Interkonnektivitás, új média és digitális identitás a regionális kutatásban. Koncepcionális megközelítés ajánlásokkal

A tanulmány átfogó javaslatokat fogalmaz meg a regionális kutatások számára az interkonnektivitás, az új média és a digitális identitás témakörében – társadalomtudományi megközelítéssel. Célom bemutatni azokat a trendeket és forrásokat, melyek együttesen szoros átfedést mutatnak a megjelölt témakörökben és kijelölni a vizsgálatokhoz szükséges alapfogalmakat, jelenségeket. A munka először az interkonnektivitás és a digitális ökoszisztéma alappilléreit vizsgálja, alkalmazva az információs és hálózati társadalom kapcsolódó forrásainak kiemelt következtetéseit, majd az új média vonatkozó, aktuális trendjeiről adok rövid betekintést, megemlítve az augmentálódó és virtualizálódó környezetek egyes feltörekvő innovációit térbeli kontextusban. A regionális és lokális digitális identitás kutatási lehetőségeit ez alapján definiálom, kiemelve a földrajzi-társadalmi (geo-social) média és az online kontextuális beágyazottság szempontjait. A kulcskérdések, a legfontosabb fogalmak és trendek összefoglalása mellett a tanulmány végül ajánlásokat fogalmaz meg a jövőbeni regionális kutatásokhoz: mely vizsgálati területek, eszközök és módszertani megfontolások váltak megkerülhetetlenné

Egy szegregált bérlakástömb státuszváltozásai egy alföldi kisvárosban

Városaink térbeli, társadalmi szerkezetének, azon belül az eltűnő és újratermelődő szegénytelepeknek a dinamikus változása figyelhető meg az elmúlt évtizedekben. Egy-egy társadalmi, etnikai csoport térbeli elhelyezkedése és annak változása a társadalmi egyenlőtlenségek térbeli vetületeként értelmezhető, vagyis a térbeli és társadalmi távolság szorosan összefügg egymással. Ugyanakkor a városlakók és a városvezetés által kialakított elkülönült − alacsony vagy magas státuszú − terek, illetve a megjelölésükre használt fogalmak a gazdasági, társadalmi környezet hatására folyamatosan változó és alakuló konstrukciók. Terepünkön, egy alföldi kisvárosban egy bérlakástömb státuszának változásán − romlásán − keresztül mutatjuk be, hogyan termeli újra a város a marginalizált, a szegény lakosság számára fenntartott és ezáltal megbélyegzett tereket a lakás- és szociális politika eszközeivel, illetve az e terekhez kötődő társadalmi diskurzusokon keresztül

Okos város: trendtémák és koncepciók

Tanulmányunk célja globális látleletet adni az aktuális okos város trendtémákról és koncepciókról a legnépszerűbb nyilvános, kollaborációs dokumentációk alapján. A témát először a tudományos szakirodalom változó hangsúlyainak rövid összefoglalása vezeti fel. Ezt követően kormányzati, üzleti és egyetemi-kutatási együttműködések dokumentumai alapján egy szisztematikus összeállított korpusz bemutatására kerül sor. Az elemzési módszertan ismertetése után kvantitatív szövegelemzésre és szöveg alapú kapcsolatháló-elemzésre kerül sor az aktuális trendtémák kimutatásához. Végül a korpuszban legtöbbet hivatkozott koncepciók rövid ismertetése következik. A végeredmény egy olyan összegzés, mely ajánlásokat fogalmaz meg az okos város tervezéshez a tudományos szakirodalom, a legnépszerűbb és legkeresettebb, széles nyilvánosságnak szóló, összefoglaló dokumentációkban megfogalmazott aktuális trend témák, illetve a kutatási korpuszon legtöbbet hivatkozott városkoncepciók alapján.&#x0D; &#x0D; ---&#x0D; &#x0D; Smart city trends and concepts according to the most popular collaborative documentation&#x0D; &#x0D; The purpose of our paper is to provide a global perspective of the current smart city trend topics and concepts of most popular and collaborative public documents. The field is first presented by a brief summary of its changing emphasis on scientific literature. Therefore, a systematic filtered corpus will be presented based on documents of governmental, business and university research co-operation. After describing the methodological concerns, a quantitative text analysis and text-based network analysis are formulated for detection of current trend topics. Last but not least, the most referred concepts of the corpus are briefly expounded. The outcome is a summary of recommendations for smart city planning applying the scientific literature, the most popular and public documentation of current trend topics, and the most referred city concepts according to the research corpus.</jats:p

Netframework and the digitalized-mediatized self

Users leave digital footprints behind via online systems. Mediatized self-representations by human interactions and digitalized automatization imply decisions and dilemmas on account of online participation. Chains of decisions and network impact produce online mediatized selves embedded in the NetFrameWork where net is the internet, the frame is the context by it and work implies the flow process of “always on” interactions. Consequences are unpredictable: both former and updated records are available in an infinite digital present. The first part of this paper introduces the conceptual approach of the digitalized and mediatized self in NetFrameWork. The second part provides an insight into our research-in-progress of personal/professional digital strategies. The goal of this summary is to present the qualitative results of our research project about digital identity in order to prepare the next research milestone via quantitative method

Jegyzetek egy szállóige és a sajtónyelv természetrajzához : Arany János (?): "Gondolta a fene"

A magyar sajtótörténetben ezidáig nem indultak olyan vizsgálatok, amelyek az írott médiumok nyelvezetének, tartalmának, híranyagának, műfajainak a szóbeli kultúrához hasonló vonásaival foglalkoztak volna. A tanulmány első fejezetében ezért a német nyelvű kutatások eredményeire támaszkodva tekintem át, hogy milyen területeken járhatna újdonsággal egy hasonló projekt a magyar hírlapok és folyóiratok esetében. A tanulmány nagyobbik része ezt az elméleti felvezetést illusztrálja egyetlen példán keresztül. Több mint száz éve él az irodalmi és társadalmi közbeszédben, tudományos igényű megnyilatkozásokban egy Arany Jánosról szóló anekdota, illetve ebből lerövidült, Aranynak tulajdonított szállóige, a kritikai élű, mindennemű szerzői szándékot tagadó, és a rá való értelmezői hivatkozást irrelevánsnak tekintő „gondolta a fene”. Ma már tudható, hogy Arany nevéhez csak feltételesen, esetleg csak bizonyos változatában, vagy csak szóbeli hagyomány alapján kapcsolható a mondat, és nincs is összhangban Arany kritikai és poétikai nézeteivel. Ha azonban nem a hitelességre, hanem a használatra terelődik a figyelem, ahogyan azt az anekdota forrásvidékével foglalkozó nyelvész, Lőrincze Lajos javasolta, akkor a folyton módosuló alaki és jelentésbeli változatok egyszerre teszik megközelíthetővé a publicisztikai beszédmód, a 20. századi kritikatörténet, az irodalomelméleti tabuk és toposzok természetrajzát, az irodalmi szövegekkel való foglalkozás populáris szintjeit, illetve újabban az irodalomoktatás megújításához fűződő elgondolásokat. The relationship and similarities of the printed press to oral culture with regard to language, content, news and genres has not been examined yet in Hungarian me‐ dia history. Leaning mostly on German results on the field, in the first part of my paper I reflect on the possibilities and possible new achievements which a similar research project could generate dealing with Hungarian newspapers and journals. The major part of the paper illustrates the theoretical introduction by one se‐ lected example. Since more than a hundred years there has been living an anec‐ dote, more exactly an adage assigned to János Arany in literary and social discussion and even in scholarly works: „The hell thought it”, a sentence denying any kind of authorial intention and deeming irrelevant any interpretative move rely‐ ing on it. By now we know that the sentence can be connected to Arany only con‐ ditionally or only in variants or only by oral transmission, and we also know that its message is contradicting Arany’s ideas and principles about poetics and criti‐ cism. However, the adage is persistently popular. But if we shift attention from the authenticity of the adage to its usage as the linguist Lajos Lőrincze suggested when examining the sources of it, we are facing ever‐changing forms and mean‐ ings which help to explore the language of publicism, 20th century history of criti‐ cism, the nature of taboos and tropes of literary theory, literary texts dealt with in a popular manner, and, lately, ideas about how to renew the methods of teaching literature