Tear Mediators NGF along with IL-13 Predict Keratoconus Progression

L

Effects of aging on corneal parameters measured with Pentacam in healthy subjects

K

A Moyers-féle vegyes fogazati analízis alkalmazhatóságának vizsgálata a magyarországi lakosság körében = Applicability of the Moyers mixed dentition analysis for the Hungarian population

Absztrakt: Bevezetés: A Moyers-féle vegyes fogazati analízis az egyik leggyakrabban használt predikciós módszer, melynek segítségével meghatározhatjuk az elő nem tört fogak méretét, így még vegyes fogazati időszakban informálódhatunk a helyviszonyokról. Mivel azonban a fogméretek az egyes etnikai csoportok közt jelentősen eltérhetnek, ahhoz, hogy a helyhiány súlyosságát a lehető legpontosabban tudjuk meghatározni, külön a vizsgált egyén saját etnikai csoportjára vonatkoztatott módszert lenne optimális alkalmazni. Célkitűzés: Célunk, hogy megvizsgáljuk, a Moyers-féle vegyes fogazati analízis mennyire pontosan használható Magyarországon. Módszer: 370 páciens alginátlenyomat alapján készült alsó és felső gipszmintája került kiértékelésre. Pittsburgh digitális tolómérő segítségével határoztuk meg az egyes fogak mesiodistalis szélességét. A kapott értékekből számoltuk ki egyrészt a fogak valós, másrészt a Moyers-féle predikciós táblázat segítségével a várható helyigényét, majd a két értéket összevetettük. Eredmények: Moyers-féle analízist használva minden viszonylatban, mindkét nem esetén szignifikáns különbséget találtunk az általunk mért valós és prediktív értékek között. A felső állcsonton férfiak esetében a 95%-os, 85%-os, 75%-os és 65%-os percentilisértékek is túlbecsülték az általunk mért értékeket, míg nők esetében csak a 65%-os becsülte alá azt. Az alsó állcsont esetén mindegyik percentilisérték túlbecsülte a valós mérések eredményeit. Következtetések: Eredményeink alapján a Moyers-féle vegyes fogazati predikciós módszer nem alkalmazható megbízhatóan a magyar lakosságnál. Amennyiben használjuk, javasolt a klinikumban elterjedt 75% percentilisérték helyett inkább a 65%-os adat alkalmazása, mivel ezzel a valós helyigényhez közelebbi eredményt kaphatunk. Orv Hetil. 2019; 160(50): 1984–1989. | Abstract: Introduction: Moyers mixed dentition analysis is one of the most commonly used prediction methods to estimate the size of the unerupted teeth. By its use, we can determine the severity of tooth size-arch length discrepancies in mixed dentition. Since the tooth size may vary considerably among different ethnic groups, for the most precise estimation of the required space, an analysis based on the individual’s own ethnic group would be recommended. Aim: Our aim was to evaluate the applicability of Moyers mixed dentition analysis for the Hungarian population. Method: Upper and lower study casts of 370 patients were evaluated. The mesiodistal widths of the teeth were measured by using a Pittsburgh digital caliper. The odontometric values obtained were used to calculate actual and predicted values. The actual teeth measurements were then statistically compared to the predicted values derived from Moyers probability tables. Results: Using Moyers analysis, we found significant differences at each percentile between the actual and predictive values in both sexes. In the upper jaw, values for men at the 95th, 85th, 75th, and 65th percentile overestimated the actual values, while for women only the 65th percentile underestimated it. In the lower jaw, all values were overestimated in relation to the actual measurements at all percentiles. Conclusions: Based on our results, Moyers mixed dentition analysis cannot be reliably applied for the Hungarian population. If used, it is recommended to use the Moyers predicted values at the 65th instead of the 75th percentile, as this will result in closer estimation to the actual space requirements. Orv Hetil. 2019; 160(50): 1984–1989

Foghiányokat kísérő egyszerű nukleotid polimorfizmusok hypodontiában = Single nucleotide polymorphisms in hypodontia

Komplex megközelítéssel tanulmányoztuk a fogcsírahiányban feltehetőleg résztvevő több egyszerű nukleotid polimorfizmust (SNP) a magyar populációban. A PAX9, az MSX1, az FGFR1, az IRF6 és az AXIN2 nyolc polimorfizmusát vizsgáltuk 192 hipodonciás, 17 oligodonciás és 260 egészséges önkéntes esetében. Az eset-kontroll analízisben mind az allél, mind a genotípus asszociációk gyakoriságát, valamint a haplotípus szintű asszociációk gyakoriságát tanulmányoztuk. Többváltozós Bayes hálózat alapú többszintű valószínűségi analízist (BN-BMLA) és logisztikus regressziót végeztünk. A hagyományos statisztikák azt mutatták, hogy a PAX9 -912-es SNP és az MSX1 SNP megváltoztatta a hipodoncia előfordulását, de korrekció után a hatások csak marginális tendenciát mutattak. A többszörös hipotézis tesztelésre alkalmasabb BN-BMLA analízist használva a PAX9 SNP-k szinergikus hatást adtak. Ezt megerősítette más többváltozós analízis is, és az összefüggés szignifikáns maradt a többszörös hipotézis tesztelés után is . A PAX9-1031-A-PAX9-912-T haplotípus volt a legjelentősebb kombináció ami csírahiányt okozott. PAX9 és MSX1 között az együtthatás gyengébb volt, míg más SNP-nek nem volt hatása a hipodonciára. Komplex analízisünk megmutatta a PAX9 és MSX1-es SNP-k együtthatásának fontos szerepét a fogcsírahiányra, míg az IRF6, FGFR1 és Axin2 SNP-knek nem volt detektálható szerepe a magyar populációban. A mi eredményeink is rávilágítanak a populációk közötti eltérések jelentőségére. | We studied the role of multiple single nucleotide polymorphisms (SNP) in tooth agenesis in the Hungarian population using a complex approach. Eight SNPs of PAX9, MSX1, FGFR1, IRF6 and AXIN2 were studied in 192 hypodontia and 17 oligodontia cases and in 260 healthy volunteers. Case-control analysis was performed to test both allelic and genotypic associations as well as associations at the level of haplotypes. Multivariate exploratory Bayesian network based multilevel analysis of relevance (BN-BMLA) as well as logistic regression analysis were performed. Conventional statistics showed that PAX9 SNP -912 C/T and the MSX1 SNP changed the incidence of hypodontia, although after correction the effects were only borderline tendencies. Using a statistical analysis better suited for handling multiple hypotheses, the BN-BMLA, PAX9 SNPs clearly showed a synergistic effect. This was confirmed by other multivariate analyses and it remained significant after corrections for multiple hypothesis testing. The PAX9-1031-A-PAX9-912-T haplotype was the most relevant combination causing hypodontia. Interaction was weaker between PAX9 and MSX1, while other SNPs had no joint effect on hypodontia. Our complex analysis shows the important role of PAX9 and MSX1 SNPs and of their interactions in tooth agenesis, while IRF6, FGFR1 and AXIN2 SNPs had no detectable role in the Hungarian population. Our results also reveal the variations of risk factors in hypodontia