Változik-e a gyógypedagógia identitása?

Ez az írás az Iskolakultúra 2006 októberi számában megjelent A gyógypedagógia változó identitása (Artiles, 2006, 3—35.) című tanulmányra reflektál. Kiemelten foglalkozik a gyógypedagógia és a „special education” közötti fogalmi eltéréssel, áttekinti azokat a hasonlóságokat és különbségeket, amelyek a magyar és az amerikai társadalomban a tanulási nehézséggel küzdő tanulók felülreprezentáltságát eredményezik a gyógypedagógiai oktatásban, röviden bemutatja a hazai kutatók vizsgálódásainak egyes eredményeit, valamint a hazai paradoxonokat és dilemmákat. S végül a gyógypedagógia szemszögéből foglalja össze az integrált nevelés szerepét a tanulási akadályok csökkentésében, a pedagógiai kultúra átalakításában

Disability and response to COVID-19. On social protection in Sub-Saharan African countries – The case of Ethiopia

Becslések szerint világszerte több mint egymilliárd fogyatékossággal élő ember él, akik a szegénység fokozott kockázatának vannak kitéve. Ez a helyzet drámaian súlyosbodott a COVID-19 világjárvány megjelenése óta. Etiópiában több mint százmillió ember él, ebből a fogyatékossággal élő személyek száma 2011-ben a teljes népesség több mint 17,6%-át tette ki (1,23 millió ember; a teljes népesség 70 millió főre becsülhető 2011-ben). A fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos etióp nemzeti cselekvési terv becslése szerint a fogyatékos személyek 95%-a a szegénységi küszöb alatt él. Többségük az ország vidéki részein lakik, ahol az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés még az ország nemfogyatékos lakosai számára is minimális. E kutatás fő célja, hogy felmérje a COVID-19 világjárvány hatását a fogyatékossággal élő emberekre, és azt, hogy a szociális védelem és más gazdasági válaszok mennyiben tudják csökkenteni a szegénység világjárvány következtében való növekedésének kockázatát. Ebben a kutatásban narratív irodalmi elemzést alkalmaztunk annak érdekében, hogy összefoglaljuk a fogyatékosságról, a szegénységről és a szociális védelemről írt és közzétett szakirodalmat. A tanulmány feltárta, hogy a COVID-19 világjárvány helyzete nagy kihívást jelent a mélyszegénységben élő emberek, különösen a fogyatékossággal élők számára, akiknek helyzetével kapcsolatban kevesebb szociális védelmi intézkedés létezik. A fogyatékossággal élő emberekkel szemben megkülönböztetés és megbélyegzés tapasztalható a közösségeikben, például rendőrségi abúzust éltek meg, amikor élelmet és munkát kerestek, hogy készpénzhez jussanak. A járvány idején megnőtt a fogyatékossággal élő lányokkal szemben elkövetett nemi erőszak eseteinek száma, aminek következtében ki voltak téve a HIV-AIDS-nek és más nemi betegségeknek. Pszichésen is megterhelésnek voltak kitéve, és gazdasági problémákkal szembesültek, emellett a folyamatban lévő háború és a magas infláció is hatással volt a fogyatékossággal élő emberekre. Az eredmények alapján a szerző szakpolitikai ajánlásokat javasol arra vonatkozóan, hogyan lehetne javítani a fogyatékossággal élő személyek szociális biztonságát Etiópiában

A gyógypedagógia változó identitása. Paradoxonok és dilemmák a kultúra és a tér nézőpontjából

E tanulmány paradoxonokat és dilemmákat azonosít, amelyekkel azok a gyógypedagógiai kutatók és gyakorlati szakemberek kerülnek szembe, akik megpróbálnak társadalmilag igazságos oktatási rendszert teremteni egy olyan társadalomban, amelyet egyre összetettebb különbségek jellemeznek. A szerző amellett érvel, hogy a kutatói párbeszéd két legfőbb területének (az inklúziónak és a felülreprezentáltságnak) egy teljesebb dialógusban kellene találkoznia és fel kell ismerniük azt a „zavaró csöndet”, amely a két szakirodalmi rendszeren belül és közöttük fennáll. Az elemzést az oktatási reformmal kapcsolatos jelenlegi erőfeszítések és kétségek szélesebb politikai kontextusába belehelyezve, a szerző széleskörű áttekintést nyújt egy sokrétegű kultúráról és térről

The socio-spatial features of the COVID-19 pandemic: the formation of new disability issues (global and Hungarian trends)

A COVID-19 világjárvány első hullámának idején a tudományos közösségnek csak kevés ismerete volt e vírus természetéről. Különösen a fertőzés regionális megjelenése volt feltáratlan, és nagyon keveset tudtunk a betegségben érintettek szociális és lakóhelyi helyzetéről. Csak néhány nemzetközi tanulmány jelent meg a témában. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy fel kell tárni a világban, különösen a nagyvárosokban nagyon gyorsan terjedő járvány okozta probléma társadalmi és regionális hátterét. Emellett a COVID-járvány a fogyatékossági problémák számos új megjelenési formáját hozta létre, ami megteremtette a társadalmi fogyatékosság fogalmát. Ezért néhány kutató úgy döntött, hogy feltárja a probléma társadalmi hátterét. A tanulmány négy fő célkitűzésre összpontosít. Az első a világjárvány társadalmi-térbeli jellemzőinek globális és európai tendenciáinak feltárása. A második cél a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézete által 2021-ben végzett empirikus felmérés (1000 fős minta) eredményei alapján a COVID-19 által okozott fertőzések magyarországi társadalmi-térbeli eloszlásának elemzésére irányul. A harmadik cél a magyarországi kárenyhítő intézkedések (korlátozások, szabályozások) bemutatása és összehasonlítása mind országos, mind helyi (települési) szinten. Végül a tanulmány következtetéseket von le a globális és a magyar helyzet közötti hasonlóságokról és különbségekről

Náray-Szabó Sándor reformtevékenysége és hatása a szegedi és a debreceni gyógypedagógiai intézetekre

Jelen tanulmány a XX. századi magyar gyógypedagógia megalapozójának, Dr. Náray-Szabó Sándornak a munkáját és jelentőségét összegzi. Náray-Szabó (1861-1914) a XIX. század végén század elején felismerte a társadalmi lehetőségeket, s a fogyatékos személyek iskoláinak és a tanáraik képzésének megreformálása érdekében dolgozott. Ő volt a modern magyar gyógypedagógia egyik megalapítója

A magyar fogyatékosok iskolázottság-történetéhez

A fogyatékosok iskolázása a neveléstörténet egyik nagy témája, hiszen pedagógiatörténeti vagy módszertantörténeti szempontból az egyik legnagyobb kihívásról van szó. Mivel a gyógypedagógia-történet az intézménytörténeti és szakmatörténeti elemzések rendkívüli sokszínűségét teszi lehetővé (Benczúr, 2011; Gál, 2010; Gordosné, 2002, 2004, 2007; Kappéter, 2001; Márkus, 2004; Mesterházi, 2001; Pálhegyi, 2001; Subosits, 2002, 2007; Vassné, 2004), sokfelől integrálódik a neveléstörténet-írás egészébe (Nóbik és Pukánszky, 2010). Ideje, hogy a neveléstörténet-írás oktatásszociológiai ága is hozzájáruljon e témakör komplexitásának megértéséhez.1 A neveléstörténet oktatásszociológiai ágának a személysoros adatbázisok elemzése, a publikációelemzés és az intézménystatisztika elemzése mellett – legalapvetőbb forrása a népszámlálás