 10 (36%) nem. Véleményünk szerint a képzés javítható lenne az eszközpark bővítésével, laparotraineres és állatkísérletes ingyenes gyakorlatokkal és az oktatók türelmesebb és odaadóbb hozzáállásával. Következtetés: A legtöbb képzőhelyen a laparoszkópia már a mindennapi gyakorlat része, a szakképzésben lévők azonban kevés lehetőséget kapnak a magabiztos jártasság megszerzéséhez. A laparotrainerek rendszeres használata és több műtéti lehetőség biztosítása lényegesen javíthatná a képzést. Szükség van a szakképzés műtéti követelményrendszerének revíziójára, a laparoszkópos műtéti szám emelésére. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1747–1753. | Abstract: Introduction and aim: Minimally invasive techniques are gaining popularity in pediatric surgery, confident knowledge in endoscopies is one of the main purposes of the training. This survey analyzed the laparoscopic training for pediatric surgeons. Method: We sent questionnaires to all trainees and pediatric surgeons specialized after 2012 by e-mail. The questionnaire focused on their opportunities for laparoscopy during the training and their subjective opinions. Results: 34 questionnaires were sent by email. 17 trainees and 11 specialists responded (82%). The rate of endoscopic surgeries is 15% in the clinical centers without trauma surgery, and 2–10% in other training centers. Routine laparoscopies are performed in all centers, and in 40–60% of the centers, advanced endoscopies are also applied. Half of the surgeons performed laparoscopy in the first 2 years of training. An average of 20 laparoscopies were carried out by trainees in the 3–6th year. 50% of the trainees had the opportunity to use pelvitrainer, however, video-watching (100%) is the most common preparation before endoscopies. The surgeons’ subjective opinion about having enough laparoscopic experience by the time of the specialty exam was yes: n = 6 (21%), sufficient: n = 12 (43%) and no: n = 10 (36%). The training could be more effective with more equipment, free courses on pelvitrainers or animal models, and with more patient and dedicated attitude of the instructors. Conclusion: Laparoscopy is in everyday practice in major centers, however, trainees do not have enough experience in terms of its confident use. Endoscopic training could be better with the regular use of pelvitrainers and more surgical practice. Revision of the operation list and the rise in the number of laparoscopies are necessary. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1747–1753

A közgazdászhallgatók reális vagy irreális bérvárakozásait befolyásoló tényezők és a munkatapasztalat összefüggései

Tanulmányunk a közgazdász egyetemi hallgatók bérvárakozásaival foglalkozik, ezen belül is a tapasztalatok befolyásoló szerepével. A közgazdaságtanban fellelhető béregyenletek között számos olyan változat található, amely magyarázó változóként építi be a modellbe a szakmai gyakorlattal eltöltött évek számát. A tapasztalattal hosszú távon jellemzően bérnövekmény keletkezik. Azt vizsgáljuk, hogy az egyetemisták első munkatapasztalatai miként hatnak az általuk (el)várt keresetek mértékére. Kutatási kérdésünk azt volt, hogy vajon az első néhány hónapos, féléves vagy akár egyéves szakmai gyakorlat kimutathatóan megnöveli-e a bérvárakozásokat (azaz rövid távon is érvényesül-e ez a jelenség), vagy nincs szignifikáns hatással, esetleg fordított hatással lehet a várakozásokra. Az elemzéshez a Pécsi Tudományegyetemen 2022-ben lefolytatott kérdőíves kutatás (296 fős minta) eredményeit használtuk fel.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: J24, J31, E24

Az ecstasy hatása a kognitív funkciókra

Az ecstasy főleg entaktogén és eufóriát okozó hatásai miatt közkedvelt kábítószer a fiatalok körében. Akutan az ecstasy a visszavételi mechanizmusok megfordításával megemeli az agyi monoaminok koncentrációját és ezen keresztül fokozza az ébrenlétet, emeli a testhőmérsékletet, valamint csökkenti az agyi vérátáramlást és a táplálékfelvételt. Hosszú távon ugyanakkor az agyi szerotonin koncentrációk és szerotonerg markerek mennyiségének csökkenése figyelhető meg a felhasználókban. Ezzel párhuzamosan funkcionális károsodások is megjelenhetnek, mint például az alvás- és hangulatzavarok, valamint a szorongás és az agresszivitás fokozódása. Mindemellett az ecstasy egyik legjellemzőbb hosszú távú mellékhatása a kognitív deficit. Különösen a szert rendszeresen fogyasztó felhasználók esetén csökkent retro- és prospektív memória, valamint károsodott végrehajtó funkciók figyelhetők meg. Számos tanulmány a szerotonerg károsodás mellett felvetette az endokannabinoid rendszer, az alvásszabályzás és a hypothalamus-hypophysis-mellékvesekéreg tengely szerepét e folyamatban. Ugyanakkor ismert, hogy a fenti rendszerek egymás működését is képesek befolyásolni. Jelen tanulmányunkban a szerotonerg károsodás, az endokannabinoid rendszer és a fenti szabályozó mechanizmusok hatásait külön-külön, valamint egymásra gyakorolt lehetséges interakcióikat is tárgyaljuk, amelyek magyarázhatják az ecstasy által okozott hosszan tartó kognitív funkciócsökkenést

A túlfújt endotrachealis mandzsetta szerepe a légcsősérülések diagnosztikájában [The role of an overinflated endotracheal tube in the diagnosis of tracheal injuries]

Tracheobronchial injury is an uncommon, but often life-threatening condition. It is mostly caused by blunt thoracic or neck trauma, difficult or prolonged intubation associated with nasogastric tube insertion. An early diagnosis and treatment can be lifesaver. The diagnosis is often late because of atypical symptoms and unspecific radiological signs, and due to the presence of severe coexistent injuries. Generally, the classic hallmark during physical examination is a progressive, extensive surgical emphysema. Radiological signs are often atypical, which makes the diagnosis more difficult. The most frequent signs found on computed tomography are also unspecific, mostly surgical emphysema, pneumomediastinum or pneumothorax may be noted. We present three patients suffering from airway laceration caused by car accident, difficult intubation, and prolonged utilization of nasogastric and endotracheal tube. All the patients had an overdistended endotracheal balloon herniated outside the extratracheal space along the rupture of the tracheal wall. These external balloons were all detected on radiography. This is a direct and pathognomic sign of airway injury, suggesting complete rupture in the tracheal wall. In our report, we would like to highlight the diagnostic role of an overinflated cuff. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1063-1068