Csökkent munkaképességű krónikus mozgásszervi betegek reintegrációjának elősegítése | Helping reintegration of patients suffering from chronic musculoskeletal diseases with decreased working ability in the National Institute of Rheumatology and Physiotherapy, Budapest, Hungary

Absztrakt: Bevezetés: A szerzők intézményének fontos feladata a megváltozott munkaképességű, krónikus mozgásszervi betegségben szenvedő személyek megmaradt, fejleszthető képességeire épülő, foglalkoztatásközpontú rehabilitációjának elősegítése, társadalmi (re)integrációja, valamint a foglalkoztatás lehetséges megvalósítása. Célkitűzés: A szerzők célja annak bemutatása, hogy saját gyakorlatukban hogyan világosítják fel rehabilitációban részesülő betegeiket a betegségükről és a rehabilitációs lehetőségekről. Bemutatják, hogy a rehabilitációs folyamatban saját maguk aktiválásával hogyan segítik a csökkent munkaképességű betegek reintegrációját. Módszer: A rehabilitálandók csoportos felvilágosításban részesültek a rehabilitációs lehetőségekről. Ezt követően a részmunka-lehetőségek iránt érdeklődőkkel egy 30–120 perces beszélgetést folytattak a képzettségükről, a szociális helyzetükről és az elhelyezkedési lehetőségekről. A részmunkaidős alkalmazásokat a Mozgáskorlátozottak Országos Egyesülete segítségével, a Motivációs Közhasznú Alapítvánnyal, valamint az Alfa Rehabilitációs Nonprofit Közhasznú Kft.-vel közösen szervezték meg. A felmérésben szereplő adatokat 2009. január 1. és 2014. december 31. között gyűjtötték. Eredmények: A 230 rehabilitálandó betegből 180, városban élő betegnek sikerült részmunkaidős tevékenységet szervezniük. Az 50, falun-tanyán élő beteg közül egyetlen egynek sem sikerült munkalehetőséget szervezni. Következtetés: A mozgásszervi rehabilitáltak részmunkaidős munkalehetőséghez juttatása megfelelő utánjárással megoldható. Falun, illetve tanyán élők számára munkahely-lehetőség jelenleg nincs, szükséges lenne a jövőben falvakban is megteremteni a rehabilitációs munkalehetőségeket. Orv Hetil. 2017; 158(17): 662–667. | Abstract: Introduction: An important task of our institute is to support social reintegration: including occupational rehabilitation of patients suffering from chronic musculoskeletal diseases with decreased working ability. Aim: The aim of the authors was to provide informations of their daily practice, how they perform patient education, giving information for their patients about their disease, the rehabilitation possibilities, how they support the patients with decreased working ability to take part in their own rehabilitation. Method: Patients taking part in in-patient rehabilitation received teaching and education about their disease and rehabilitation options in groups. Patients interested in part-time jobs were individually interviewed by a 30–120 minutes talk about their educational level and training, social conditions and about the available part time jobs. The part time jobs were available with the help of the Motivation Foundation of the National Association of the Societies of Motion Disabled, and the Alfa Rehabilitation Nonprofit Rt. The data of patients receiving in-patient rehabilitation betwen the 1st of January 2009 and 31st of December 2014 were analyzed. Results: Out of the 230 patients seeking our help for part time job, our social service could organise jobs for 180 disabled persons, all town-inhabitants, but was unsuccesful in getting jobs for patients living in villages and separated farms. Conclusion: Part time jobs can be organized for musculoskeletal disabled living in cities and towns. For village-dwellers there are no suitable jobs and working places. It is necessary to organize rehabilitation working possibitities for musculoskeletal disabled patients living in villages. Orv Hetil. 2017; 158(17): 662–667

Reumatológiai rehabilitációs osztályokon kezelt osteoporosisos betegek életminősége = Quality of Life of Osteoporotic Patients Attending Rheumatology Rehabilitation In-Patient Units

Rehabilitációs osztályon kezelt osteoporosisos betegek demográfiai és szociális adatairól, illetve életminőségéről még nem végeztek hazai felmérést. Cél: A szerzők célja kérdőíves felmérés segítségével négy hazai kórház reumatológiai rehabilitációs osztályain, illetve részlegén egy időszakban kezelt osteoporosisos betegek adatainak elemzése. Módszerek: A betegek demográfiai és szociális adatait a szerzők által összeállított kérdőív, az életminőségét SF-36 kérdőív segítségével vizsgálták. Az életminőséget ugyanazon intézményekben, ugyanazon időszakban kezelt, azonos módon kiválasztott rheumatoid arthritisben, arthrosisban vagy krónikus derékfájásban szenvedő betegek életminőségével hasonlították össze. Eredmények: A vizsgálatban való részvételre felkért 253 beteg közül 211 beteg töltötte ki a kérdőívet. A betegek 25,6%-a volt férfi. A betegek 58%-a volt 60 évesnél fiatalabb, 40%-a korábban nehéz fizikai munkát végzett. Több mint 50%-uk az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettségű volt, és 6,7%-uknak volt egy fogyasztási egységre eső havi jövedelme 100.000 Ft felett. Az osteoporosisban szenvedő betegek életminősége SF-36 kérdőívvel mérve 34,7-nek bizonyult, ami szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a magyar népesség 70–90 pontos átlagértéke. Az osteoporosisos betegek SF-36-értékei minden tartományban alacsonyabbak voltak a rheumatoid arthritisben, arthrosisban vagy krónikus derékfájásban szenvedők értékeinél, de a különbség csak a fizikai működést tekintve volt szignifikáns. Az érzelmi szerepet illetően az osteoporosisos betegek pontértéke szignifikánsan alacsonyabb volt a rheumatoid arthritises és arthrosisos betegek pontszámához képest. Következtetések: Rehabilitációs osztályon kezelt osteoporosisos betegek életminősége azonosan rossz vagy rosszabb a rheumatoid arthritisben, arthrosisban vagy krónikus derékfájásban szenvedő betegekéhez képest. There has been no report on demographic, social and quality of life data of osteoporotic patients attending rheumatology rehabilitation in-patient units in Hungary. Aim: The authors analyzed the data of osteoporotic patients treated in rheumatology rehabilitation departments as in-patients in four hospitals in Hungary. Methods: Demographic and social data were obtained by using a questionnaire developed by the authors, and quality of life was assessed with the use of the SF-36 questionnaire. The quality of life data of osteoporotic patients were compared to that obtained from patients with rheumatoid arthritis, osteoarthrosis and chronic low back pain who were treated in the same department at the same time. Results: Of the 253 patients who were asked to participate in the study, 211 patients filled out the questionnaires. 25.6% of the patients were male. 58% of the patients were younger than 60 years of age, and 40% of them were heavy physical workers earlier. More than 50% of the patients did not complete secondary school education, and only 6.7% of the patients had a per capita monthly income higher than 100.000 HUF. The quality of life of the osteoporotic patients assessed by SF-36 scored 34.7, which was significantly lower than that of the mean of the Hungarian population scoring 70–90. The SF-36 scores of osteoporotic patients were lower in all domains compared to the scores of patients with rheumatoid arthritis, osteoarthritis and low back pain, although the difference was significant only in the domain of physical activity. The affective role of patients with osteoporosis was significantly lower than those with rheumatoid arthritis and osteoarthritis. Conclusions: Osteoporotic patients attending in-patient rheumatology in-patient rehabilitation units in Hungary have poor quality of life comparable, even worse than that found in patients with rheumatoid arthritis, osteoarthritis and chronic low back pain

Hazai kórházakban rehabilitált rheumatoid arthritises betegek életminősége | Survey of quality of life of rheumatoid arthritis patients admitted to rehabilitation centres in Hungary

Bevezetés: Hazai kórházakban rehabilitált, rheumatoid arthritisben szenvedő betegek életminősége kevéssé ismert. Célkitűzés: A szerzők négy hazai kórház reumatológiai rehabilitációs osztályán rehabilitációban részesülő 239 rheumatoid arthritises beteg (169 nő, 70 férfi) demográfiai adatainak, szociális helyzetének, betegségükkel kapcsolatos életminőségük, illetve tájékoztatás és támogatás iránti igényeik felmérését tűzték ki célul. Módszer: Az életminőséget validált Short Form 36 generikus életminőség kérdőívvel vizsgálták. A demográfiai, szociális és egyéb adatok felmérésére e célokra készített kérdőíveket alkalmaztak. Eredmények: Megállapították, hogy a rheumatoid arthritises betegek a diagnózis megállapítása után viszonylag korán kerülnek intézeti rehabilitációra. A betegek 80,4%-a 50 év feletti volt, és szociális helyzetük az átlagosnál rosszabbnak bizonyult. Életminőségük is szignifikánsan rosszabb volt, mint az átlagnépességé, de megfelelt az arthrosisban, osteoporosisban, illetve krónikus derékfájásban szenvedőkének. A betegek életminőség-kategóriái körül a fizikai működés és fájdalom pontszámai voltak a legalacsonyabbak. A kísérő betegségek közül a hypertonia és az osteoporosis volt a leggyakoribb. Térd- és csípőműtétek esetén a rehabilitációra megfelelő időben került sor. A betegségükkel kapcsolatos felvilágosítást és oktatást a betegek nem tartják kielégítőnek. Következtetések: Kórházban rehabilitált, rheumatoid arthritisben szenvedő betegeket a rossz életminőség jellemzi. A betegek tájékoztatása és oktatása javításra szorul. Orv. Hetil., 2013, 154, 1381–1388. | Introduction: There are limited data about the quality of life of rheumatoid arthritis patients admitted to rehabilitation centres in Hungary. Aim: The aim of the authors was to assess demographic data, social status, health related quality of life, and needs for assistance and disease-related information of 239 rheumatoid arthritis patients (169 women and 7 men) admitted to four rehabilitation centres in Hungary. Method: For the assessment of demographic, social and other data the authors developed questionnaires. The health related quality of life was evaluated using the validated Short Form 36 questionnaire. Results: The authors found that rheumatoid arthritis patients require in-patient rehabilitation relatively early in their disease course. 80.4% of the patients were over 50 years of age, and their social status was low as compared to the average of the Hungarian population. The health related quality of life of patients was significantly lower than that of the average population, but it was similar to the quality of life of patients with osteoarthritis, osteoporosis and low back pain. Among domains of the quality of life, the scores for physical function and pain were the lowest. The most common accompanying diseases included hypertension and osteoporosis. In case of knee and hip surgeries, postoperative rehabilitation was performed in due time. Patients were not satisfied with disease-related information and education given by health care providers. Conclusions: There is poor quality of life of rheumatoid arthritis patients admitted to rehabilitation centres in Hungary. More efforts should be done to provide disease-related information and education for patients. Orv. Hetil., 2013, 154, 1381–1388

Opportunities and challenges in rheumatology research in Central Europe

The Central European Congress of Rheumatology (CECR) has been organized by seven Central European countries: Austria, Croatia, Czech Republic, Hungary, Poland, Slovakia, and Slovenia. These countries have lots of similarities, but also differences, with respect to rheumatology research. In this paper, based on questionnaires, we wish to demonstrate achievements and difficulties in rheumatology research performed in our region