Investigations of dermatomyositis-specific autoantibodies, disease activity and vitamin D receptor gene polymorphisms in idiopathic inflammatory myopathies

A myositisek a proximális végtagizmok szimmetrikus gyengeségével jellemezhető, krónikus, szisztémás autoimmun betegségek. Antitestvizsgálataim során először írtam le magyar myositises populációban (Debreceni Egyetem, Klinikai Immunológiai Tanszék, 330 idiopathiás inflammatorikus myopathiás beteg) a DM-specifikus antitesttel (anti-Mi-2, anti-TIF1γ, anti-NXP2, anti-SAE) rendelkező betegek gyakorisági mutatóit és klinikai jellemzőit. Összességében ezek az antitestek – az anti-Mi-2, illetve anti-SAE kivételével – ritkábban fordultak elő a vizsgált magyar populációban, mint a nemzetközi tanulmányokban. Felhívtam a figyelmet a DM-specifikus antitesttel rendelkezők esetén megfigyelhető akut, súlyos izomgyengeséggel járó kezdetre, szemben a MSA negatív betegek betegségkezdetével. Először sikerült azonosítani magyar myositises populációban több, kettős MSA pozitív beteget. Munkám alátámasztja, hogy a MSA-k meghatározása segítséget ad a beteg tüneteinek differenciálásában, felvilágosítást nyújt a várható lefolyásról. Először végeztem a PM-es és a DM-es betegek aktivitásának összehasonlító vizsgálatát az IMACS által kidolgozott Disease Activity Core Set Measures rendszere alapján. A PM-es betegek esetén szignifikánsan nagyobb betegségaktivitás volt észlelhető a két és fél éves követési idő alatt, mint DM esetén. Aktív myositises betegek adatait elemezve egyértelmű korrelációt sikerült igazolnom az izomerő értékek, a HAQ értékek, az izomenzim szintek, továbbá az orvos és beteg VAS értékek között. A legutóbbi kutatások arra utalnak, hogy a VDR gén allélvariációi olyan genetikai komponenst képviselhetnek, mely összefüggésben lehet egyes autoimmun betegségek incidenciájával, klinikai tüneteivel, súlyosságával, illetve a kialakulásukra való hajlammal. Tanulmányomban meghatároztam 89 myositises betegben és 93 egészséges kontrollban a VDR gén BsmI, ApaI, TaqI és FokI polimorfizmusait, hogy megállapítsam, van-e kapcsolat a VDR génpolimorfizmusai, illetve haplotípusai és a betegség bármilyen jellemzője között. Legfontosabb megfigyeléseim a VDR-BsmI, továbbá a VDR-TaqI polimorfizmusokhoz és a férfi nemhez kötődtek. Eredményeim alapján a Bb és a Tt genotípusok férfiakban rizikófaktornak tekinthetőek. A tizenhat lehetséges haplotípus frekvenciája a beteg és a kontroll csoportok között különbséget mutatott, amikor a négy-marker haplotípus gyakoriságot megállapítottuk. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a VDR génpolimorfizmusok genotípus-variációi szerepet játszhatnak a myositis genetikai meghatározottságában.Idiopathic inflammatory myopathies are chronic systemic autoimmune diseases characterised by symmetrical, proximal muscle weakness. In the first investigation I created the clinicopathological and the clinicoserological classification of 330 patients with myositis treated at the Department of Clinical Immunology, University of Debrecen. Then I described the frequency and the clinical features of the patients presented with DM-specific antibody positivity (anti-Mi-2, anti-TIF1γ, anti-NXP2, anti-SAE). This was made at first in a Hungarian myositis population. With the exception of anti-Mi-2 and anti-SAE the frequency of these autoantibodies was lower than in other international studies. I drew attention to the acute and severe onset of the patients presented with DM-specific autoantibodies in contrast to the patients without any MSAs. It was the first Hungarian study that identified patients with double MSA positivity. The detection and analysis of these MSAs help us to differentiate between myositis-symptoms and they bring us closer to a better therapy. In the second study I investigated and monitored 219 Hungarian patients with myositis according to the IMACS criteria. In this follow-up study I could state that the activity of the followed Hungarian patients with PM was significantly higher than those with DM. Analysing of myositis patients with active disease I could prove a significant correlation between MMT scores, HAQ scores, levels of muscle enzymes in serum, and the values of the visual analog scales. The effects of vitamin D and the polymorphisms of the VDR gene are connected. The latest findings suggest that allelic variations of VDR gene may partially represent a genetic component associated with incidence, clinical symptoms, or severity of autoimmune diseases or to the susceptibility of them. I assessed the VDR gene BsmI, ApaI, TaqI, and FokI polymorphisms in 89 patients with myositis and 93 healthy controls to assess whether a relationship exists between polymorphisms/haplotypes in the VDR gene and any features of PM/DM. I found that a relationship may exist between the BsmI genotype and myositis in males and TaqI genotype and myositis in males as well. The data demonstrated that the frequencies of the sixteen possible haplotypes showed differences between the patient and the control groups when the four-marker haplotype prevalence was assessed. According to the findings, the genotype variations of the VDR gene polymorphisms may be one of the factors in the development of myositis.d

Metal–Ligand Interactions in Molecular Imprinting

Molecular imprinting enables the design of highly crosslinked polymeric materials that are able to mimic natural recognition processes. Molecularly imprinted polymers exhibit binding sites with tailored selectivity toward target structures ranging from inorganic ions to biomacromolecules and even viruses or living cells. The choice of the appropriate functional monomer, crosslinker, and the nature and specificity of template–monomer interactions are critical for a successful imprinting process. The use of a metal ion mediating the interaction between the monomer and template (acting as ligands) has proven to offer a higher fidelity of imprint, which modulates the molecularly imprinted polymers (MIPs) selectivity or to endow additional features to the polymer, such as stimuli-responsiveness, catalytic activity, etc. Furthermore, limitations in using nonpolar and aprotic solvents are overcome, allowing the use of more polar solvents and even aqueous solutions as imprinting media, opening new prospects toward the imprinting of biomacromolecules (proteins, DNA, RNA, antibodies, biological receptors, etc.). This chapter aims to outline the beneficial pairing of metal ions as coordination centers and various functional ligands in the molecular imprinting process, as well as to provide an up to date overview of the various applications in chemical sensing, separation processes (stationary phases and selective sorbents), drug delivery, and catalysis

Capillary Electromigration Techniques for the Quantitative Analysis of Colchicine

The separation and UV absorbance detection of colchicine by three different capillary electrophoretic methods is described. Colchicine is known as a neutral compound, being able to be determined by electrokinetic chromatography. For the first time, a non-aqueous capillary electrophoretic method is described, based on the electromigration of ionized colchicine induced by 10 mM HClO4 in a mixture of methanol:acetonitrile (1 :2, v/v) containing 60 mM ammonium formiate, opening up new perspectives in the trace analysis of the highly toxic drug from clinical and food samples using online coupling of the CE system to a mass spectrometer. For the quantitative assessment of colchicine content from meadow saffron (Colchicum autumnale L.) seeds and 1 mg colchicine tablets, a simple, quick and sensitive micellar electrokinetic chromatographic method was developed and fully validated according to ICH guidelines in terms of selectivity, linearity, accuracy, intermediate precision and limits of detection and quantification (95.2 ng mL–1). In order to further improve the detection limits, allowing the analysis of trace levels of colchicine in biosamples and food products, an on-column preconcentration using sweeping-MEKC was investigated. Linearity of response was observed on 10–160 ng mL–1 colchicine, with an estimated detection limit of around 3 ng mL–1 colchicine. By further improving the affinity of the separation vector towards colchicine this limit could be further decreased. Preliminary application of the method for the detection of trace amounts of colchicine spiked in non-fat milk and human urine (10 ng mL–1) shows encouraging results. (doi: 10.5562/cca1765

New Materials for the Construction of Electrochemical Biosensors

The development of electrochemical sensors has attracted great interest due to these sensors’ high sensitivity and selectivity. Here, we present the general concept and the classification of biosensors, their advantages and drawbacks, the main strategies in electrochemical biosensor technology and the materials used in electrochemical sensors, such as electrodes and supporting substrates, materials for improved sensitivity and selectivity, materials for bioreceptor immobilization, and biological recognition elements. Various nanomaterials, such as carbon-based materials (carbon nanotubes, graphene, carbon nanoparticles), inorganic and organic nanoparticles (magnetic and metal nanoparticles, nanosized clays), conductive and insulating polymers (nanosized and nanostructured polymers, molecularly imprinted polymers), and hybrid materials, etc., have been successfully applied for the enhancement of the electroanalytical performance of biosensors and for the immobilization of biorecognition elements. Among these, due to their unique physiochemical features, carbon-based materials, such as carbon nanotubes and graphenes, have received special attention in recent years, and examples of surface functionalization using various types of nanoparticles are presented. The future trends in sensor research activities and areas of development that are expected to have an impact in biosensor performance, like immobilization techniques, nanotechnology, miniaturization and multisensor array determinations, are also examined

A Magyar Királyi Vámőrség

A Magyar Királyi Vámőrség és utódszervezete, a Magyar Királyi Határőrség elsősorban határőrizeti feladatokat látott el, amely egyúttal a honvédség rejtését is szolgálta

Az anti-Jo-1-pozitív antiszintetáz szindróma jellegzetességei gondozott betegeink alapján

Absztrakt Bevezetés: Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák a proximális végtagizmok szimmetrikus gyengeségével jellemezhető szisztémás autoimmun betegségek. Az anti-Jo-1 antitest jelenléte jellegzetes klinikai tünetegyüttessel (myositis, arthritis, interstitialis tüdőbetegség, Raynaud-jelenség, láz, mechanikus kéz), az antiszintetáz-szindrómával társul. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Klinikai Immunológiai Tanszék által gondozott anti-Jo-1-pozitív betegek demográfiai adatainak, klinikai tüneteinek, illetve az alkalmazott kezelésüknek a vizsgálata. Módszer: 49 anti-Jo-1-pozitív beteg dokumentációjának retrospektív vizsgálatát végezték. Eredmények: A demográfiai és klinikai adatok nagymértékben hasonlítottak az irodalomban megtalálható más centrumok eredményeihez. Igazolták, hogy az anti-Jo-1-titer korrelál a betegség aktivitását is jelző kreatinkináz- és C-reaktív-protein-szintekkel. Kimutatták, hogy a betegség diagnózisakor mért bizonyos laboratóriumi eredmények (C-reaktív protein, Sjögren-szindrómához társuló antigén A, reumafaktor-pozitivitás), illetve klinikai tünetek jelenléte (láz, vasculitises bőrtünetek) az antiszintetáz-pozitív betegcsoporton belül rosszabb prognózisra utalhatnak. Következtetés: A fenti esetekben erélyesebb immunszuppresszív kezelés válhat szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(15), 575–583

Szignálfelismerőrészecske-ellenes autoantitest-pozitív myopathia

Az idiopathiás gyulladásos myopathiák szisztémás, a pro- ximális végtagizmok szimmetrikus gyengeségével jelle- mezhetô autoimmun betegségek. Összeállításunk tárgya az idiopathiás inflammatorikus myopathiákban jelentkezô myositisasszociált és myositisspecifikus autoantitestek, azok közül is az anti-SRP antitestek. Az antitesthez kapcsolt autoimmun myopathiás esetek között anti-SRP autoantitest- pozitív myositiseket is igazolni tudunk. Cikkünkben leírjuk a szignálfelismerô részecske szerepét, utalunk szerkezetére és a fehérjeszintézisben betöltött funkciójára. Áttekintjük, hogyan azonosították a nekrotizáló autoimmun myopathiát, milyen különbségeket írtak le a klasszikus polymyositises esetekkel összevetve. Mint látni fogjuk, az anti-SRP titere korrelál a betegség aktivitásával. Irodalmi példákkal szol- gálunk a betegség gyermekkori megjelenésére, és további ritka esetekre is. Közleményünk végén egy saját esetünket is leírjuk, ezzel is szeretnénk a figyelmet felhívni a betegség fontosságára