Management and outcome of pregnancies in women with antithrombin deficiency: a single-center experience and review of literature

K

Fogászati sérülésekről készült látleletek komplex terminológiai, fogászati és igazságügyi orvosszakértői elemzése = Analysis of medical diagnostic reports (constats) on dental injuries from terminological, dental and forensic medical points of view

Absztrakt: Látlelet írása minden orvosi ellátásnak – így a fogorvosi ellátásnak is – a részét képezheti. A látleletet az ellátást végző orvos az ellátási lap alapján a nyomozó hatóság és a bíróság részére hivatalból, a sérült kérésére magánúton köteles kiállítani. A látlelet az orvosi vizsgálat során észleltek mellett a sérülés gyógytartamára vonatkozó orvosi véleményt is tartalmazza. A sérülés leírásának hiányosságai az igazságügyi orvosszakértő munkáját kedvezőtlenül befolyásolhatják, mivel megnehezíthetik a szakértői vélemény elkészítését. A szerzők 147, a Pécsi Tudományegyetemről és a Debreceni Egyetemről származó, fogászati és szájsebészeti ellátások után kiállított látlelet retrospektív vizsgálatát végezték el a nyelvészet, a fogászat, a traumatológia, a büntetőjog és az igazságügyi orvostan szakmai szempontjai szerint. A leletekben dokumentált sérülések 11,1%-a fogakat érintő sérülés, 47,7%-a a fej-nyak régiót érintő egyéb csontsérülés és 41,2%-a szintén ebben a régióban található lágyrészsérülés volt. A dokumentációs hiányosságokat az egy sérülésre jutó sebjellemzők arányszámával jellemeztük, mely a vizsgált leletekben alacsony (0,64) volt. A különböző csontsérülések és a fogsérülések dokumentációja között szignifikáns különbséget találtunk: fogsérülések esetén a sérülés pontos megnevezése szignifikánsan több esetben hiányzott. A fogsérülések részletes és egységes leírása azonban elengedhetetlen a sérülés gyógytartamának büntetőjogi megítéléséhez. A szerzők ismertetik orr- és fogsérülések dokumentációja esetén a szakmaspecifikus terminológiák közötti különbségek okozta nehézségeket, a hiányos sérülésleírások alapján keletkező igazságügyi orvosszakértői vélemények jogi következményeit, valamint a fogsérülések esetén alkalmazott németországi és ausztriai joggyakorlatot. A problémák jelentős részének megoldását ez alapján az egységes – az igazságügyi orvostani szempontoknak is megfelelő, valamint fogászatokon és akut ellátás során is kiválóan alkalmazható – terminológia kidolgozásában látják. Orv Hetil. 2018; 159(51): 2154–2161. | Abstract: Writing a constat is a professional skill required of every general physician and dentist. Constats are issued by healthcare providers on the investigating authority’s, court’s or injured person’s request. This document is an official judicial evidence, a record of medical examination, and it is also a medical opinion which can determine the outcome of the subsequent legal process. Incomplete and incorrect injury descriptions make it difficult for forensic experts to form accurate and appropriate opinions. The authors examined 147 dental and oral surgical constats from the Universities of Pécs and Debrecen using multidisciplinary approach (according to terminological, dental, surgical, forensic and criminal legal aspects). Several medical reports contained mistakes in terms of inaccuracies and self-contradictions, terminology and professional medical practice. The documents included 352 injuries (11.1% of which were tooth injuries, 47.7% bone injuries and 41.2% soft-tissue injuries). The low number of attributes per injury (0.64 on average) indicates insufficient documentation. As a result of the comparative analysis, significant differences were found between the documentation of dental injuries and that of other bone injuries pertaining to their information content. We can state that physicians are most consistent when describing bone injuries, while they are less articulate about tooth injuries. The authors provide an overview of the legal consequences of injuries as well as the legal practice regarding tooth injuries in Germany and Austria, and recommend the creation of a nationwide, unified terminology for both dental and trauma departments on nasal and dental injuries. Orv Hetil. 2018; 159(51): 2154–2161

Effect of Bitis gabonica and Dendroaspis angusticeps snake venoms on apoptosis-related genes in human thymic epithelial cells

Background: Certain environmental toxins permanently damage the thymic epithelium, accelerate immune senescence and trigger secondary immune pathologies. However, the exact underlying cellular mechanisms and pathways of permanent immune intoxication remain unknown. The aim of the present study was to demonstrate gene expressional changes of apoptosis-related cellular pathways in human thymic epithelial cells following exposure to snake venom from Bitis gabonica and Dendroaspis angusticeps. Methods: Snake venoms were characterized by analytical methods including reversed phase high-performance liquid chromatography and sodium dodecyl sulphate-polyacrylamide gel electrophoresis, then applied on human thymic epithelial cells (1889c) for 24 h at 10 μg/mL (as used in previous TaqMan Array study). Gene expressional changes restricted to apoptosis were assayed by TaqMan Array (Human Apoptosis Plate). Results: The most prominent gene expressional changes were shown by CASP5 (≈ 2.5 million-fold, confirmed by dedicated quantitative polymerase chain reaction) and CARD9 (0.016-fold) for B. gabonica, and BIRC7 (6.46-fold) and CASP1 (0.30-fold) for D. angusticeps. Conclusion: The observed apoptotic environment suggests that pyroptosis may be the dominant pathway through which B. gabonica and D. angusticeps snake venoms trigger thymic epithelial apoptosis following envenomation. Keywords: Apoptosis; Apoptosis mediators; Bitis gabonica; Dendroaspis angusticeps; Pyroptosis; RT-qPCR; Snake venoms; Taqman array

MEDIÁRIUM, 2020. XIV. évfolyam 4. szám

KOMMUNIKÁCIÓ – EGYHÁZ – TÁRSADALOM A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Kommunikáció- és Társadalomtudományi Intézetének folyóirat

Fogászati sérülésekről készült látleletek komplex terminológiai, fogászati és igazságügyi orvosszakértői elemzése

Absztrakt: Látlelet írása minden orvosi ellátásnak – így a fogorvosi ellátásnak is – a részét képezheti. A látleletet az ellátást végző orvos az ellátási lap alapján a nyomozó hatóság és a bíróság részére hivatalból, a sérült kérésére magánúton köteles kiállítani. A látlelet az orvosi vizsgálat során észleltek mellett a sérülés gyógytartamára vonatkozó orvosi véleményt is tartalmazza. A sérülés leírásának hiányosságai az igazságügyi orvosszakértő munkáját kedvezőtlenül befolyásolhatják, mivel megnehezíthetik a szakértői vélemény elkészítését. A szerzők 147, a Pécsi Tudományegyetemről és a Debreceni Egyetemről származó, fogászati és szájsebészeti ellátások után kiállított látlelet retrospektív vizsgálatát végezték el a nyelvészet, a fogászat, a traumatológia, a büntetőjog és az igazságügyi orvostan szakmai szempontjai szerint. A leletekben dokumentált sérülések 11,1%-a fogakat érintő sérülés, 47,7%-a a fej-nyak régiót érintő egyéb csontsérülés és 41,2%-a szintén ebben a régióban található lágyrészsérülés volt. A dokumentációs hiányosságokat az egy sérülésre jutó sebjellemzők arányszámával jellemeztük, mely a vizsgált leletekben alacsony (0,64) volt. A különböző csontsérülések és a fogsérülések dokumentációja között szignifikáns különbséget találtunk: fogsérülések esetén a sérülés pontos megnevezése szignifikánsan több esetben hiányzott. A fogsérülések részletes és egységes leírása azonban elengedhetetlen a sérülés gyógytartamának büntetőjogi megítéléséhez. A szerzők ismertetik orr- és fogsérülések dokumentációja esetén a szakmaspecifikus terminológiák közötti különbségek okozta nehézségeket, a hiányos sérülésleírások alapján keletkező igazságügyi orvosszakértői vélemények jogi következményeit, valamint a fogsérülések esetén alkalmazott németországi és ausztriai joggyakorlatot. A problémák jelentős részének megoldását ez alapján az egységes – az igazságügyi orvostani szempontoknak is megfelelő, valamint fogászatokon és akut ellátás során is kiválóan alkalmazható – terminológia kidolgozásában látják. Orv Hetil. 2018; 159(51): 2154–2161