A párkapcsolati összetartást segítő minták elemzése = Patterns supporting partnership cohesion

Az összetartó család, vagyis az a társadalmi képződmény, amely mikroszinten stabilizálódva tagjainak jelentős materiális és pszichés támogatást képes nyújtani, egy jól működő társadalom alapvető fontosságú láncszeme. Hazánkban Cseh-Szombathy László kutatásai szerint a 20. század utolsó harmadában kezdődtek meg azok a változások, amelyek a mai napig hatással vannak a heteroszexuális kapcsolatokra. (Cseh-Szombathy, 1985) Más kutatások szerint az is láthatóvá vált, hogy a modernizáció során megváltozott életfeltételek egyaránt mentesítik, könnyítik, illetve megterhelik a családok életét. (Somlai, 1986) Kutatásunkban a kortárs magyar családi élet jellegzetességeit vizsgáljuk, különös tekintettel a családi kohézió, vagyis az elkötelezettség és az összetartás aspektusából. Ehelyütt alapvetően azt mérjük, hogy a családon belüli munkamegosztás, a kommunikáció sajátosságai, illetve a családok közti segítségnyújtás jellegzetességei mennyiben védik vagy bomlasztják a családot. A védelmi hatást nem csupán az elmaradt válással mérjük, hanem egyrészt a gyermekvállalási kedvvel, illetve a házasság minőségének szubjektív megítélése által; a bomlasztó hatást pedig a válás gondolati-kommunikációs felmerülésével, illetve a tényleges válással. A háztartási munkamegosztást elemezve alapvetően Willmott és Young nyomán kísérelünk meg szimmetrikus, a felek egyenlő mértékű tehervállalásán, valamint nem szimmetrikus, az egyik felet aránytalanul terhelő mintázatokat azonosítani. Ezen túlmutatóan, a családi összetartás szempontjából különösen fontos kérdéskörnek bizonyul, hogy mennyiben jelentenek egymás számára érzelmi támaszt a családtagok, illetve miként sikerül megoldani a konfliktusokat. A kommunikáció vonatkozásában ily módon a felek egymás iránti nyitottságát és a problémák feltárásának őszinte, bizalmi jellegét is vizsgáljuk. Kiemelendő vizsgálati terület a háztartási teendők köre, a gyermekekkel kapcsolatos feladatok megosztása és ellátása, és a munkamegosztással kapcsolatos általános értelemben vett elégedettség szintje. Annak vizsgálatára is kitérünk, hogy mennyire megengedő a válással kapcsolatban az adott fél, valamint ezzel összefüggésben mennyire fejlett konfliktuskezelési technikákat alkalmaz párkapcsolata mindennapjaiban. A családokat mindazonáltal nem társadalmi hálójukból kiragadva kíséreljük meg elemezni. Kutatásunkban – Elisabeth Bott nyomán – figyelembe vesszük a származási család, a rokonok, illetve a közeli ismerősök és barátok segítségének családra gyakorolt befolyását. Nyilvánvalóan más párkapcsolati atmoszférát eredményez, ha e transzferek révén kevesebb erőforrást kell fogyasztásra fordítani, például a hazánkban ismert családok közötti segítségnyújtás, élelmiszerek és ingóságok ajándékozása révén, mint ha a párnak külső támogatás igénybe vétele nélkül kell kigazdálkodnia szükségleteit. Hasonló a helyzet például a nagyszülőknek a gyermekek gondozásában nyújtott segítségekor; a felszabadult időt a házaspár saját belátása szerint hasznosíthatja. Kérdéses ugyanakkor, hogy valóban az lesz-e az összetartóbb, a nehézségeket együtt megoldani képes kisközösség, amely számíthat külső erők támogatására, vagy az, amely a problémákhoz hozzászokva, kitartást és élelmességet tanulva átküzdi magát a nehézségeken? Kutatásunkban mindezen felvetésekre és kérdésekre választ keresve döntően többféle látens változós modellezést és mélyinterjúkat használunk. A családi élet megszervezésében hazánkban hagyományosan központi szerepet vállaló nők helyzetével kapcsolatos vonatkozásokat a kutatás során kiemelten kezeljük, mindazonáltal célunk az, hogy a jelenlegi magyar társadalmi viszonyok között olyan munkamegosztásbeli, kommunikációs és társadalmi hálózatokra jellemző mintákat tudjunk feltárni, amelyek ismeretében a családok nagyobb eséllyel tudják megőrizni sértetlenségüket. Hivatkozások Cseh-Szombathy, László: A házastársi konfliktusok szociológiája. Budapest: Gondolat Kiadó, 1985 Somlai, Péter: Konfliktus és megértés. Budapest: Gondolat, 198

Felszíni és felszín alatti áramlások számításának új eszköze: a hálónélküli véges elem módszer = A new tool for the computation of surface and subsurface flows: the meshless finite element method

A kutatásban a témavezető által korábban kidolgozott multi-elliptikus interpolációs módszeren alapuló hálónélküli módszereket konstruáltunk elliptikus parciális differenciálegyenletek megoldására. Ezek jellegzetessége, hogy a megoldási tartományt nem kell sem ráccsal vagy végeselemes hálóval diszkretizálni, ehelyett elég azokon egy struktúra nélküli ponthalmazt megadni. A struktúranélküliség ellenére lehetséges jól közelítő módszereket definiálni, melyek még többszintű, gyors megoldási technikákkal is kombinálhatók. A partikuláris megoldások elvét alkalmazva, az eredeti probléma visszavezethető homogén probléma megoldására. Ehhez elegendő volt egy speciális perem típusú interpolációt konstruálni, mely numerikusan kevés műveletigényű és ugyanakkor stabil módszer. A technikát általánosítottuk nemkonstans együtthatós elliptikus problémákra is, és ez a megközelítés lett az alapja a peremrekonstrukció módszerének és a regularizált alapmegoldás-módszernek is. Még általánosabban alkalmazhatónak bizonyultak a radiális bázisfüggvényeken alapuló lokális hálónélküli sémák, és különösen a multi-elliptikus interpolációra alapozott újraglobalizált sémák, melyeket az utóbbi évben fejlesztettünk ki. Ezeket sikerrel alkalmaztuk a Stokes-probléma megoldására is. A témavezető nagyrészben ezekre a kutatási eredményekre alapozva 2007 februárjában MTA-doktori értekezést adott be, melyet szakmai jelentésként fájlban csatoltunk. | In the present project, meshless methods based on the multi-elliptic interpolation proposed earlier by the project leader were constructed in order to solve elliptic partial differential equations. Their main feature is that there is no need to discretize the domain by either a grid or a finite element mesh. In spite of the lack of the structure, it is possible to define meshless methods with good approximation properties, moreover, they can be combined with fast, multi-level solution techniques. Applying the idea of the particular solutions, the problem can be converted to the solution of a homogeneous problem. To this end, it is sufficient to construct a special boundary interpolation, which requires low computational cost and remains numerically stable. The technique was generalized to elliptic problems with nonconstant coefficients, moreover, this approach became the basis of the boundary reconstruction method as well as the regularized method of fundamental solutions. The local meshless schemes based on the radial basis functions and especially the re-globalized schemes based on the multi-elliptic interpolation have proved even more generally applicable. These methods were developed in the last year and they were succesfully applied to the Stokes problem. Based mainly on these research results, the project leader submitted his Doctoral Theses to the Hungarian Academy of Sciences in February, 2007, which is attached as a research report in a separated file

Ground beetle assemblages of dolomitic grasslands in Hungary

The carabid assemblages of dolomitic grasslands were investigated in the Transdanubian Mountains in Central Hungary using pitfall trapping between 1988 and 2005. A total of 2515 indvidual adult carabids, belonging to 65 species were collected from five localities. The most abundant species were Calathus ambiguus (24.5%), C. cinctus (16.8%) and C. fuscipes (8.4%). Rare species were Amaraproxima, A. sollicita, Cymindis axillaris, C. variolosa, Licinus cassideus and Masoreus wetterhallii. The seasonal activity ofadult Carabus hungaricus is given