Fabula és história határán: két festői történet a XVI. század Magyarországáról

The paper discusses two anecdotes concerning the Hungarian court. The first anecdote is transmitted by Le Vite of Giorgio Vasari on Visino, a Florentine painter, and his adventure in the court of Louis II. The big-mouth Florentine almost lost his life because the Hungarian aristocrats misunderstood his communicating of cultural preferences for Tuscany in comaprison to Buda court. The other text is a short narrative taken from the Le Sei Giornate of Sebastiano Erizzo. Erizzo's story tells about King John Szapolyai and one of his servants who stole a precious ring from his master. The servant accuses a painter of the sin and almost makes him killed for something the painter did not commit. The King, conscious about his servant's deed frees the painter and punishes the servant by sending him away from his service and giving him the same ring the servant risked his own position and another person's life for. My analysis discusses the possible historical and cultural background of the two stories. It also calls attention to the psychological effects they may have caused in their contemporary readers and the different reading strategies we approach them after the Enlightment of European culture

Egy olasz nyelvű farsa Aragóniai Beatrix nápolyi esküvői ünnepségéről

A dolgozat a magyar szakirodalomban elsőként közli teljes terjedelmében egy ismeretlen szerzőjű, olasz nyelvű farsa szövegét, amelyet minden valószínűség szerint 1476-ban adtak elő Nápolyban Aragóniai Beatrix esküvői ünnepségei során. A tanulmány előbb érveket sorakoztat fel a szöveg datálását illetően. Ezt követően Berzeviczy Albert monográfiájának néhány állítását helyezi új kontextusba Beatrix nápolyi koronázásával és e koronázás legitimitásával kapcsolatban az itáliai és a magyarországi jogszokást vizsgálva. A tanulmány végén a farsa szövegének értelmező fordítása olvasható, amelynek fő célja, hogy megmutassa az alkalmi költészet formuláris jellegét. The article contains the first Hungarian publication and translation of an Italian language text, which was presented, with all probablity, at the per procuram wedding celebrations of Beatrix of Aragon with King Matthias Corvinus. The first part of the article argues for 1476 as the date of presentation of the work. Its second part sheds new light on some statements of Albert Berzeviczy, first and so far only monographer of Queen Beatrix, regarding Beatrix’s coronation in Naples and its legitmacy according to the Neapolitan and the Hungarian customary law

Súri Orvos Pál heidelbergi magyar peregrinus köszöntője a későbbi "Téli Király és Királyné" esküvőjére, 1613

A tanulmány Súri Orvos Pál heidelbergi egyetemi hallgató epithalamiumát helyezi el a Pfalzi Frigyes és Stuart Erzsébet esküvőjére készült irodalmi alkotások mezőnyében. Súri Orvos munkája mellett a szintén heidelbergi hallgató Johann Philip Pareus művéből is párhuzamokat hoz az esküvői propaganda legfontosabb toposzaira. Súri Orvos művének különlegessége a pápaellenes retorikában használt (képzeletbeli) állatmetaforák sora, amelyekkel a Protestáns Unió és a Római Kúria konfliktusát ábrázolja. E metaforák között helyet kapott egy, állítólag a Garda-tóban élő szörny említése is. A szörny legendája a 16. század végétől adatolható, a 21. század elején pedig saját állatrendszertani nevet is kapott (Benacosaurus Lacustris), és Thomas Brenner gyermekkönyv-sorozatának főszereplőjévé vált. The paper presents the international context of an epithalamium written by a Hungarian student in Heidelberg, Paulus Orvos Surius, dedicated to the wedding of Palatine Friedrich V of Pfalz and Elisabeth Stuart. Beside presenting the topoi borrowed from the international wedding propaganda in the work of Orvos Surius, the paper also sheds light on the common motives his epithalamium shared with the work of another student from Heidelberg, Johann Philip Pareus. A highlight of Orvos Surius’ work is his antipapal rhetoric, specifically the metaphors based on the figures of some fantastic beasts the author applied to the conflict between the Protestant Union and the Roman Curia. Among those metaphors appears the figure of an alleged monster living in the Lake Garda. The legend of this fantastic beast goes back to the sixteenth century. In the twentyfirst century the monster was given its proper taxonomic name (Benacosaurus Lacustris) and became protagonist of a series of children’s books written by Thomas Brenner

Correlation bound for distant parts of factor of IID processes

We study factor of i.i.d. processes on the $d$-regular tree for $d \geq 3$. We show that if such a process is restricted to two distant connected subgraphs of the tree, then the two parts are basically uncorrelated. More precisely, any functions of the two parts have correlation at most $k(d-1) / (\sqrt{d-1})^k$, where $k$ denotes the distance of the subgraphs. This result can be considered as a quantitative version of the fact that factor of i.i.d. processes have trivial 1-ended tails.Comment: 18 pages, 5 figure

Aeneas barátai a régi magyar irodalomban: Vergilius nem-ismeret és/vagy tabusítás?

In this paper I discuss the appearance of four figures (Euryalus, Nisus, Achates and Palinurus) taken from Virgil’s Aeneid in old Hungarian poetry (16‒18th centuries). I list all places these minor heroes are mentioned in the corpus represented by Régi Magyar Költők Tára series. I argue that the four heroes’ limited appearance in old Hungarian poetry was due to two factors: metaphorical usage of their figures and tabooization of homosexuality. Moreover, all the places in whom a figure called Eurialus is mentioned in the old Hungarian corpus, allude to the male protagonist of Eneas Silvius Piccolomini’s love story, the Historia de duobus amantibus and to its early translation in Hungarian. In old Hungarian literature Eurialus denoted a heterosexual male hero rather than an eromenos of Greek love tradition

Aeneas barátai a régi magyar irodalomban : Vergilius nem-ismeret és/vagy tabusítás?

In this paper I discuss the appearance of four figures (Euryalus, Nisus, Achates and Palinurus) taken from Virgil’s Aeneid in old Hungarian poetry (16‒18th centuries). I list all places these minor heroes are mentioned in the corpus represented by Régi Magyar Költők Tára series. I argue that the four heroes’ limited appearance in old Hungarian poetry was due to two factors: metaphorical usage of their figures and tabooization of homosexuality. Moreover, all the places in whom a figure called Eurialus is mentioned in the old Hungarian corpus, allude to the male protagonist of Eneas Silvius Piccolomini’s love story, the Historia de duobus amantibus and to its early translation in Hungarian. In old Hungarian literature Eurialus denoted a heterosexual male hero rather than an eromenos of Greek love tradition

„A Báthory-cédrus utolsó ága”.: A humanista krónikásirodalom szerepe Báthory Zsófia és II. Rákóczi György esküvői köszöntő be-szédében (1643)

The constitutive idea of the wedding oration analysed in this article is how to overcome differences of rank and religion in a mixed marriage. The relatively fresh princely position of the groom’s family in Transylvania gets proportionally less attention in the text as compared to the two-hundred-years-long position of power of the bride’s family in Hungary and Transylvania. The historical reconstruction of the two genealogies is mainly based on the works by Antonio Bonfini and Johannes de Thurocz. There is also a long quote inserted in the text from Ludovico Tubero’s chronicle, and there is but a hint in it to Stephanus Brodericus’ account of the battle of Mohács. Another important line of argumentation is formed by the flower- and tree-metaphors of genealogical and panegryric value. The oration’s author expects the Catholic bride to convert to Calvinism and to obey her husband in every respect, in order to secure the success of their marriage.A tanulmányban elemzett köszöntő beszéd központi eleme a házasulandó felek között fennálló rang- és felekezeti különbségek kiküszöbölésének lehetősége. A vőlegény családjának viszonylag friss erdélyi uralma arányaiban is kevesebb teret kap a szövegben a menyasszony családjának közel kétszáz éves vezető szerepéhez képest a Magyar Királyság és Erdély területén. A szöveg történeti visszatekintése főként Antonio Bonfini és Thuróczy János krónikáin alapul, kiegészítve egy hosszú, egybefüggő idézettel Ludovicus Tubero történeti munkájából, és csupán jelzésszerűen utalva Brodarics István Mohács-beszámolójára. Fontos szerephez jutnak benne a virág- és fametaforákkal átszőtt genealógiai fejtegetések is. Az orátor a sikeres házasság zálogát a katolikus menyasszony kálvinista hitre térésében és férjének való feltétlen engedelmességében látja