A nitrogén metabolizmusban kulcsszerepet betöltő glutamin szintetáz enzim indikátorszerepének vizsgálata abiotikus stressznek kitett búza növényekben = Study of the indicatory role of the nitrogen metabolism enzyme glutamine synthetase in wheat exposed to abiotic stress

A szárazságstressz és a savas talajokon fellépő alumínium toxicitás élettani hátterét vizsgáltuk. A gabonafélék fakultatív metabolikus változásokkal reagálnak a kedvezőtlen körülményekre, ennek hatása a C/N anyagcserében is megjelenik. A glutamin szintetáz (GS, EC 6.3.1.2) izoenzimeinek arány és aktivitás változását megmérve igazoltuk feltételezett stressz-indikátor szerepét. Az izoenzimek aktivitásváltozása meghatározott élettani folyamatokat tükröz. A C3-as növények levelében a legnagyobb mennyiségben levő fehérjét, a Rubisco-t párhuzamosan mérve kimutattuk ennek a „N raktárnak” a lebontását, a N-remobilizálódást. Az enzim jól jelezte, hogy a magfeltöltődés idején alkalmazott szárazságstressz felgyorsítja a szeneszcenciát a fiatalabb levelekben ill. a zászlóslevélben a kevésbé toleráns fajtákban: az asszimiláló „source” jelleg átalakul degradatív „source”-szá. Az alumínium stressz tolerancia egyik növényekben leírt módja az Al szerves ligandumokhoz kapcsolása, komplexálása. A glutamin szintetáz szerkezetében két eltérő affinitású fémkötő helyet találunk, melyek az enzim katalitikus és strukturális tulajdonságait határozzák meg. A szerves Al(III)-komplexek jelenlétében felvett kinetikai görbék értékelésével az Al toxikus hatásának a mértéke meghatározható. Kimutattuk, hogy alumíniummal kezelt és ezt követően izolált GS enzim specifikus fémkötő helyeinek egyikét az Al elfoglalja, és serkenti a GS aktivitását. | The project dealt with drought and soil-borne aluminium toxicity. Cereals respond with facultative metabolic changes to these unfavourable conditions. Measuring the ratio and activity of isoforms of glutamine synthetase (GS, EC 6.3.1.2) the supposed indicatory role of this enzyme was proved. Changes in activity of GS isoforms reflect well-defined physiological processes. Rubisco is the major protein of leaves of C3 plants. The breakdown of this protein pool, the mobilization of N was detected too. The drought stress during the grain filling period initiated senescence in the younger leaves (and in flag leaf) and accelerated it in the older ones as GS indicated: the leaves converted from assimilatory source into degradative source in case of less tolerant wheat cultivars. There is an increasing gradient of GS activity and of the protein content in the series of leaves from the older towards the younger ones. In case of tolerance only the slope of this gradient increases, but in case of sensitivity the gradient breaks. Al resistance can be achieved by mechanisms that facilitate Al exclusion from cells and mechanisms that confer the ability of plants to tolerate Al in the symplast. Eukaryotic GS requires two divalent metal ions per subunit for activity, which makes GS a potential target of metal stress. The Al from an organic metal complex is able to activate GS, Al becomes bound to the polypeptide structure of the GS molecule, occupying one of the specific metal binding sites

A krónikus lymphocytás leukaemia korszerű molekuláris diagnosztikája és kezelése az új célzott terápiák korszakában

Chronic lymphoid leukaemia (CLL) has a heterogeneous clinical course depending on many clinical and molecular prognostic markers, which play an important role in the selection of the best treatment option. So far, TP53 disruption is the key prognostic and predictive factor assisting treatment decisions, especially in the era of novel therapies. Asymptomatic patients in early stages of the disease will still benefit from watchful waiting. In the frontline setting, chemoimmunotherapy is still the standard care in the majority of standard risk CLL patients. New classes of drugs like kinase inhibitors and BCL-2 inhibitors (ibrutinib, idelalisib and venetoclax) are the treatment of choice in CLL patients with relapsed/refractory disease, with the exception of high risk disease, where the optimal treatment is frontline ibrutinib monotherapy. In the near future, integrating next generation sequencing into the routine diagnostics would help the development of individual CLL patient management and to choose an optimal treatment strategy. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1620-1629

A krónikus lymphocytás leukaemia korszerű molekuláris diagnosztikája és kezelése az új célzott terápiák korszakában | State of the art molecular diagnostics and therapy of chronic lymphocytic leukaemia in the era of new targeted therapies

Absztrakt: A krónikus lymphocytás leukaemia (CLL) heterogén klinikai lefolyású lymphoproliferativ betegség, amelyben számos klinikai és molekuláris prognosztikai marker nyújt segítséget a leghatékonyabb terápia megválasztásában. Eddig a TP53-defektus bizonyult kulcsfontosságú prognosztikai és prediktív faktornak, amely befolyásolja a terápiás döntést, különösen az új célzott kezelések érájában. A tünetmentes, korai stádiumú betegek nem igényelnek kezelést, követésük javasolt (úgynevezett „watch and wait”). Első vonalban a standard rizikójú CLL-es betegek többségében a standard kezelés továbbra is a kemo-immuno terápia. Az új orálisan alkalmazható kis molekulájú gyógyszereknek, mint a kinázinhibitorok (KI) és a Bcl-2-gátlók (ibrutinib, idelalisib és venetoclax), elsősorban relabáló/refrakter CLL kezelésében van helyük, ez alól kivétel az ibrutinib-monoterápia, amely a nagy rizikójú (TP53-defektust hordozó) betegek első vonalbeli kezelésére is javasolt. A nem túl távoli jövőben az új generációs szekvenálás diagnosztikába történő integrálása támogathatja majd a CLL-es betegek személyre szabott ellátását és az optimális kezelési stratégia megválasztását. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1620–1629. | Abstract: Chronic lymphoid leukaemia (CLL) has a heterogeneous clinical course depending on many clinical and molecular prognostic markers, which play an important role in the selection of the best treatment option. So far, TP53 disruption is the key prognostic and predictive factor assisting treatment decisions, especially in the era of novel therapies. Asymptomatic patients in early stages of the disease will still benefit from watchful waiting. In the frontline setting, chemoimmunotherapy is still the standard care in the majority of standard risk CLL patients. New classes of drugs like kinase inhibitors and BCL-2 inhibitors (ibrutinib, idelalisib and venetoclax) are the treatment of choice in CLL patients with relapsed/refractory disease, with the exception of high risk disease, where the optimal treatment is frontline ibrutinib monotherapy. In the near future, integrating next generation sequencing into the routine diagnostics would help the development of individual CLL patient management and to choose an optimal treatment strategy. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1620–1629

A krónikus lymphocytás leukaemia korszerű molekuláris diagnosztikája és kezelése az új célzott terápiák korszakában [State of the art molecular diagnostics and therapy of chronic lymphocytic leukaemia in the era of new targeted therapies]

Chronic lymphoid leukaemia (CLL) has a heterogeneous clinical course depending on many clinical and molecular prognostic markers, which play an important role in the selection of the best treatment option. So far, TP53 disruption is the key prognostic and predictive factor assisting treatment decisions, especially in the era of novel therapies. Asymptomatic patients in early stages of the disease will still benefit from watchful waiting. In the frontline setting, chemoimmunotherapy is still the standard care in the majority of standard risk CLL patients. New classes of drugs like kinase inhibitors and BCL-2 inhibitors (ibrutinib, idelalisib and venetoclax) are the treatment of choice in CLL patients with relapsed/refractory disease, with the exception of high risk disease, where the optimal treatment is frontline ibrutinib monotherapy. In the near future, integrating next generation sequencing into the routine diagnostics would help the development of individual CLL patient management and to choose an optimal treatment strategy. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1620-1629

Enhancer of zeste homologue 2 (EZH2) is a reliable immunohistochemical marker to differentiate malignant and benign hepatic tumors

BACKGROUND: The immunohistochemical demonstration of Enhancer of zeste homologue 2 (EZH2) proved to be a useful marker in several tumor types. It has been described to distinguish reliably hepatocellular carcinomas from liver adenomas and other benign hepatocellular lesions. However, no other types of malignant liver tumors were studied so far. METHODS: To evaluate the diagnostic value of this protein in hepatic tumors we have investigated the presence of EZH2 by immunohistochemistry in hepatocellular carcinomas and other common hepatic tumors.EZH2 expression was examined in 44 hepatocellular carcinomas, 23 cholangiocarcinomas, 31 hepatoblastomas, 16 other childhood tumor types (rhabdomyosarcoma, neuroblastoma, Wilms' tumor and rhabdoid tumor), 17 metastatic liver tumors 24 hepatocellular adenomas, 15 high grade dysplastic nodules, 3 biliary cystadenomas, 3 biliary hamartomas and 3 Caroli's diseases. RESULTS: Most of the malignant liver tumors were positive for EZH2, but neither of the adenomas, cirrhotic/dysplastic nodules, reactive and hamartomatous biliary ductules stained positively. CONCLUSIONS: Our immunostainings confirm that EZH2 is a sensitive marker of hepatocellular carcinoma, but its specificity is very low, since almost all the investigated malignant liver tumors were positive regardless of their histogenesis. Based on these results EZH2 is a sensitive marker of malignancy in hepatic tumors. In routine surgical pathology EZH2 could be most helpful to diagnose cholangiocarcinomas, because as far as we know this is the first marker to distinguish transformed and reactive biliary structures. Although hepatoblastomas also express EZH2, the diagnostic significance of this observation seems to be quite limited whereas, the structurally similar, other blastic childhood tumors are also positive. VIRTUAL SLIDES: The virtual slide(s) for this article can be found here: http://www.diagnosticpathology.diagnomx.eu/vs/1173195902735693

GATA2 deficiency and MDS/AML: experimental strategies for disease modelling and future therapeutic prospects

The importance of predisposition to leukaemia in clinical practice is being increasingly recognized. This is emphasized by the establishment of a novel WHO disease category in 2016 called 'myeloid neoplasms with germline predisposition'. A major syndrome within this group is GATA2 deficiency, a heterogeneous immunodeficiency syndrome with a very high lifetime risk to develop myelodysplastic syndrome (MDS) and acute myeloid leukaemia (AML). GATA2 deficiency has been identified as the most common hereditary cause of MDS in adolescents with monosomy 7. Allogenic haematopoietic stem cell transplantation is the only curative option; however, chances of survival decrease with progression of immunodeficiency and MDS evolution. Penetrance and expressivity within families carrying GATA2 mutations is often variable, suggesting that co-operating extrinsic events are required to trigger the disease. Predictive tools are lacking, and intrafamilial heterogeneity is poorly understood; hence there is a clear unmet medical need. On behalf of the ERAPerMed GATA2 HuMo consortium, in this review we describe the genetic, clinical, and biological aspects of familial GATA2-related MDS, highlighting the importance of developing robust disease preclinical models to improve early detection and clinical decision-making of GATA2 carriers

Multiplex ligatiofüggő szondaamplifikáció az onkohematológiai kutatásban és diagnosztikában

Absztrakt: A malignus hematológiai betegségek kialakulását, progresszióját, illetve terápiával szemben mutatott rezisztenciáját kísérő genetikai eltéréseket ma már egyre alaposabban ismerjük. A klinikailag releváns abnormalitásoknak a mindennapi diagnosztika keretein belül való célzott kimutatása gyors, megbízható és költséghatékony módszereket igényel. A multiplex ligatiofüggő szondaamplifikáció a genomikus kópiaszám-eltérések vizsgálatának hatékony eszköze, mellyel 55–60 lókusz egyidejűleg analizálható. Az eljárás lehetőséget nyújt prognosztikai és prediktív markerek átfogó felderítésére, így alkalmazása hatékonyan kombinálható a kariotipizálással és fluoreszcencia in situ hibridizációval, melyek jelenleg a legelterjedtebb diagnosztikus technikák citogenetikai aberrációk kimutatására. Ezenkívül a módszer képes a metilációs státusz célzott meghatározására és specifikus mutációk detektálására is, 24 órán belül eredményt szolgáltatva. Az alábbiakban bemutatjuk a multiplex ligatiofüggő szondaamplifikáció technikai hátterét, összefoglaljuk előnyeit és korlátait, valamint megbeszéljük az onkohematológiai kutatásban és diagnosztikában betöltött szerepét. Végezetül, az új generációs szekvenáláshoz kapcsolódó, közelmúltbeli technológiai újítások fényében tárgyaljuk a módszerben rejlő jövőbeli lehetőségeket. Orv Hetil. 2018; 159(15): 583–592. | Abstract: Genetic abnormalities associated with the development, progression and treatment resistance of hematological malignancies are extensively characterized. Rapid, reliable and cost-efficient techniques are needed to screen the clinically relevant aberrations in routine diagnostics. Multiplex ligation-dependent probe amplification is an efficient tool to analyze genomic copy number aberrations at 55–60 different genomic loci. The method allows the profiling of prognostic and predictive markers; thus, it can efficiently be combined with karyotyping and fluorescence in situ hybridization, the most commonly used diagnostic techniques to detect cytogenetic lesions. Furthermore, the method can interrogate methylation status and unravel point mutations at specific sites, providing results in 24 hours. Here, we describe the technical background of multiplex ligation-dependent probe amplification, summarize its advantages and limitations as well as discuss its role in oncohematological diagnostics and research. Finally, future outlook is provided, with emphasis on recent technological advances related to next-generation sequencing. Orv Hetil. 2018; 159(15): 583–592