Az urbanizáció hatása növényzetlakó pókokra a debreceni Nagyerdő területén

A városiasodás növényzetlakó pókokra gyakorolt hatását vizsgáltam urbanizációs élőhely-gradiens mentén (természetközeli erdő – városszéli erdő – városi erdős park) a debreceni Nagyerdő területén. A mintavételezés fűhálózással történt 2011-ben áprilistól októberig, négyhetenkénti gyakorisággal. A növekvő zavarási hipotézist, a mátrix faj hipotézist, az opportunista faj hipotézist és az élőhely-specialista hipotézist teszteltem. Az urbanizáció okozta mikroklimatikus változásokhoz kapcsolódóan további három hipotézist is teszteltem: a szárazságkedvelő fajok és a fénykedvelő fajok száma a városi mintavételi helyeken, míg a hálószövő fajok száma a természetközeli erdőben a legnagyobb. A természetközeli erdőben szignifikánsan magasabb volt a fajszám, mint a városi és városszéli területeken. Eredményeink nem igazolták a mátrix faj és az opportunista faj hipotézist, mivel a nyílt élőhelyhez kötődő fajok száma a természetközeli erdő és a városi erdős park területein hasonló volt, a generalista fajokat pedig legnagyobb számban a természetközeli erdőből gyűjtöttem. Az élőhely-specialista, a szárazságkedvelő és a fénykedvelő fajok hipotézisét sikerült igazolni. A hálószövő fajok száma a magasabb aljnövényzetű természetközeli erdőben volt a legnagyobb, ami igazolta a hálószövő fajok hipotézisét

Spider assemblages in floodplain forests along an urbanization gradient

L

Tájidegen ültetvények hatása az alföldi őshonos tölgyesek pók- (Araneae) és holyva- (Coleoptera: Staphylinidae) együtteseire

A tájidegen ültetvények talajfaunára gyakorolt hatását vizsgáltuk a debreceni Nagyerdő területén. A vizsgálat során őshonos kocsányos tölgyes állományok, és ezen állományok tarvágása után telepített tájidegen ültetvényekben (akác, erdeifenyő, vöröstölgy) élő holyvák és pókok együtteseit elemeztük; minden állományból két térbeli ismétlés volt. A mintavételhez avarrostát használtunk. A holyvák átlagos egyed- és fajszáma, valamint a bomló szubsztrátokhoz kötődő holyvák egyed- és fajszáma is szignifikánsan alacsonyabb volt az ültetvényekben, mint az őshonos állományokban. A pókok átlagos fajszáma a vöröstölgy-ültetvényekben volt a legalacsonyabb. Az erdei specialista pókok egyed- és fajszáma is szignifikánsan magasabb volt a kocsányos tölgyes állományokban, mint a vöröstölgy-ültetvényekben. A nyílt élőhelyeket preferáló pókfajok száma nem különbözött szignifikánsan az ültetvények és az őshonos tölgyes állományok között, ugyanakkor egyedszámuk jelentősen nagyobb volt az akácültetvényekben, mint az őshonos tölgyes állományokban. Az őshonos állományok tarvágása után létesített tájidegen ültetvények jelentős hatással vannak a talajlakó ízeltlábúakra és főként a speciális élőhelyekhez és szubsztrátokhoz kötődő fajokat érintik hátrányosan

Az urbanizáció hatása növényzetlakó pókokra Debrecen területén

Kutatásaink során az urbanizáció növényzetlakó pókokra gyakorolt hatását vizsgáltuk a debreceni Nagyerdő területén. A mintavételezés 2011-ben négyhetente, fűhálózással történt. Az egy éves vizsgálat során 97 faj 7984 egyedét sikerült begyűjteni. Eredményeink azt mutatták, hogy a városon kívüli területen szignifikánsan magasabb volt a mintánkénti átlagos fajszám, mint a városszéli és a városi területeken, alátámasztva ezzel a növekvő zavarási hipotézist. A mátrix faj és az opportunista faj hipotézist sem sikerült megerősíteni, mivel a nyílt élőhelyhez kötődő fajok száma az erdei és a városi területeken hasonló volt, a generalista fajokat pedig legnagyobb számban az erdei mintavételi terültekről gyűjtöttük. Az élőhely specialista faj hipotézist, és a zavarásra érzékeny fajok hipotézisét miszerint a zavarás következtében az erdei specialista, és zavarásra érzékeny fajok száma csökken az zavart városi területek felé haladva sikerült megerősíteni. Az erdei fajok a legkevésbé zavart erdei élőhelyre voltak jellemzőek. A szárazságkedvelő fajok hipotézise és a fénykedvelő fajok hipotézise teljesült. A hálószövő és a növényzeten vadászó fajok szoros korrelációt mutattak a növényzet magasságának változásával, ezért a hálószövő fajok hipotézisét sikerült alátámasztanunk. Eredményeink azt mutatják, hogy a teljes diverzitás nem megfelelő indikátora a zavarásnak, ezért szükséges az eltérő élőhelyi kötődésű fajokat külön elemezni, hogy megbízhatóbb képet kaphassunk az urbanizáció hatásairól.MSc/MABiológusg

Holyvák (Staphylinidae) diverzitása alföldi őshonos tölgyesekben és tájidegen ültetvényekben

Absztrakt kiadvány 28. oldal.Tanulmányi rendszerbe betöltv

Az erdőtelepítések hatása talajlakó pókegyüttesekre Debrecen területén

Kutatásom során az erdőtelepítések talajlakó pókokra gyakorolt hatását vizsgáltam a debreceni Nagyerdő területén. A mintavételezés avarrostálással történt. A gyűjtések 2011-ben négyhetente történtek. Az egy éves vizsgálat során 74 faj 811 egyedét sikerült összegyűjteni. Eredményeim azt mutatták, hogy szignifikáns különbségek tapasztalható a talajlakó pókegyüttesek fajszáma és egyedszáma esetében. Az első hipotézisemet sikerült alátámasztani, ugyanis csökkenő faj és egyedszámot lehet megfigyelni az időstől a fiatal tölgyes állomány felé haladva. Az idős tölgyesben szignifikánsabban magasabb volt mind a faj- mind az egyedszám, mint a fiatal állományban. A második hipotézis esetében a különböző tájidegen telepítések vizsgálata során nem a várt eredményeket kaptam, ugyanis az idős állományban nem volt szignifikánsan magasabb a faj- és egyedszám. Valamint a tájidegen ültetvények között szignifikáns eltérések mutatkoztak, mivel az akác ültetvényen volt a legmagasabb az egyedszám, a vöröstölgy állományban pedig a legalacsonyabb a fajszám. A tájidegen ültetvények esetében az erdeifenyő és a vöröstölgy állományokra jellemző karakterfajokat nem sikerült kimutatni. Eredményeim igazolták, hogy a pókok alkalmasak a különböző emberi zavarások kimutatására, ugyanis a tájidegen ültetvények kedvezőtlen hatással vannak a pókegyüttesekre. A fenntartható erdőgazdálkodás érdekében fontosak az olyan erdészeti eljárások, amelyekhez képesek alkalmazkodni a különböző élőlények. Az erdőállományokon belüli heterogenitás jelentősen növeli a fajgazdagságot és biztosítja a specialista fajok fennmaradását, amelyek kulcsfontosságúak az ökológiai rendszerek stabilitásának és sokféleségének fenntartásában.BscBiológiag

Group selection harvesting supports the diversity of epigaeic arthropod assemblages (Coleoptera: Carabidae; Araneidae: Araneae; Isopoda: Oniscidae)

Background and purpose Timber-oriented forest management alters the environmental conditions, threatening the survival of many native and rare arthropod species. Recognition of the scale and effects of the forest loss has resulted in a considerable degree of interest in the reforestation. Nowadays, the uneven-aged management is recommended during the reforestation procedure, because this is less intensive and could be less harmful than even-aged practices. Our aim was to test the effects of clear-cutting (as even-aged method) and group selection harvesting (as uneven-aged method) on forest specialist epigaeic arthropods. Material and methods Epigaeic arthropod assemblages (ground beetles, spiders and woodlice) in gaps harvested by group selection and clear-cuts were compared to those assemblages in windthrow gaps and mature forest stands. Ground beetles, spiders and woodlice were collected by litter sifting. Results The total number of epigaeic arthropod species was significantly higher in the gaps harvested by group selection than in the clear-cuts and the mature forests. The species richness of forest specialist species was significantly lower in the clear-cuts than in the other habitats. Conclusion Our findings demonstrated that the conventional clear-cutting caused a decrease in the number of forest specialist species. Therefore, group selection method should be favoured during forest management to maintain forest arthropods’s diversity. </p