Hepatitis C-vírus-fertőzés: diagnosztika, antivirális terápia, kezelés utáni gondozás.

Magyarországon 70000 egyén lehet fertőzött hepatitis C-vírussal, nagyobbik részük nem tud a fertőzöttségéről. A fertőzés időben történő felfedezése és meggyógyítása a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, a májzsugor és a májrák megelőzését, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, míg a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását, a későbbi súlyos májbetegségekből adódó egészségügyi ráfordításigény jelentős csökkenését eredményezi. A 2003 óta alkalmazott pegilált interferon+ribavirin kettős kezeléssel a hazánkban dominálóan 1-es genotípussal fertőzött, korábban terápiában nem részesült betegek 40–45%-a, a korábban sikertelenül kezeltek 5–21%-a gyógyítható meg. 2011-ben a korábbiaknál lényegesen hatékonyabb, két új, direkt antivirális hatású proteázgátló szer került forgalomba ( boceprevir és telaprevir ). A készítmények – az előrehaladott stádiumban lévő májbeteg számára – 2013 májusa óta hazánkban is finanszírozottá váltak. 2013 és 2015. február között újabb direkt ható antivirális szerek kerültek törzskönyvezésre. Ezek kombinációival rövidebb időtartamú (8–24 hetes), 90% feletti gyógyulási arányt biztosító interferonmentes kezelés válik lehetővé. A kezelés indikációja – az ellenjavallatok kizárása után – a vírusnukleinsav és a májbetegség kimutatása. Utóbbit a gyulladásos aktivitás és/vagy a májfibrosis mértéke (stádium) határozza meg. A stádium meghatározására az invazív májbiopszia mellett a nem invazív elasztográfiás és validált biokémiai fibrosistesztmódszerek alkalmazhatók. A kivizsgálás és a kezelés során fontos a virológiai vizsgálatok gyors és megbízható elvégzése. Hazánkban az Egészségügyi Alapból történő kezelés engedélyezéshez kötött. A szakmailag indokolt kezelés finanszírozási korlátok miatt csak a betegek egy részénél kerül engedélyezésre. A sorrend alapja az úgynevezett Prioritási Index. Ez a májbetegség stádiuma mellett figyelembe veszi a betegség aktivitását, progresszióját, a kezelés sikerességének várható esélyét és további meghatározott speciális szempontokat is. Az egyes betegcsoportokban használható készítményeket az egy beteg meggyógyításához szükséges átlagos kezelési költség alapján a finanszírozóval egyeztetett, időszakosan aktualizált finanszírozási algoritmus határozza meg. A lehetőségek határai között előnyt élveznek a nagy hatékonyságú és biztonságos interferonmentes, illetve a rövidebb időtartamú kezelések. Az interferonalapú terápiára alkalmatlan betegek interferonmentes kezelése külön keretből, külön Prioritási Index alapján történik, a szóba jövő gyógyszerek költséghatékonyságának figyelembevételével. Orv. Hetil., 2015, 156 (9), 343–351

Major Changes of von Willebrand Factor Multimer Distribution in Cirrhotic Patients with Stable Disease or Acute Decompensation

Background There is an unstable balance between pro- and anti-haemostatic processes in patients with cirrhosis. We hypothesized, that in patients with acute decompensation (AD) the major alterations of von Willebrand factor (VWF) could contribute to the pro thrombotic situation as compared to patients with stable (ST) cirrhosis. Patients and Methods We analysed different parameters of VWF, including detailed multimer distribution by densitometry and platelet adhesion, together with a disintegrin-like and metalloproteinase with thrombospondin type-1 motifs 13 (ADAMTS13) activity and antigen and C-reactive protein (CRP) levels in patients with ST cirrhosis (n = 99), with AD (n = 54) and controls (n = 92). Results VWF antigen, ristocetin co-factor as well as collagen-binding activities were elevated in both cirrhotic groups in a stepwise manner. There was a decrease in high and an increase in low molecular weight multimer ratios in the majority of ST cirrhosis. However, in 24 out of 54 AD patients, ultra-large VWF multimers (ultra-large molecular weight multimers [ULMWM]) were found. ADAMTS13 activity in ST and AD patients without ULMWM was similar to controls (median [interquartile range; IQR]%: 98 [67-132] and 91 [60-110] vs. 106 [88-117], respectively). The presence of ULMWM in AD patients was associated with low ADAMTS13 activity [33 (24-49)%] and high CRP level [23 (7.1-83.6) mg/L]. Adhesion of normal platelets showed a stepwise increase in the presence of cirrhotic plasmas, reaching the highest level in AD patients with ULMWM. Conclusion Characteristic changes of VWF parameters are seen in ST cirrhosis. In AD patients, highly increased VWF and reduced ADAMTS13 activity could be found, along with the presence of ULMWM, which are possible markers and contributors of the disease progression

High serum osteoprotegerin and low RANKL in primary biliary cirrhosis

újratöltve - bibEBI0001859