Management-Employee Buyouts in Hungary and Poland

This paper is part of a project whic began in December 1994 and consists of research focusing on legal and institutional aspects of privatization as well as the courses and outcomes of privatization processes under way in the countries of Central and Eastern Europe. The specific issue this paper focuses on is management-employee buyouts in Hungary and Poland.management-employee buyouts, transition, Poland, Hungary

Gelotofóbia, érzelmi intelligencia és alexitímia = Gelotophobia, alexithymia, and emotional intelligence

Elméleti háttér: A gelotofóbia (a nevetségessé válástól vagy kinevetéstől való félelem) univerzális, az utóbbi évtizedekben leírt jelenség. Vizsgálatok szerint a gelotofóbiásokat intenzívebb, hosszabb és többszöri szégyenérzés és félelem, illetve kevésbé intenzív, ritkább és rövidebb idejű boldogságérzés jellemzi. Továbbá a nevetést tartalmazó kétértelmű helyzeteket negatívabban értékelik, mint a kontrollszemélyek, és ezek nem emelik a hangulatukat. Cél: Megvizsgálni e vonás érzelmi intelligenciával és alexitímiával való kapcsolatát. Módszer: 137 fő válaszolt a Geloph-15, a TAS-20 és a Bar-On EQ-i kérdőívek kérdéseire. Eredmények: A gelotofóbia és az alexitímia egyes dimenziói szignifikáns pozitív korrelációt mutatnak mind a teljes mintán (érzelmek azonosítása: r = 0,356; p < 0,01; érzelmek kifejezése: r = 0,363; p < 0,01; összpontszám: r = 0,360; p < 0,01), mind a gelotofóbiások (pragmatikus gondolkodás: r = 0,685; p < 0,01; összpontszám: r = 0,691; p < 0,05) és a nem gelotofóbiások (érzelmek azonosítása: r = 0,331; p < 0,01; érzelmek kifejezése: r = 0,313; p < 0,01; összpontszám: r = 0,271; p < 0,01) csoportjában. Továbbá, a gelotofóbiás és nem gelotofóbiás csoport között legalább tendenciaszintű különbség adódott az érzelmek kifejezésének nehézsége és az összpontszám esetében. A nem gelotofóbiások rendre szignifikánsan magasabb EQpontszámokat érnek el, mint a gelotofóbiások (kivéve problémamegoldás, impulzuskontroll, stresszkezelés), továbbá esetükben közepesen erős, negatív együttjárás mutatkozik a gelotofóbia mértéke és az érzelmi intelligencia között, míg a gelotofóbiásokra többnyire ez nem igaz. A teljes mintán a gelotofóbia és az érzelmi intelligencia közötti korreláció —0,624; p < 0,01volt. A legmagasabb korrelációk az önbecsülés (r = —0,511; p < 0,01), a függetlenség (r = —0,521; p < 0,01), a stressztűrés (r = —0,531; p < 0,01), az intraperszonális (r = —0,650; p < 0,01) és az általános hangulat (r = —0,510; p < 0,01) skáláinak terén mutatkozott. A szociodemográfiai változók hatását kiparciálva nem mutatkozott jelentős változás az eredményekben. Következtetések: A gelotofóbia, az alexitímia és az érzelmi intelligencia egymáshoz kapcsolódó, mégis elkülöníthető fogalmak, továbbá a gelotofóbiások csoportja más érzelmiintelligencia-mintázatot mutat, mint a nem gelotofóbiások csoportja. | Background: Gelotophobia (fear of being laughed at) is a universal concept, although it was described only in the last decades. According to diverse studies, gelotophobes can be characterized by more intense, longer and more frequent feelings of shame and fear, and less intense, shorter and less frequent feelings of happiness. Moreover, they evaluate ambiguous situations that contain laughter more negatively than others, and these situations do not enhance their mood. Aim: To investigate the relationship of gelotophobia with emotional intelligence and alexithymia. Methods: We administered Geloph 15, TAS-20 and Bar-On EQ-i questionnaires on a sample of 137 persons. Results: Gelotophobia and alexithymia showed significant positive correlation in the whole sample (Difficulty Identifying Feelings: r = 0.36; p < 0.01, Difficulty Describing Feelings: r = 0.36; p < 0.01; overall score: r = 0.36; p < 0.01), just like in the sample of gelotophobes (Externally-Oriented Thinking: r = 0.69; p < 0.01; overall score: r = 0.69; p < 0.05) and non-gelotophobes (Difficulty Identifying Feelings: r = 0.33; p < 0.01; Difficulty Describing Feelings: r = 0.31; p < 0.01, overall score r = 0.27; p < 0.01). Non-gelotophobes had higher scores on the emotional intelligence subscales than gelotophobes (except problem solving, impulse control, and stress management). Further, non-gelotophobes could be characterized by moderate correlations between gelotophobia and emotional intelligence, while this was mostly untrue for gelotophobes (many scales were uncorrelated). In the whole sample, the correlation between overall emotional intelligence scores and gelotophobia scores was strong (r = —0.62; p < 0.01). The strongest correlations could be seen with the EQ subscales of self-regard (r = —0.51; p < 0.01), independence (r = —0.52; p < 0.01), stress tolerance (r = —0.53; p < 0.01), and scales of intrapersonal (r = —0.65; p < 0.01) and general mood (r = —0.51; p < 0.01). After controlling for sociodemographic variables, there were no significant changes in the results. Conclusion: Gelotophobia, alexithymia, and emotional intelligence are related, but distinct constructs, and gelotophobes show different emotional intelligence profile compared to non-gelotophobes

Számítógéppel támogatott geometriai kutatás és oktatás

Boda JuditB

A humorstílus és a kreativitás különböző aspektusainak összefüggései

A humorérzék, a humor megértési és produkciós képessége kreatív tulajdonság, jelentős egyéni különbségekkel, ám mind ez idáig nem egyértelműen tisztázott a humorprodukció és a kreativitás viszonya. Vizsgálatunkban 133 fő különféle önbeszámolós és viselkedéses humorprodukciós, humorhasználatra vonatkozó, illetve kreativitástesztet töltött ki. Nemi különbségek sem a kreativitás-, sem a humortesztekben nem mutatkoztak. Eredményeink szerint meglehetősen gyenge, de pozitív összefüggés mutatkozik a humorprodukció és a kreativitás között, illetve a humorstílusok között, ami összességében a két folyamat közös alapjaira, ám azok eltérő jellegére mutat rá

Zell- und molekularbiologische Charakterisierung neuartiger Zell-Zell-Verbindungsarten in Glioma-Zellen und mesenchymalen Stammzellen

Zell-Zell-Verbindungen ("Junctions") der Adhaerens-Kategorie sind durch zelltypische Kombinationen von Transmembran-Glykoproteinen der Cadherin-Großfamilie und damit assoziierten cytoplasmatischen Plaque-Proteinen bestimmt, die meist Actin-Mikrofilamente verankern. Sie stellen Hauptstrukturelemente des spezifischen Gewebe-Aufbaus und Zusammenhalts dar und sind darüberhinaus auch an vielen dynamischen Zellfunktionen beteiligt. In den letzten Jahren hatte sich zunehmend deutlicher herausgestellt, dass viele "Adhering Junction" (AJ) besonderer Zelltypen nicht unter die bisher bekannten Klassen bzw. Typen von AJ subsumieren lassen, sondern aufgrund ihrer Struktur, vor allem aber ihrer besonderen molekularen Zusammensetzung eigene Strukturtypen sui generis darstellen. Im Rahmen dieser Arbeit sind zwei AJ-Typen menschlicher Zellen und Gewebe in ihrer molekularen Zusammensetzung bestimmt worden, wobei Untersuchungen an Zellkulturen sowie zellbiologische, biochemische, immunologische und molekularbiologische Methoden benutzt wurden. Astrocytom-Zellen, auch Astrocyten, und Glioblastom-Zellen bilden viele AJ unterschiedlicher Größe aus, die durch einen recht kompakten Plaque ausgezeichnet sind und die Cadherine N-Cadherin, Cadherin-11 sowie in einigen Zellkolonien immer wieder auch VE-Cadherin enthalten, die auf der Binnenseite mit den Plaque-Proteinen alpha- und beta-Catenin, den weiteren armadillo-Proteinen p120ctn, ARVCF und Plakoglobin sowie - überraschenderweise - dem von Desmosomen her bekannten Protein Plakophilin 2 und den - von "Tight Junctions" bekannten - Plaque-Proteinen ZO-1, ZO-2 und Cingulin komplexiert sind und zusammen mit Afadin und dem Actin-bindenden Protein Vinculin Mikrofilament-Bündel des Actin-Typs verankern. Molekulare Interaktionen innerhalb dieser Struktur werden aufgrund erster Immunpräzipitations-Ergebnisse ebenso diskutiert wie die mögliche Bedeutung dieses AJ-Typs, dem der Name Colligatio permixta gegeben wurde, in Embryologie, Histologie und Pathologie. Dabei ist das spontane klonale Auftreten einer Unterform, die das - erstmals außerhalb von Gefäß-Endothelien nachgewiesene - VE-Cadherin enthält, auch deshalb von besonderem Interesse, weil der Astrocyt - gewissermaßen seiner natürlichen Position nach - oft eine räumliche wie funktionale Beziehung zu Blutgefäßen, besonders Kapillaren erkennen lässt. Neue tumordiagnostischen Möglichkeiten wie entwicklungsbiologischen Implikationen der Entdeckung dieses neuen Junction-Typs werden besprochen. Gleichzeitig ist in Kulturen bestimmter menschlicher Knochenmarkzellen, sogenannter "mesenchymaler Stammzellen", ein anderer - in seiner molekularen Zusammensetzung äußerst schlichter - AJ-Typ entdeckt worden, der ebenfalls N-Cadherin und Cadherin-11 in Verbindung mit signifikanten Mengen der Plaque-Proteine alpha- und beta-Catenin, Protein p120ctn und Afadin enthält und vielfach auch Actinfilament-Bündel verankert. Dieser AJ-Typ erscheint in der Regel in Form kleiner Puncta adhaerentia (Durchmesser meist im Bereich 30-200 nm), wobei diese sowohl am eigentlichen zentralen Zellkörper als auch auf tentakel-artigen Zellausläufern verschiedener, teils sehr großer Länge (bis über 400 µm lang) vorkommen, die einerseits durch Actinfilament-Bündel in Verbindung mit Ezrin, alpha-Actinin und Myosin stabilisiert sind, andererseits aber auch Mikrotubuli enthalten. Solche Zellausläufer (Processus adhaerentes) können dabei sowohl über durch Puncta hergestellte Brückenstrukturen mit Ausläufern anderer Zellen verbunden sein, andererseits aber auch tief und eng in entsprechenden, z.T. sehr häufigen und langen (bis über 40 µm) Invaginationen von Nachbarzellen verankert sein, wobei die AJ-Regionen der Puncta beider Zellen gewissermaßen zu einer riesigen Doppelhülle (Manubrium adhaerens) fusioniert sein können. Hinweise auf ein Vorkommen solcher Processus adhaerentes in der Embryogenese und mögliche biologische Funktionen solcher Strukturen werden ebenso besprochen wie Einsatzmöglichkeiten und mögliche Bedeutung in der Diagnostik

A gelotofóbia kialakulásának, fennmaradásának és terápiájának szociálpszichológiai faktorai

Háttér: A gelotofóbia (kinevettetéstől, nevetségessé válástól való félelem) hátterében a megnövekedett szégyen- és félelemérzés, valamint a csökkent örömérzés áll, számos pszichiátriai problémával együtt jár. Egy 1000 főből álló random mintában 5 ember lesz extrém mértékben gelotofóbiás (a Geloph kérdőíven legalább 3,5 pontos átlag az elérhető négyből), legalább enyhe gelotofóbiás (a Geloph kérdőíven legalább 2,5 átlag) pedig országonként változó mértékben 16-130 (Magyarországon ez kb. 7%). Cél: Kutatásaim részben a magyarországi gelotofóbia-kutatás szinte egyetlen képviselői, melyek részben a világ gelotofóbia-kutatásait kiegészítő, vagy egészen más szempontból közelítő munkák. Módszerek: Különböző mintákon különböző vizsgálatokat végeztünk, az egyes vizsgálatokban résztvevők száma kb. 100 fő volt. A vizsgálatokat kivétel nélkül kérdőíves, papír-ceruza eljárással végeztük, a statisztikai elemzések során korrelációkat, parciális korrelációkat és a gelotofóbiás, illetve nem gelotofóbiás csoportok összehasonlítását végeztük el. Eredmények: A gelotofóbia pontszám 1%-os szinten pozitívan korrelál az alexitímia kérdőíven (TAS-20) érzelmek azonosítására vonatozó képesség hiányával (r=0,356, p<0,01), illetve azok kifejezésére vonatkozó hiányosságokkal (r=0,363, p<0,01), valamint az alexitímia összértékkel (r=0,360, p<0,01). Az érzelmi intelligencia (Bar-On EQ-i) összpontszámmal a korreláció (r=0,624, p<0,01) és majdnem minden alksálával korrelál. A gelotofóbiások szignifikánsan alacsonyabb érzelmi intelligencia és magasabb alexitímia pontszámot értek el, mint a nem gelotofóbiások, majdnem minden alskálán. Fogvatartotti mintában a gelotofóbiával a bűntudatot mérő skálák (TOSCA-SP) korreláltak negatívan vagy mutattak tendencia szintű negatív együtt járást (bűntudat – érzelem és kogníció r=-0,239+, bűntudat – helyreállító viselkedés r=-0,300 p<0,01) a gelotofóbiával. A szégyen egyik skálája, meglepő módon, függetlennek mutatkozott tőle (szégyen – negatív önértékelés r= 0,051) míg a többi pozitív kapcsolatban áll vele szégyen – elkerülés r= 0,288, p<0,05); externalizáció (r=0,279 p<0,01). 9 és 12 évesek ugratási tapasztalatait és gelotofóbia értékét összehasonlítva a fiatalabbak ellenségesebbnek látták az ugratást és rosszabbul is érezték magukat annak következtében (m9=7,605, m12=6,777 Sd9=3,714, Sd12=2,514); Welch-féle d-próba: d(264,7)=2,172 (p=0,0308). Ennek megfelelően a gelotofóbia értékek is eltérőek voltak: m9=1,905, sd9=0,578, m12=1,695, Sd12=0,469, d(259,7)=3,310 (p=0,0011). A családi hatásokat vizsgálva (PBI) a gelotofóbia leginkább az anyai és az apai szeretet hiányával (r=-0,338, -0,345, p<0,01), valamint az anyai korlátozással (r=0,213, p<0,05) és túlvédéssel (r=0,407, p<0,01) mutatott összefüggést és tett különséget a két csoport között. A gelotofóbia a mentális egészség minden alskálájával (SCL-90) legalább 1%-os szinten negatívan korrelált és tett különbséget a két csoport között. Következtetések: Eredményeink illeszkednek a gelotofóbia kutatásának eddigi eredményihez, ugyanakkor rávilágítanak annak szükségességére, hogy a megaláztatással, illetve az elkerülő személyiségzavarral való kapcsolatát tisztázzuk

Self-esteem, self-conscious emotions, resilience, trait anxiety and their relation to self-handicapping tendencies

Jones and Berglas (1978) define self-handicapping as any action or choice of performance setting that enhances the opportunity to externalize (or excuse) failure and to internalize (reasonably accept credit for) success (p. 406). The present study examined the role of potential precursors in the self-handicapping process. A total of 626 undergraduates from various Hungarian universities completed measures of dispositional self-handicapping, self-esteem, self-conscious emotions, trait anxiety, trait resilience, and social desirability. Self-handicapping was related positively to trait anxiety, shame-proneness, externalization, and detachment, and negatively to self-esteem, resilience, and social desirability. These results provide additional evidence in support of previous studies about the deleterious effects and antecedents of self-handicapping. Since these results are correlational in nature, future investigations need to clarify the contribution (in a sense of causality) of each variable in the self-handicapping process