A betegség-ellenálló almafajták és fajtajelöltek virágzás-fenológiai és termékenyülés-biológiai sajátosságai = Floral biology and fructification features of disease resistant apple varieties and candidates

Az alma a világ negyedik legnagyobb mennyiségben termelt gyümölcse, a mérsékelt égövben pedig a legjelentősebb gyümölcsfaj. 2007-ben a világ almatermése mintegy 66 millió tonna volt, a FAO (2009) adatai alapján. Magyarországon is – mennyiségét tekintve – a legjelentősebb gyümölcsfaj, volt olyan év, amikor 1,2 millió tonna termett belőle, de ez a ’90-es évek elején 550-580 ezer tonnára csökkent. Az évenkénti termésmennyiség azóta is e körül az érték körül ingadozik, a KSH adatai alapján 2008-ban 568 ezer tonna alma termett az országban. A termesztés során tapasztalt, évről évre súlyosabban jelentkező problémák (szélsőséges időjárási körülmények, piac rapszodikussága) ráirányíthatják a figyelmet a nagyobb ökológiai alkalmazkodó- és tűrőképességű, betegségeknek ellenálló rezisztens fajtákra. A termelők szkeptikussága e fajtákkal szemben egyrészt a növényvédőszer-gyártók ellenlobbyja miatt, másrészt ezen új fajták technológiájáról (pl. fajtatársítás, tápanyag-utánpótlás) rendelkezésre álló csekély adatból fakadhat. Ezen adatok, módszerek, technológiák pótlására tehát égető szükség van, a termelők számára használható megoldást kell nyújtani! Az idegenmegporzás (allogámia) a növényvilágban általános jelenség, a genetikai variabilitás fokozása érdekében „alkalmazzák” a növények, különféle mechanizmusokkal akadályozva az önmegporzást (autogámia). Az alma esetében a legtöbb fajta is csak maximum 1-2%-os öntermékenyülési hajlamot mutat, ami nem elegendő a gazdaságos termésmennyiség eléréséhez. Az alma tehát gyakorlatilag önmeddő faj, így a fajtaválasztásnál, illetve az ültetvények tervezésénél nem elegendő a piaci szempontokat figyelembe venni. Olyan fajtatársítási terveket kell kidolgozni, melyben minden fajta számára megfelelő távolságban megfelelő pollenadó található. A pollenadónak való megfelelés számos tényezőtől függ. A fajtatársítási tervek készítésekor biológiai és technológiai szempontokat egyaránt figyelembe kell venni. Technológiai szempont például az érési időszak hosszúsága, vagy az, hogy a rezisztens fajtákat ne társítsuk fogékonyakkal, hiszen így épp a rezisztenciájukból adódó előnyüket (csökkentett növényvédelmi igény) veszítenék el. További technológiai szempont a választott fajták felhasználási cél alapján történő összeállítása. Már telepítés előtt el kell dönteni, hogy asztali vagy ipari célpiacra akarunk termelni. Noha a felvásárlói árak alakulása egyértelműen a friss fogyasztású almatermesztés felé kell, hogy orientálja a termelőket, ne feledkezzünk meg az új, rezisztens fajták azon előnyéről, hogy kettős hasznosítási lehetőségekkel is kecsegtetnek. Biológiai szempontok közül a fajták együttvirágzása, kölcsönös termékenyülő és termékenyítőképessége, valamint ennek – az S-allél rendszerben kódolt – genetikai háttere, vagyis a fajták termékenyülési kompatibilitása a mérvadó. Elengedhetetlen továbbá figyelembe venni az adott fajta pollentömlő-fejlesztési képességét, vagy épp pollen-sterilitását. A virágzási és termékenyülési viszonyok ismerete tehát elengedhetetlen az ültetvények tervezésekor, már a telepítés előtt nagy hangsúlyt kell fektetni rá. Ugyanakkor termőkorban is kiemelt jelentőséggel bírnak, hiszen a társított fajták együttes virágzási ideje megszabja a növényvédelmi, vagy tápanyag-utánpótlás technológiai elemeinek időzítését is. Mindezen szempontok tehát az alma termesztéstechnológiájának egy jelentős szegmensét képezik. A dolgozatban varasodás-rezisztens almafajták és több betegséggel szemben (pl. almafalisztharmat, varasodás, tűzelhalás) ellenálló fajtajelöltek virágzásfenológiai és termékenyülésbiológiai sajátosságait tárgyaljuk. Ezzel szeretnénk hozzájárulni az újabb telepítések megfelelő fajtatársításához, illetve ökológiai termesztésben is alkalmazható fajta-összeállítást javasolni, mely lehetővé teszi a rezisztens fajták előnyeinek tényleges kiaknázását, az almatermesztés jövedelmezőségének fokozását

Stability of Ampelometric Characteristics of Vitis vinifera L. cv. 'Syrah' and 'Sauvignon blanc' Leaves: Impact of Within-vineyard Variability and Pruning Method/Bud Load

Historically, grapevine (Vitis vinifera L.) leaf characterisation has been a driving force in the identification of cultivars. In this study, ampelometric (foliometric) analysis was done on leaf samples collected from hand-pruned, mechanically pruned and minimally pruned ‘Sauvignon blanc’ and ‘Syrah’ vines to estimate the impact of within-vineyard variability and a change in bud load on the stability of leaf properties. The results showed that within-vineyard variability of ampelometric characteristics was high within a cultivar, irrespective of bud load. In terms of the O.I.V. coding system, zero to four class differences were observed between minimum and maximum values of each characteristic. The value of variability of each characteristic was different between the three levels of bud load and the two cultivars. With respect to bud load, the number of shoots per vine had a significant effect on the characteristics of the leaf laminae. Single leaf area and lengths of veins changed significantly for both cultivars, irrespective of treatment, while angle between veins proved to be a stable characteristic. A large number of biometric data can be recorded on a single leaf; the data measured on several leaves, however, are not necessarily unique for a specific cultivar. The leaf characteristics analysed in this study can be divided into two groups according to the response to a change in bud load, i.e. stable (angles between the veins, depths of sinuses) and variable (length of the veins, length of the petiole, single leaf area). The variable characteristics are not recommended to be used in cultivar identification, unless the pruning method/bud load is known

Vadon előforduló Vitis taxonok élőhelyi és morfológiai jellemzői a Kárpát-medence és a Közép-Balkán régió kapcsolatában.

Vizsgálatunk célja a közép-magyarországi Vitis sylvestris élőhelyek állapotfelmérése, összehasonlításban, a balkáni régióban található ligeti szőlő élőhelyekkel. 17 hazai valamint 17 bulgáriai egyedet hasonlítottunk össze élőhelyi jellemzők és hajtás morfológia alapján. Utóbbi esetben 20 bélyeget vettünk figyelembe a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet számkulcsos rendszeréből (OIV, 2001). Az élőhelyek vizsgálata során összehasonlítottunk középhegységi valamint ártéri állományokat is. A bulgáriai élőhelyek inváziós fertőzöttsége általánosan alacsony volt. Ezzel szemben a hazai állományokban, így az Akalacsi erdő összetételében többnyire hibrid jellegű egyedeket találtunk. Legnagyobb számban a Budai hegységben a Hármashatár hegyen, valamint a Gödi sziget területén fordultak elő morfológiailag még Vitis sylvestris - ként azonosítható és ezáltal védendő egyedek. Eredményeink rámutattak arra, hogy azokon az élőhelyeken, ahol a Vitis riparia megjelenik a V. sylvestris egyedek száma fokozatosan csökken, helyette legfeljebb a V. ripariával létrejött hibridek találhatók meg. Az introgresszió során, a génanyag eróziója a védett faj végleges eltűnéséhez vezethet