A Györgyi Dénes — Román Ernő „építészpáros” működése. Adalékok Györgyi Dénes és Román Ernő közös munkásságához

Györgyi Dénes és Román Ernő a magyar építészet fontos szereplői voltak a 20. század első felében. Egymástól független építészpályájuk egy rövid időre mégis összekapcsolódott. Közös épületeik, melyek a korabeli forrásokban „építészpáros”-nak is nevezett tervezőkhöz kötődnek: két budapesti transzformátorház: a Markó utca 9. és a Szentendrei út 135. sz. épületek, valamint a Markó utcai bérház. A Markó utcai transzformátorállomásra és a szomszédos bérházra 1926-ban kiírt pályázatot Román Ernő nyerte meg, de a zsűri Györgyi Dénesnek a kiírástól eltérő, ezért nem díjazható tervét találta a legalkalmasabbnak. A két építész 1928-ban a munka elvégzése céljából egyesült, a Györgyi-féle tervet alapul véve. Az épületegyüttes 1929–1930 között folyó építése mellett az aquincumi transzformátorház tervezési munkáira is megbízást nyertek az Elektromos Művektől. A terveken Györgyi és Román neve majd minden esetben együtt szerepel, közös pecséttel hitelesítve munkásságukat. Mégis a munkák befejezése után a Tér és Forma c. lap hasábjain kiadott nyilatkozataik jelzik, hogy együttműködésük feltehetően heves viták közepette ért véget. Az építészek között zajló, főleg attribúciós kérdéskört érintő — sokszor személyeskedő hangvételtől sem mentes — konfliktus építészeti sajtóban lecsapódó írásait a kutatás elsődleges forrásként tekinti, s ezek alapján kísérli meg bemutatni a tervezők közös munkásságát s értékelni az építészek oeuvre-jét. A kutatás eredményeként, az egymást kiigazító közlések szerint, joggal feltételezhetjük, hogy a Markó utcai transzformátorház Györgyi Dénes, az aquincumi épület pedig Román Ernő tervezői tevékenységét gazdagítja

Kooperáció és oppurtunizmus: a vállalatközi kapcsolatok megromlása és helyreállításának lehetőségei a hazai gazdaságban.

A dolgozat egy feltáró, interjús kutatás segítségével kísérletet tett arra, hogy feltérképezze a hazai kis-és középvállalatok kapcsolataiban előforduló konfliktusok kialakulásának és kezelésük stratégiáinak a feltételeit, ennek megfelelően azt vizsgálta, hogy milyen feltételek teljesülése szükséges ahhoz, hogy a vállalkozások közötti kapcsolatok stabilizálódjanak, mely esetekben várható, hogy megtörjenek vagy megromoljanak. A lehetséges kimeneteket befolyásolja a vállalkozások piaci pozíciója, a tranzakciós termék típusa, a piacméret és a vállalkozások jogrendszerről szerzett tapasztalatai. A kutatás egy elméleti koncepcióval élt, mely szerint a konfliktusok csakúgy, mint a kapcsolatok a gazdasági- társadalmi tényezőkbe beágyazottak, azok lefolyása és kimenetele jórészt megmagyarázható a cégek közötti eredeti viszony (függőségük mértéke, iránya, oka) jellemzőivel, és a bizalom kapcsolatban betöltött szerepével. A kutatási eredmények igazolták a konfliktusok és a kezelési stratégiák beágyazottságát és valószínűsítették, hogy a probléma megértésére a vizsgált magyarázó változók alkalmasak, ugyanakkor azokat még specifikálni szükséges. A változók kombinált alkalmazása lehetőséget biztosíthat arra, hogy egy következő kutatásban jobban megértsük a különböző nemzetgazdasági ágazatok közötti különbségeket, hogy egyesek miért tudnak hatékonyabban működni az adott gazdasági- társadalmi-, jogi keretek között, mint mások. Másrészt a kutatás rávilágított arra is, hogy Magyarországon a konfliktusok kezelése korántsem elég hatékony. Ennek legfontosabb oka, a jogintézmények működésének a korlátai, mely a gazdaságban – és különösen az összetettebb, áttekinthetetlenebb piacokon, vagy a kevésbé domináns piaci pozícióval rendelkező vállalkozások között- kevésbé formális, szerződéses, inkább személyes viszonyokra, jogon kívüli "fenyegetésre" épülő kapcsolatok kialakulásához vezetett, s így a konfliktuskezelésben erőteljesen mutatkozik meg a normaszegésből eredő nyereségszerzés és a pillanatnyi erőviszonyoktól függő konfliktuskezelési stratégiák

The Role of Neutrophil Extracellular Traps in Post‐Injury Inflammation

Polymorphonuclear (neutrophil) granulocytes (PMNs) are an essential part of the innate immune responses and key instigators and effectors of the underlying pathological mechanisms (endothelial damage, interstitial histolysis, cytokine production, phagocytosis) leading to post-injury inflammation and secondary tissue injury. In 2004, the formation of neutrophil extracellular traps (NETs) was identified as an additional defence mechanism of PMN against microbes. The understanding of complex regulation of neutrophil functions and NET formation is essential for differentiating between healthy and pathological inflammatory response, which frequently determines if patient recovers uneventfully or develops catastrophic complications. Recent discoveries have revealed the potential role of NETs in the pathogenesis of a wide range of non-infectious diseases, including post-injury sterile inflammation. In such conditions, both spontaneous NET formation and impaired NETosis are documented. In this chapter, we review the evidence for the role of NETs in post-injury inflammation, the key molecular and cellular participants in pathological NET formation, the clinical relevance of NETs in post-injury complications and the therapeutic potential of NET inhibition/clearance