Changes of red blood cell aggregation parameters in a long-term follow-up of splenectomy, spleen-autotransplantation and partial or subtotal spleen resections in a canine model

K

A new perspective on the proper timing of radiotherapy during CDK4/6 inhibitor therapy in patients with “bone-only” metastatic breast cancer

The vast majority of hormone positive and HER2 negative advanced breast cancers can be controlled well by endocrine therapy combined with the groundbreaking use of CDK4/6 inhibitors in the metastatic first-line setting. Approximately 50%–60% of these patients have “bone-only” metastatic disease. In oligometastatic cases or if a certain number of uncontrolled lesions develop during the aforementioned therapy, ablative radiotherapy can be delivered or, in symptomatic cases, urgent irradiation is needed with palliative intent. To achieve the most effective results, parallel with good quality of life, the timing of radiotherapy must be determined precisely, taking into account that different cell cycles are involved during different treatment modalities; therefore, optimization of treatment schedules ensures longer and safer post-progression overall survival. The key question is whether the two treatment modalities are safe concurrently or whether they should be administered separately, and if so, what is the optimal sequence and why? This manuscript aims to answer this important question, with a focus on quality of life. Existing publications focus on safety and toxicity profiles, and efficacy is detailed only tangentially and minimally

Perseverative Thinking in Depression and Anxiety

The current study investigated the impact of worry and brooding as moderators of the tripartite model of depression and anxiety (TMDA). We hypothesized that both types of perseverative thinking would moderate the association between negative affectivity (NA) and both anxiety and depression. Complete data sets for this questionnaire survey were obtained from 537 students. Participants’ ages ranged from 16 to 49 years with a mean age of 21.1 years (SD = 3.6). Overall, results from path analyses supported the assumptions of the TMDA, in that NA was a non-specific predictor for both depression and anxiety whilst lack of positive affectivity (PA) was related to depression only. Unexpectedly, perseverative thinking had an effect on the dependency of negative and positive affectivity. Worry was a significant moderator for the path NA–anxiety. All other hypothesized associations were only marginally significant. Alternative pathways as well as methodological implications regarding similarities and differences of the two types of perseverative thinking are discussed

Ischaemiás-reperfusiós károsodások funkcionális és strukturális változásainak kivédése különböző (máj, vékonybél, szabad lebeny, amputatum) experimentalis sebészi modelleken = Protection of functional and structural changes of ischemia-reperfusion injuries on different experimental surgical models (liver, small bowel, free flap, limb)

A kutatás fő célkitűzései különböző szerveken végzett sebészi beavatkozások során az érleszorítások ischaemia-reperfusió (I/R) okozta károsodásainak vizsgálata volt megfelelő protektív módszerek kidolgozásához az esetleges klinikai szövődmények felismeréséhez nyolc kísérleti modellben. Főbb eredményeink: 1. Felhívtuk a figyelmet máj, vékonybél, musculus latissimus dorsi lebeny, amputatum és arterio-venosus (A-V) shunt modellekben arra, hogy a lokális és szisztémás keringés haemorheologiai paramétereinek -vvs deformálhatóság és vvs aggregatio- változásai az I/R károsodások korai jelzői lehetnek, melyeket szövettani, immunhisztokémiai és rutin kémiai vizsgálatok eredményei is alátámasztottak. 2. Máj modellnél megerősítettük a Báron manőver -a lig. hepatoduodenale leszorítás- jogosultságát, az egy vagy kétszeri alkalmazásának preventív hatását, mivel a további leszorítások a korai postoperatív szövődmények kockázatát növelik. 3. Az A-V shunt modell eredmények a haemodialysisre kerülő betegek hosszabb ideig biztosítható ""nyitva tartásához"", a kezelés folytatásához adtak biztató adatokat. 4. A musculus latissimus dorsi lebeny eredményei a szabadlebeny átültetések biztonságát növelheti a korai postoperatív időszakban, a plasztikai/rekonstrukciós sebészetben. | The main objectives of the research were in eight experimental models to investigate the ischemia-reperfusion (I/R) injuries due to vascular clamping during surgical interventions on various organs in order to develop proper protecting methods for recognizing the possible clinical complications. Our main findings are the followings: 1. We attracted attention in liver, small bowel, latissimus dorsi muscle (LDM) flap, amputate and arterio-venosus (A-V) shunt models that the changes of the systemic and local hemorheological parameters -RBC deformability and RBC aggregation- can be the early signs of I/R injuries, which was also supported by histological, immunohistochemical and routine chemical test results. 2. In case of the liver model the utility of the Báron’s manoeuvre -clamping of the hepatoduodenal ligament- was strengthened, with its preventive effect as applied one or two times, since further clamping periods raise the risk of early postoperative complications. 3. The results of the A-V shunt model supplied reassuring data for the management of longer lifetime shunts and for the treatment continuance in patients undergoing hemodialysis. 4. The results of the LDM flap model can increase the safety of free-flap transplantations in the early postoperative period in the plastic/reconstructive surgery

Comparative erythrocyte deformability investigations by filtrometry, slit-flow and rotational ektacytometry in a long-term follow-up animal study on splenectomy and different spleen preserving operative techniques: partial or subtotal spleen resection and spleen autotransplantation

K

Inoperábilis periauricularis daganat sikeres sugárkezelése

Absztrakt A planocellularis bőrdaganatok onkológiai ellátásában a műtét az elsődlegesen választandó modalitás. R1-reszekció és nyirokcsomó-pozitivitás esetén adjuváns sugárterápia szükséges. Inoperábilis esetekben palliatív céllal ionizáló sugárzás alkalmazható. A szerzők egy 87 éves diabeteses beteg T4N1M0 stádiumú periauricularisan elhelyezkedő, nagy kiterjedésű, destruáló daganatának sikeres 3D konformális adaptív külső sugárkezelését kívánják bemutatni, amely során komplett remisszió következett be annak ellenére, hogy palliatívnak indult a kezelés. Orv. Hetil., 2015, 156(40), 1625–1627

Efficacy of immune checkpoint inhibitor therapy for advanced urothelial carcinoma in real-life clinical practice : results of a multicentric, retrospective study

Clinical trials revealed significant antitumor activity for immune checkpoint inhibitors (ICI) in metastatic urothelial carcinoma (mUC). Due to their strict eligibility criteria, clinical trials include selected patient cohorts, and thus do not necessarily represent real-world population outcomes. In this multicentric, retrospective study, we investigated real-world data to assess the effectiveness of pembrolizumab and atezolizumab and to evaluate the prognostic value of routinely available clinicopathological and laboratory parameters. Clinical and follow-up data from mUC patients who received ICIs (01/2017-12/2021) were evaluated. Overall survival (OS), progression-free survival (PFS), objective response rate (ORR), disease control rate (DCR), and duration of response (DOR) were used as endpoints. Patients' (n = 210, n = 76 atezolizumab and 134 pembrolizumab) median OS and PFS were 13.6 and 5.9 months, respectively. Impaired ECOG-PS, the presence of visceral, liver or bone metastases, and hemoglobin levels were independently associated with poor OS and DCR. Furthermore, Bellmunt risk factors and the enhanced Bellmunt-CRP score were shown to be prognostic for OS, PFS and DCR. In conclusion, ICIs are effective treatments for a broad range of mUC patients. Our results confirmed the prognostic value of numerous risk factors and showed that Bellmunt risk scores can further be improved when adding CRP to the model

Compression of the hepatoduodenal ligament affecting the results of hepatic surgery. Experimental and clinical data

A ligamentum hepatoduodenale leszorításának hatásai a májműtétek eredményeire kísérletes és klinikai adatok alapján Jelen ismereteink szerint, az onkológia és intervenciós radiológia fejlődése mellett, számos májbetegségnél a sebészi kezelés jelentheti a leghatásosabb kezelési lehetőséget. A szervkímélő májsebészetben alkalmazott új eszközök és a bevezetett korszerű sebésztechnikai módszerek egyik legfontosabb célja a vérvesztés minimalizálása, a transfusios igény csökkentése, funkcionálisan elegendő májparenchyma megtartása. A ligamentum hepatoduodenale képleteinek meghatározott idejű intermittáló leszorításának, a Báron/Pringle manővernek az alkalmazása biztonságosabbá teheti a májsebészeti beavatkozásokat. Az ischaemia-reperfusiós károsodások, a műtéti hypoxiás idővel szoros összefüggésben befolyásolják a műtétek eredményességét. A Báron/Pringle manőver alkalmával a kirekesztési idő hossza is determináló tényező lehet a szövődmények kialakulásában. Az általunk kidolgozott új állatkísérletes modellen vizsgáltuk a Báron/Pringle manőver haemorheologiai-, haemostaseologiai hatásait, valamint morphometriai változásokat. Öt éves időszakban feldolgoztuk a malignus májbetegségek miatti nagy műtéteink adatait, ezen belül is vizsgáltuk a Báron/Pringle manőver hatását, a perioperativ morbiditási- és mortalitási mutatókat. Kísérletes körülmények között, három alkalommal ismételt Báron/Pringle manőver hatására a lokális fehérvérsejt szám, haematocrit és a vörösvérsejt aggregatiós-index különböző mértékű változást mutatott a manőverek számától függően, legfőképp a vena portae rendszerében. A systemas hatások megnyilvánultak a vér viszkozitásának relatív növekedésében, a vörösvérsejt deformabilitás romlásában, valamint protrombin idő és az aktivált partialis thromboplastin idő megnyúlásával. Állatkísérletes modellen hosszúnak bizonyult a háromszori leszorítási periódus, mely az időfaktor meghatározó szerepére hívja fel a figyelmet. A rosszindulatú májelváltozások műtétei esetén is jól alkalmazható a Báron/Pringle technika protectiv hatása miatt. Alacsonyabb a szövődmények aránya, kisebb a transfusio igény és rövidebb az ápolási idő. A Báron/Pringle manőver előnyei igazolódtak tehát -megfelelő időtartamra adaptálva- mind a kísérletes, mind a klinikai vizsgálatok során. A manővernek a modern sebészeti technikák mellett is van létjogosultsága kiterjesztett májresectioknál, mert az egyszeri vagy kétszeri alkalmazásnál a preventív hatása érvényesült. Azonban a kettőnél több leszorítás, amit kísérleteinkkel is alátámasztottuk, a rheologiai-, haemostaseologiai- és morphológiai változások révén a korai postoperatív kockázatot növelhetik. Kulcsszavak: máj metestasis, Baron/Pringle manőver, ischaemia reperfusio Compression of the hepatoduodenal ligament affecting the results of hepatic surgery. Experimental and clinical data. According to our current knowledge, surgery may be the only cure in several liver diseases despite progress in oncology and intervention radiology. The most important goal of recently introduced surgical techniques and use of new instruments in hepatic surgery aimed at preserving the liver is to minimize the loss of blood, reduce needs in blood transfusion and preserve functionally adequate amounts of hepatic parenchyma. Intermittent compression of the structures of the hepatoduodenal ligament for a certain time, i.e. the use of Baron/Pringle manoeuvre, can make surgical interventions safer. At the same time, however, damage due to ischaemia-reperfusion has an impact on the efficiency of hepatic surgery, which is in close correlation with the duration of hypoxia during the intervention. Therefore, the length of compression can also play a decisive role in the development of complications. The haemorheological and haemostaseological effects and the morphometric changes associated with the Baron/Pringle manoeuvre were studied in animal models. We processed the data of major operations for malignant hepatic diseases in a five-year period and, among others, we paid special attention to the effects of the Baron/Pringle manoeuvre and parameters concerning perioperative morbidity and mortality. As a result of the Baron/Pringle manoeuvre repeated on three occasions, the local leukocyte count, haematocrit and erythrocyte aggregation index showed different alterations depending on the number of manoeuvres performed, especially in the portal system. The systemic effects were manifest in the relative increase of the viscosity of blood, deterioration of erythrocyte deformability and prolonged prothrombin and partial thromboplastin times. In animal models, compression for three times had proved to be too long, which showed how important the duration of the intervention was. This technique was highly applicable even in malignant hepatic diseases; its protective effect could be confirmed by a lower rate of complications, reduction in transfused blood and postoperative care alike. A new experimental model has been developed to assess the effects of the Baron/Pringle manoeuvre. Its benefits confirmed in both animal models (adapted for relevant duration) and clinical studies, the manoeuvre now has a special status among modern surgical techniques, especially in extensive hepatic resections since, applied once or twice, it shows preventive effects. The fact that, due to rheological, haemostaseological and morphological alterations, three-times compression may increase the risk for early postoperative complications is a novel discovery. Keywords: liver metastases, Baron/Pringle manoeuvre, ischaemia reperfusio