Car Industry developments – oil industry challenges

Automotive industry of Europe is one of the greatest economical powers, the „engine of Europe”. It employs directly 2.2 million people and 10 million in related industries and services. Combined turnover of automotive manufacturers reaches 700 billion EUR (retail another 520 billion EUR). The industry is the largest R&D investor in EU. On the other hand the transport sector carries a huge safety and environmental risk. Thanks to this fact the automotive industry is one of the most regulated sectors in the EU. As a result of these regulations: one average car built in 1970s produced as many pollutant elements as one hundred cars manufactured today. These achievements are based on struggles of both the auto and oil industry as parallel with technology development in car industry fuel quality developments achieved by the oil industry drove to a much “cleaner” fuel quality (unleaded sulphur free petrol, reduction of aromatics, benzene; sulphur free diesel, reduction of density, poly-aromatics, etc.). In the end of the 1990s, and especially for the last few years new challenges came into the focus of the auto and oil industry of the EU and the world. Concerns about high energy prices and price volatility, security of worldwide oil supply and climate change became a main policy agenda of the EU and the world. This new policy is reflected in new regulatory initiatives requiring cars using less energy more efficiently, emitting less carbondioxide and using growing proportion of renewable fuels. The European Commission declared the idea of “Cars for Fuels” instead of “Fuels for Cars”. This article discusses in detail the regulations and challenges that rose towards oil and car industry during the recent years. It describes the possible solutions in order to fulfil the requirements of the EU. After that a wide picture is presented without going into much detail on developments of the automotive industry. Developments are divided between vehicle level, engine level and fuel level technologies, also paying attention to technologies that are less known or rather futuristic

Interkulturális kommunkáció

Mit jelent, ha kínai partnerünk a „Már ebédeltél?” (115.) kérdéssel üdvözöl, vagy ha azt halljuk, hogy egy ázsiai ijedtében „elkékült” (23.), netán angol beszélgetőtársunk valakit a „gyáva, mint egy ’chicken’’’ (23.) hasonlattal illet? Miért és miként különböznek az egyes kultúrák, és hogyan kerülhetők el a kulturális félreértések? E kérdéseket járja körbe Hidasi Judit könyve, amely igényes és – példái révén – olvasmányos, egyben tanulságos rendszerbe foglalja az interkulturális kommunikációra vonatkozó ismereteket

A digitális földfelszíni televíziózás magyarországi bevezetése és jövője = The Introduction and Future of Digital Terrestrial Television in Hungary

E mű nem csak a földfelszíni digitális televízió (DTTV) bevezetésével foglalkozik, hanem jóval többel: tulajdonképpen a digitális hírközlés és médiaszolgáltatás egész tárgykörét átfogja, amelyről a szerző mély és több évtizedes ismeretekkel rendelkezik. A disszertáció célja hogy tudományos értékű leírást adjon a magyarországi analóg digitális átállás folyamatáról és elemezze a váltás társadalmi-kulturális hatásait. Történeti visszatekintést ad a televíziózás fejlődésének korai szakaszára, amelyben – nem utolsó sorban geopolitikai szembenállások miatt – eltérő megoldások, eltérő szabványok (NTSC, PAL, SECAM) terjedtek el a világban. A 90’-es évek második felében a globalizáció egyik jeleként megjelent az az elv a hírközlésben, hogy egységes műszaki normák alapján lehessen elérni a különböző szolgáltatásokat világszerte. Ez a történelmi pillanat elmaradt! Rogers diffúziós elméletét követve mutatja be az új innováció (DTTV) hazai bevezetését. A szerző nagy hangsúlyt helyezett az innovációs döntések típusainak – az egyén által választható döntés, kollektív döntés és hatalmi szóval meghozott döntések – megkülönböztetésére, hiszen az autoritatív illetve választható jelleg a hazai digitális átállás fejleményeire is meghatározó módon nyomta rá bélyegét. A társadalomkutatók számára különösen izgalmas kérdésre keresi a választ, hogy a hatalmi szóval meghozott innovációs döntés esetében az egyén joggal teszi fel a kérdést, hogy a hatalmat képviselő szervezet kellően megfontolt döntést hozott-e korábban, valamint össztársadalmi érdekeket érvényesített-e az átállás folyamán. Részletes elemzésében helyes megállapításra jut, helyes döntést hoztak, és magyar átállás sikeresnek tekinthető. A mű második felében a kommunikáció tudomány számára izgalmas kérdést tár az olvasó elé egy szakpolitikai egyensúly (audiovizuális médiapolitika – információs társadalom stratégia) keresése közben, mely a digitális hozadékok jövőbeni felhasználást jelenti. Miként a digitális átállás folyamatát, úgy a hozadékok felhasználását is helyesen nemzetközi kontextusba helyezi, de felhívja a figyelmet a nemzeti médiapiacok különbözőségére, fejlettségére. E mű hasznos lehet mindazok számára, akik a közelgő második digitális átállást kívánják kutatni, arra keresve a választ, hogy van e létjogosultsága a földfelszíni televíziózásnak a jövő médiapiacán

Kína fejlesztési együttműködése Afrikával = China’s development co-operation with Africa

Kína az ezredforduló óta egyre markánsabb donorszerepet tölt be a nemzetközi fejlesztési együttműködési rezsimben. Kína ezredfordulót követő külgazdaság- és külpolitikájában egyre nagyobb jelentőséget kapott Afrika, amelyet Kína immár stratégiai partnerének tekint. Az afrikai kontinens felértékelődése több tényezővel magyarázható. Az expanzió egyik indítómotorja Kína gyors gazdasági növekedése, illetve az ahhoz szükséges, természeti erőforrások iránti kereslet, mivel Afrika Kína egyik legfőbb olaj- és egyéb nyersanyagforrása. Ugyanakkor a kínai vállalatok számára igen fontos piaci lehetőségeket kínálnak az afrikai belső piacok is, mivel Afrika a világ egyik legdinamikusabban fejlődő régiója. Afrika vonzerejét növeli az egyre bővülő népesség, a városiasodás, a fiatal és egyre jobban képzett munkaerő, valamint a növekvő jövedelemmel rendelkező, felemelkedő középosztály, amelyek Kína számára egyelőre alig kiaknázott fogyasztói piacot eredményeznek. Az afrikai piaci potenciált felismerve Kína ennek mentén, proaktívan alakította kapcsolatait a kontinens országaival. Az 1990-es évektől kezdve dinamikus emelkedésnek indultak Kína Afrikával folytatott kereskedelmének, ide áramló beruházásainak, valamint fejlesztési támogatásainak mutatószámai. Az ezredfordulót követő évtizedben a három terület intenzitásának erősödése eltérő ütemben zajlott, a segélyek a beruházásokénál ugyan lassabban, a kereskedelem bővülésénél azonban gyorsabban növekedtek. A kínai segélypolitika nehezen elválasztható a kereskedelem- és a beruházáspolitikától, a három terület összefonódása megmutatkozik a segélyezés céljaiban, eszközeiben és formáiban, valamint intézményrendszerében egyaránt. Kutatásunk során abból a feltételezésből indulunk ki, hogy Kína fejlesztési segélyezésének egyik célja a piacszerzés, és Kína részben azért nyújt segélyeket afrikai partnerállamainak, hogy a fejlődő piacokért folytatott nemzetközi versenyben előnyökhöz jusson más versenytársakkal szemben. Dolgozatunkban kvantitatív módszerekkel megvizsgáltuk, hogy van-e összefüggés a kínai segélyallokáció és a kereskedelmi, illetve beruházási kapcsolatok intenzitása között. Megközelítésünkben újszerű, hogy nemcsak országonkénti bontásban, hanem szektoriális szinten is elemeztük a segélyallokációt, illetve a szektoriális segélyallokációt szektoriális kereskedelmi, illetve beruházási adatokkal vizsgáltuk együtt

G. H. Mead's original role-concept and its later distortions

In the social psychology of the ‘60s the notion of role probably enjoyed the greatest popularity besides that of attitude. Although this popularity has markedly decreased by the ‘90s, role theories still have a substantial influence on the thinking of social science. When pondering the viability of the scientific notion, one does well to recount the history of how it was spread and transferred with special regard to the original role concept of G. H. Mead, the father of symbolic interactionism. As the author’s historical and theoretical analysis reveals, just in the period when the popularity of the role concept was at its peak, the context in which role phenomena were examined, were significantly more superficial than Mead’s original attempts at its interpretation. This enabled deepening of the relation between role and action. Neglecting this has meant that social psychology and sociology have practically severed themselves from the one possibility of better understanding of changes of roles and the emergence of new roles