A tóméret és a fajszám közötti összefüggés bentikus és planktonikus algák esetén

A fajszám-terület összefüggés az ökológia régóta kutatott témája. A jelenséget számos terresztris és makroszkopikus élőlény esetében tanulmányozták már, azonban mikroszkopikus szervezetek esetében ez az összefüggés kevés figyelmet kapott a biogeográfiai tanulmányokban. Munkánk célja az volt, hogy ezt a kapcsolatot feltárjuk két mikroszkopikus vízi élőlénycsoport, a bentikus kovaalgák és a fitoplankton esetén. Vizsgálatunk során 10^(-2) -10^(8) m^(2) mérettartományba eső habitatokból vettünk bevonat és fitoplankton mintákat. A diverzitás mérőszámaként a taxonszámot használtuk. A bentikus kovaalgák esetén az összefüggés lineáris függvénnyel volt leírható. Ettől eltérően a fitoplankton esetén a terület-fajszám kapcsolatot több töréspont is jellemezte. A legkisebb mérettartományban növekedést nem tapasztaltunk, majd azt követően egy fajszám emelkedés jelentkezett, ami 106 m2 mérettartományban tetőzött. Az ennél nagyobb víztereknél, nem várt módon csökkenés mutatkozott. A terület – fajszám összefüggések bentikus és planktonikus algáknál tapasztalt eltérő jellege a két élőlénycsoport ökológiai sajátságainak különbségeivel, elsősorban a fajok eltérő terület igényével magyarázható

Miként befolyásolja az élőhely mérete a fitoplankton aktuális diverzitását?

Az élőhely mérete és az alga biomassza aktuális diverzitása közötti összefüggést vizsgáltuk fitoplankton esetén. Mintavételi területként a Nagyiván melletti bombázó lőteret jelöltük ki, ahol 36db. 10(-2) m(2) és 102 m(2) közötti mérettartományba eső habitatokat mintáztunk. A diverzitás mérőszámaként a taxonszámot alkalmaztuk. A teljes fajkészlet tekintetében az élőhely méret és az aktuális diverzitás – a mintában véletlenszerűen jelenlévő bentikus szervetek miatt – nem mutatott szoros kapcsolatot. Ezzel szemben az euplanktonikus taxonok esetén a log.terület-fajszám kapcsolat szoros, exponenciális összefüggést mutatott. A görbe jellege arra utal, hogy a 102 m(2) méretű vízterek esetén fajtelítődésről még nem beszélhetünk. Vizsgálatainkat nagyobb méretű állóvizekre vonatkozó adatokkal kiegészítve egy, az irodalomban ritkán megfigyelhető szinusz jellegű függvénygörbével leírható összefüggést találtunk, mely ~40 faj esetén mutat telítődést

Diatom composition of the rheoplankton in a rhithral river system

Diatom composition of the rheoplankton (phytoplankton) in the Sajó- Hernád river system (Slovakia and Hungary) was studied. Forty two sample sites were designated on the watershed from source to mouth of the two rivers and their tributaries. Samples were taken in July 2012. Altogether, 258 diatom taxa were identified. The microflora was dominated by tychoplanktonic elements. According to the relative abundance of the occurring taxa, four groups could be distinguished. Differentiation of these groups was confirmed by differences in the habitat characteristics, viz. altitude, width of watercourse, macrophyte coverage and river bed material. Diversity of diatom taxa in the phytoplankton was also studied. A positive relationship was found between the macrophyte coverage and the Simpson and the Shannon indices. In contrast, a negative relationship was shown between the macrophyte coverage and Berger-Parker diversity, in which metric the role of the dominant taxa is emphasized. Although the phytoplankton in rhithral rivers is influenced by stochastic events, our results reveal that geographical and hydromorphological characteristics of the rivers and coverage of macrophytes can also play role in shaping the composition and diversity of the phytoplankton

Groups of small lakes maintain larger microalgal diversity than large ones

The question of whether one large, continuous area or many smaller habitats maintain more species is one of the most relevant questions in conservation ecology, and it is referred to as the SLOSS (Single Large Or Several Small) dilemma in the literature. This question has not yet been raised in the case of microscopic organisms, therefore we investigated whether or not the SLOSS dilemma could apply to phytoplankton and benthic diatom metacommunities. Benthic diatom and phytoplankton diversity in pools and ponds of different sizes (ranging between 10-2-107 m2) was studied. Species richness of water bodies belonging to neighbouring size categories was compared step by step across the whole size gradient. With the exception of the 104-105 m2 and 105-106 m2 size categories, where phytoplankton and benthic diatom richness values of the SL water bodies were higher than that of the SS ones, findings showed that the diversity of several smaller (SS) sized waters was higher than that in single large water bodies (SL) throughout the whole studied size range. The proportion of the various functional groups of algae, including both the benthic diatoms and phytoplankton, showed remarkable changes from the smaller water bodies to large sized ones

How length of light exposure shapes the development of riverine algal biomass in temperate rivers?

The impact of cumulative daily solar radiation (CDSR) on the biomass of river phytoplankton (Chl-a) in the growing season was studied using a large dataset of rivers in the Carpathian Basin. The amount of solar radiation was cumulated over the range of 1–60 days. The CDSR–Chl-a relationship could be described by linear regression and appeared to be significant for almost all watercourses with the exception of rivers with short water residence time. To determine the most relevant time period of CDSR impacting phytoplankton biomass, the slopes of regressions were plotted against the accumulating number of days of light exposure (1–60). Two characteristic shapes were obtained: unimodal for rhithral rivers with hard substrate and steady increase for lowland potamal rivers with fine substrate. In both cases, there is an increasing tendency in the slope values with water residence time (WRT). It was demonstrated that CDSR has a pronounced impact on river phytoplankton biomass even in cases when WRT was shorter than the cumulated solar radiation period. These results indicate that development of phytoplankton within the river channel is a complex process in which meroplankton dynamics may have significant impacts. Our results have two implications: First, CDSR cannot be neglected in predictive modelling of riverine phytoplankton biomass. Second, climate models forecast increased drought with subsequently increased CDSR in several regions globally, which may trigger a rise in phytoplankton biomass in light-limited rivers with high nutrient concentrations