Csokonai könyvtár (Bibliotheca studiorum litterarium)

Németh László születésének centenáriuma (2001) megmutatta, bizonyította, hogy a magyar szellem Odüsszeuszának - Sütő András nevezte őt így - életműve a 21. század elején is eleven hatású. Tucatnyi könyv és száznál több tanulmány elemezte akkor az ő munkásságát. E gazdag recepció nyilvánvalóvá tette, hogy ez a klasszikus életmű ma is új értelmezési lehetőségeket ad az olvasóknak és kutatóknak egyaránt. A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Bizottsága székházában 2004 novemberében konferenciát rendeztek, amelyen Németh László prózaírói életművét vizsgálták abból a szempontból: miképpen gazdagítják a korábbi értelmezéseket a 21. század elejének kihívásai. Kötetünk a konferencia tanulmányait gyűjtötte csokorba: sokszínű elemzését kínálva az egyes műveknek, s a Németh Lászlópróza életművön belüli alakulásának, formálódásának.Domokos Mátyás, Filológiai rendteremtés Németh László életműve körül, 7-15. Füzi László, Mégis: hogyan olvassuk Németh László regényeit?, 16-22. Dobos István, Az önéletírás szöveg közötti alakzata, Németh László: Homályból homályba, 23-71. Cs. Nagy Ibolya, Elő- és utóhang az első novellához, 72-93. Márkus Béla, Kovács Lajos, Németh László: Bűn, 94-121. Monostori Imre, Kovács Lajos világa a Bűn értelmezéséről, 122-132. Bertha Zoltán, A létszerű ambiguitás regénye, 133-154. Takács Miklós, Léthé, Mnémoszüné, Melankólia, Emlékezés és felejtés Németh László Gyász című regényében, 155-163. Szirák Péter, A képzés szenvedélye - a mese csábereje, Németh László: Kocsik szeptemberben, 164-170. Görömbei András, Az Iszony és az önismeret, 171-191. Imre László, Az Égető Eszter újraértelmezéséhez, 192-198. Jánosi Zoltán, Egy Németh László-regény paradigmájához, Az Irgalom recepciója és új aspektusai a narratív megközelítés tükrében, 199-258. Ekler Andrea, A „jövő" regénye, A móriczi és Németh László-i szövegalkotás interferenciái, 259-272. Olasz Sándor, Pillanat és távlat, 273-285. Máriás József, A prózaíró fogadtatása Erdélyben, 286-304

Studia Litteraria

Dobos István: Performativitás a XX. századi magyar regényben (A narratív előadás. Jelentő testek) p. 7-18. Törő Norbert: „Talán elvesztem valahol ezen a tájon…?” (A rögzíthetetlenségben/bizonytalanságban megalkotott én modellje Krúdy Gyula N. N.-jében) p. 19-36. Bartha Ákos: „Az autoritás mankói” (Kísérlet Nagy Lajos Kiskunhalom című művének antropológiai olvasatára) p. 36-65. Baranyai Norbert: Móricz Zsigmond zsoltárai a Nyugatban p. 65-76. Szirák Péter: Elmozgó határok (Szabó Lőrinc és Németh László romániai utazása) p. 76-85. Bertha Zoltán: „A szép mindig korszerű” (Dsida Jenő kritikai nézeteiről) p. 85-102. Lapis József: Fény, való, varázs (A szó hatalma a két világháború közötti lírában) p. 102-112. Takács Miklós: Trauma és irodalom viszonya Cseres Tibor Hideg napok című regényében p. 112-119. Márkus Béla: Talányos regény, regénytalány (Szilágyi István: Agancsbozót) p. 119-128. Pócsik Anett: A női szólam lehetőségei Polcz Alaine Egész lényeddel című önéletírásában és Mészöly Miklós Az atléta halála című regényébenv p.128-139. Keczán Mariann : Lapok egy főszerkesztő életéből p. 139-160. Áfra János: A szakralitás módozatai a kocsma terében (Bukta Imre kocsmaképeinek, Krasznahorkai László és Tarr Béla Sátántangójának intermediális vizsgálata) p.160-187

Csokonai könyvtár (Bibliotheca studiorum litterarium)

Huszadik századi történelmünk következményeként a magyar irodalom rendkívül összetett fogalommá vált. Magába foglalja a magyarországi magyar irodalmat, a kisebbségi magyar irodalmakat és a nyugati magyar irodalmat. Nemzeti irodalmunk egységét biztosítja a közös történelmi hagyomány, közös nemzeti kultúra és főként a közös anyanyelv. Irodalmunk lényegi egysége mellett azonban a trianoni békediktátummal Magyarország szomszédaihoz csatolt három és fél milliónyi magyarságnak az irodalmában a kisebbségi lét következtében sajátos jegyek is kialakultak, A kisebbségi magyar irodalmak - különböző körülményeik, kulturális és történelmi tapasztalataik, létszámuk, földrajzi elhelyezkedésük folytán - egymástól is különböznek. A rendszerváltozás a magyar irodalom egységtudatát megerősítette, de a kisebbségi magyarság legfontosabb közösségi problémáit nem oldotta meg, hanem sok esetben bonyolultabbá tette azokat. A sajátos kisebbségi létben gyökerező irodalmak továbbra is külön figyelmet érdemelnek a magyar irodalom egészén belül. Amikor az egyes kisebbségi magyar irodalmakat külön-külön tárgyaljuk, nem az egésztől akarjuk elválasztani azokat, hanem a rész vizsgálatával éppen az egészet akarjuk Összetettebben látni és láttatni. A mozaik nemzet fogalmának mintájára irodalmunkat olyan mozaik irodalomnak tekinthetjük, amelyik önálló részekből áll, de ezek a részek együtt alkotják az egészet, s az egész csak az összes rész egysége révén teljes. Azonos anyagok, azonos minőség-lehetőségek és különféle színek egysége alkotja nemzeti irodalmunkat. Kötetünk a kisebbségi magyar irodalmak ezredvégi állapotát méri föl áttekintő tanulmányok, pályaképek, műelemzések formájában.Görömbei András, A kisebbségi magyarság és irodalma az ezredvégen, 7-28. Szirák Péter, A regionalitás és a posztmodern kánon a XX. századi magyar irodalomban, 29-60. Bertha Zoltán, Pillantás a mai erdélyi magyar irodalomra, 61-80. Cs. Nagy Ibolya, Út a méltóságától fosztott emberig, Sütő András: Balkáni gerle, 81-99. Ködöböcz Gábor, A szakrális és a profán érintkezése Kányádi Sándor költészetében, 100-117. Elek Tibor, Rész, elkerítve az egészből", Székely János költészetéről, 118-147. G. Kiss Valéria, Bizonyosságkeresés küszöblétben, Szilágyi István: Agancsbozót, 148-177. Bertha Zoltán, Bálint Tibor írói pályája, 178-206. Gerliczki András, A könyvtár újra épül, Lászlóffy Aladár verseiről, 207-217. Papp Endre, Az irodalom mint etikai fenomén, Pályakép Király Lászlóról, 218-253. Papp Endre, Dialogicitás és Szintézis, Markó Béla költészetéről, 254-297. Ekler Andrea, „Lehet-e a vers az örökléthez létra?", Az „alkotói szerep" alakulása Visky András költészetében, 298-312. Gerliczki András, Kovács András Ferenc könyvei, 313-319. Bertha Zoltán, Vallásélmények és transzcendenciaképzetek az újabb erdélyi lírában, 320-348. Cs. Nagy Ibolya, „Népi szociográfia", Ezredvégi látlelet, 349-377. Márkus Béla, Az iróniától a nosztalgiáig, 373-385. Márkus Béla, Édesszájú mesék, Gion Nándor: Ez a nap a miénk, 386-395. Elek Tibor, Pusztulás és pompa az örökös meghasonlásban, Közelítés Koncz István költészetéhez, 396-403. Gerliczki András, Az olvasás jelenében, Domonkos István: Kormányeltörésben, 404-408. Elek Tibor, Önismeret és helyzettudat, Hogyan olvas és ir Juhász Erzsébet?, 409-420. Tóth László, Az ambivalencia irodalma, Környezettanulmány és gyorsfénykép a kilencvenes évek szlovákiai magyar irodalmáról, 421-436. Márkus Béla, Mittel Ármin új ruhája, Tőzsér Árpád pályájának újabb szakaszáról, 437-443. Görömbei András, Gál Sándor évtizedei, 444-453. Szirák Péter, Kanonizáltság és regionalitás, A Grendel Lajos-recepció, 454-462. Görömbei András, A kárpátaljai magyar irodalom fő sajátosságai, 465-477. Elek Tibor, Fordulóponton: összegezés és újat kezdés, 478-489. Penckófer János, Emléklüktetés avagy a hűségre gondol egy kárpátaljai, Vári Fábián László költészete, 490-509. Penckófer János, Sivai tánc, Egy életmű építkezésének sajátosságai, Fodor Géza: Fenyvesek árnyékában, 510-523. Penckófer János, A szerkesztetlen lényeg kihívása, Balla D. Károly irodalmi tevékenységéről, 524-542. Márkus Béla, Ballada és beszámoló Nagy Zoltán Mihály regényciklusáról, 543-550. Névmutató, 551-560

Csokonai könyvtár (Bibliotheca studiorum litterarium)

Hatalmas életművéből maga Németh László a tanulmányírót becsülte legtöbbre. Tanulmányírói munkásságának egyik felét irodalmi tárgyú írásai teszik ki. Ezekben számot vetett a magyar irodalom több korszakával és nemzedékével, európai utasként és a közép-kelet-európai népek megbékélésének a követeként pedig az európai kultúra sok kiemelkedő jelenségét értelmezte. Szerteágazó tanulmányírói munkásságát karakteres irodalomszemlélet fogja egységbe. Életművéről számos tanulmány és könyv készült, de vagy az ideológust vagy a szépírót vizsgálták behatóan, irodalomszemléletének összetett elemzésére mindeddig nem került sor. Kötetünk - a Kossuth Lajos Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és a Németh László Társaság által 1998. május 8-án Debrecenben tartott Németh László irodalomszemlélete című konferencia anyagára épülve - ezt a hiányt kívánja pótolni. A kötet szerzői bemutatják és értelmezik Németh Lászlónak irodalmunk egy-egy jelenségéről, kérdésköréről, korszakáról alkotott véleményét éppúgy, mint irodalomszemléletének általános vonásait. Az egyes részletkérdésekkel foglalkozó tanulmányok alapot adnak a kötetben az általánosító, Németh László irodalomszemléletének jellegét megrajzoló írásoknak, ezek pedig távlatot nyitnak az egyes részletkérdések kutatói számára. Az irodalom és irodalomtudomány társadalmi megítélésének érezhető válsága idején a Németh László irodalomszemléletével való elemző szembesülés nemcsak az ő munkásságának egyik nagy fejezetét állítja új megvilágításba, hanem fontos nyereség a mai irodalomszemlélet számára is: elősegíti a felszíni divatok leválasztását a világszemléleti jelentőségű értéktudatosítást vállaló, öszszetett esztétikai szempontokkal rendelkező irodalomszemléletről.Bitskey István, „Csikorgó előidőkből létünk talpa lesz", 7-25. Bakonyi István, Németh László és a protestantizmus, 26-33. Imre László, A különbözéstől az azonosulásig, 34-42. Márkus Béla, „Külön sorsoknak külön irodalom kell...", 43-65. Bertha Zoltán, „Világirodalmi költő", „székely Homérosz", 66-82. Cs. Varga István, A megtalált „egyetlen metafora": „tejtestvérek", 83-117. Lőkös István, Németh László és Krleza, 118-137. Szirák Péter, Olvasásmód és (ön)megértés, 138-153. Máriás József, Németh László irodalomszemlélete a Készülődés korában, 154-173. Vekerdi László, „Magyar viktoriánusok" és „A Nyugat elődei", 174-192. Dávidházi Péter, „Betegség, melynek Jézust köszönhetjük", 193-234. Domokos Mátyás, „Mi (nem) lett volna, ha...", 235-255. Olasz Sándor, Németh László változó regényszemlélete, 256-266. Monostori Imre „...nemzetén át az emberiséghez", 267-282. Görömbei András, Németh László irodalomszemléletének fő vonásai, 283-300