Toronto: Az elkészített világváros

Kanada jelenleg első számú, és egyben Észak-Amerika egyik legjelentősebb városrégiójának jó negyven éves útja ipari központból meghatározó globális várossá válásig a jó helyzetfelismerés, a város politikai, gazdasági és intellektuális vezetőnek széles körében elfogadott stratégia és alkalmas taktikai lépések következménye volt. Toronto elkerülte a körülötte fekvő rozsdaövezeti városok túlnyomó többségére jellemző társadalmi-gazdasági leromlást, és átvette Montréaltól az ország gazdasági központjának, a világra nyitott kapujának szerepét. A lazán szabályozott, befektetők számára vonzó gazdasági környezet, a jó infrastruktúra mellett a népességszám gyors ütemű növelése, benne a képzett munkaerő vonzása a legfontosabb eszköze a cél elérésének. A gyors gazdasági szerkezetváltás, a belső területek jelentős részeinek dzsentrifikációja, a lakosságszám növekedése azonban súlyos feszültségeket hozott létre a városmagban erősödő szegregációval, társadalmi polarizációval, illetve az egész régióban az ingatlanárak elszállásával. A városi szétterülés, a metropolisz térség kialakulása másik oldalról a terület igazgatása, egységes fejlesztése vet föl megfontolni való szempontokat

Az okosváros-tervezés fejlődéstörténete kritikai megközelítésben

A városfejlesztés egyik legújabb paradigmája, az úgynevezett okosváros-tervezés is immár közel két évtizedes múltra tekint vissza, ezért lehetőség nyílt a folyamat egyfajta fejlődéstörténetének, „evolúciójának” megrajzolására. Bár igen rövid időszakról van szó, mégis figyelemre méltó párhuzamokat azonosíthatunk a várostervezés egészének folyamatával a 20. század második felétől kezdve. Cikkünk ebből a megközelítésből kiindulva mutatja be az okosváros-tervezés három szakaszát a nemzetközi szakirodalomban kibontakozó diskurzus elemzésével. Először számba veszi a fogalommeghatározása körül kialakult különbségeket, kérdéseket és dilemmákat. Ezt követően részletesen vizsgálja az említett három szakaszt (a megjelenés évei; kritikák megfogalmazása, mint második szakasz; majd megújulás és ismételt felívelés) a domináns szakmai párbeszéd elemzése révén. Az eredmények azt mutatják, hogy bár éles határvonalakat nem lehet húzni, és számos téma a kezdetektől „átível” a folyamaton, egyfajta hangsúlyeltolódás mégis azonosítható. Ezt a szakaszolást pedig rá lehet vetíteni a 20. század második felétől jellemző városfejlesztési folyamatokra általában és egyfajta párhuzamként egyaránt. A tanulmány további része az elméleti elemzést egy, a témához kapcsolódó hazai kutatás eredményeinek bemutatásával is igyekszik megvilágítani, melynek témája az okosváros-eszközök, a helyi fejlesztés és a helyi közösség viszonyrendszerének vizsgálata volt. Ennek legfőbb tanulsága szerint a legkisebb településekre általában túlzott terhet ró mind az anyagi, mind az emberi erőforrások oldalán az infokommunikációs eszközök működtetése, és hasznát is kevéssé látják, míg a nagyobbaknál erre nagyobb szükség és igény is van. Főképpen a kisebb lélekszámú településeken hiányzik az ehhez szükséges technológiai, szervezeti és menedzsment háttér és -kapacitás, és jelentős idegenkedés is tapasztalható e települési körben

Az okosváros-tervezés fejlődéstörténete kritikai megközelítésben

A városfejlesztés egyik legújabb paradigmája, az úgynevezett okosváros-tervezés is immár közel két évtizedes múltra tekint vissza, ezért lehetőség nyílt a folyamat egyfajta fejlődéstörténetének, „evolúciójának” megrajzolására. Bár igen rövid időszakról van szó, mégis figyelemre méltó párhuzamokat azonosíthatunk a várostervezés egészének folyamatával a 20. század második felétől kezdve. Cikkünk ebből a megközelítésből kiindulva mutatja be az okosváros-tervezés három szakaszát a nemzetközi szakirodalomban kibontakozó diskurzus elemzésével. Először számba veszi a fogalommeghatározása körül kialakult különbségeket, kérdéseket és dilemmákat. Ezt követően részletesen vizsgálja az említett három szakaszt (a megjelenés évei; kritikák megfogalmazása, mint második szakasz; majd megújulás és ismételt felívelés) a domináns szakmai párbeszéd elemzése révén. Az eredmények azt mutatják, hogy bár éles határvonalakat nem lehet húzni, és számos téma a kezdetektől „átível” a folyamaton, egyfajta hangsúlyeltolódás mégis azonosítható. Ezt a szakaszolást pedig rá lehet vetíteni a 20. század második felétől jellemző városfejlesztési folyamatokra általában és egyfajta párhuzamként egyaránt.A tanulmány további része az elméleti elemzést egy, a témához kapcsolódó hazai kutatás eredményeinek bemutatásával is igyekszik megvilágítani, melynek témája az okosváros-eszközök, a helyi fejlesztés és a helyi közösség viszonyrendszerének vizsgálata volt. Ennek legfőbb tanulsága szerint a legkisebb településekre általában túlzott terhet ró mind az anyagi, mind az emberi erőforrások oldalán az infokommunikációs eszközök működtetése, és hasznát is kevéssé látják, míg a nagyobbaknál erre nagyobb szükség és igény is van. Főképpen a kisebb lélekszámú településeken hiányzik az ehhez szükséges technológiai, szervezeti és menedzsment háttér és -kapacitás, és jelentős idegenkedés is tapasztalható e települési körben

Belföldi vándorlás, kisebbségek, helyi közösségek és szolidaritás = Migration, minorities, local communities and solidarity

Kutatási projektünk során több oldalról közelítve próbáltuk jobban megérteni a társadalmi szolidaritást meghatározó tényezőket. Elsősorban az anyagi státusz- illetve az etnokulturális identitás alapján is megosztott csoportokon belüli viszonyokra voltunk kíváncsiak; és kiemelt figyelmet kapott a szolidaritás társadalompolitikai preferenciákká alakulása. Az alapvető pszichológiai mechanizmusok tekintetében elméleti modellünk a szegénység önálló stigmatizáló hatására mutat rá , továbbá felvillantja a szegénység és etnicitás percepciójának komoly következményekkel járó interakcióját. Az elméletet speciális 'videó-vignette' kísérletünk is alátámasztja. A helyi társadalmak interetnikus viszonyainak megértése szempontjából terepkutatásunk legfontosabb tanulsága a ‘túl’ magas státuszú bevándorlás káros hatásaihoz kapcsolódik. A helyi társadalmak kohézióját meghatározó tényezőket vizsgáló kérdőíves felmérésünk adatai ugyanakkor nem utalnak jelentős vándorlási hatásra. Ugyanakkor az eredmények identitásukat őrző nemzetiségek pozitív hatását jelzik. A makrotársadalmi következményekre fókuszáló elemzések közül kiemelendő az aktív korú bevándorlás potenciális paradox, 'gerontokráciát' erősítő újraelosztási következményeit tárgyaló és tesztelő modell. A kutatás során közelebb kerültünk a társadalmi tőke és a szolidaritás fogalmainak jobb megértéséhez , és a helyi társadalmak vizsgálatához szükséges szempontok megismeréséhez is. | Our research project has focused on the determinants of social solidarity. We were particularly interested in communities where ethnocultural and socio-economic cleavages are strong. We investigated a) psychological mechanisms of solidarity, b) social cohesion at the local level, and also c) macro-social consequences individual preferences. As far as the underlying psychological mechanisms concerned, we developed a model which points to the independent stigmatizing effect of distress and shows that poverty and ethnicity may interact in fostering stigmatization. An important lesson of our qualitative fieldwork is that 'high status immigration could be harmful to social cohesion in a low status community. Data of our local community survey, on the other hand, show that ethnic fractionalization is not always bad for social cohesion. We also built a model which connects individuals' social preferences with the impacts of immigration on social solidarity (at the national level). Our model highlights ambiguous consequences of active age immigrants: they may improve dependency rate, but at the same time, might contribute to further elderly bias of public spending

A városrehabilitáció társadalmi hatásai = Social Consequences of Urban Renewal

A kutatás során a városrehabilitáció hatásait vizsgáltuk két mintaterületen. A belső városrészek átalakulásának viszonylag új keletű formáját jelenti a szociális városrehabilitációs projekt. Ezek nagy tőkeigényűek, a rehabilitáció több évig elhúzódhat és az eredmény nem gyors, illetve nem feltétlenül látványos,és csak akkor lehet sikeres, ha több egymással látszólag csak kevéssé összefüggő területen is koordinált előrelépést sikerül elérni. A rehabilitáció másik formája, a lebontásos-újjáépítési stratégiát alkalmazó átépítés, ahol ugyan a meghirdetett célok között kiemelt helyen szerepel a rászorulók reménytelen helyzetének javítása, azonban a munkálatok megkezdése mögött sokszor nem annyira a leromlott, slumosodott területen élők helyzetének javítása, hanem az ingatlanpiaci viszonyok megváltozása áll. A Belső-Erzsébetvárosban a népszámlálási adatok elemzése 2001-ig még viszonylag kis népességcserét mutatott. A rehabilitáció hatására a 2005-2009 között eltelt időben felgyorsult a népességcsere (nem csak a szándékolt, de a fejlesztések és a bizonytalan helyzet miatt a spontán népességcsere is). A studentifikációnak egyre erőteljesebb jelei mutatkoznak. A területen egyrészt megnőtt az egyetemre/főiskolára járó lakók aránya, akik jelentős része lakást (szobát) bérel, kisebb része a család által örökölt vagy vásárolt lakásban lakik. Jelentős részük a belvárosi életet csak átmenetinek tekinti, amint lehetősége adódik inkább zöldövezetbe fog költözni. | International examples show that there are various strategies for encouraging some social groups to move to the city centre. The renovation process had similar effects in Budapest, but only in very limited areas. As we have observed the new residents in the inner city are higher status groups from other cities. They could find good opportunities in urban reconstruction programs, or in newly built high status dwellings in the central city. The most important question in this process is its effect on the lower-status groups of the area, who are forced to move out. In some cases, moving away is desirable for them as well -this is the only solution for them. Because of the constant uncertainty in the renovation process and the fear that they have to leave their home, many of the residents postponed refurbishments and now they feel trapped in their own social housing. It seems impossible to sell these flats. Many residents only want to move into a less insecure situation. For policy-makers, the “de-concentration of poverty” often seems to be good idea in the form of exporting it to other parts of the city, or to the countryside. These social groups are the most vulnerable and powerless ones in the articulation of their interests, so the question of price remains: do these social groups have to pay the social cost of the renovation that was carried out to benefit higher-status social groups

Three mechanisms in the pathogenesis of pre-eclampsia suggested by over-represented transcription factor-binding sites detected with comparative promoter analysis

Microarray studies generating lists of genes with altered expression in placentas from pregnancies complicated with pre-eclampsia (PE) have so far been published in several different studies. Working under the assumption that altered gene expression in PE may be the result of altered expression of regulatory transcription factors (TFs), we looked for over-represented TF-binding sites (TFBSs)-which indicate the involvement of TFs in gene regulatory networks-in lists of genes (n = 143) compiled in these studies. We compared the prevalence of TFBSs in the promoter regions of 68 genes with the background prevalence of TFBSs in promoters of the human genome. The prevalence of the E47, sterol regulatory element binding protein (SREBP) and NFKB-p50 TFBSs was higher (P < 0.005) in the promoter sequences of the PE gene lists than in the background model. Each of these TFBSs could be implicated in the development of PE. The E47 protein is an E-protein or basic helix-loop-helix (bHLH) TF. Data support the role of bHLHs in the differentiation of placental tissue. SREBP-1, a lipid-sensing sterol regulatory element-binding protein, is a critical regulator of fatty acid homeostasis in the placenta. The target genes of NFKB-p50 determine inflammatory response, and aberrant cytokine homeostasis is a further sign of PE. These TFs may provide an insight into the pathogenesis of the disease