Csokonai könyvtár (Bibliotheca studiorum litterarium)

Az utóbbi időben megélénkült az érdeklődés Eötvös József életműve iránt. Regényeit többen elemezték új szempontok alapján. Ez a könyv korábbi fogantatású: szerzőjének egyetemi előadásai közben fölmerült kérdéseire keres választ. Elsősorban arra, hogy abban az időszakban, amikor a magános olvasás tömegessé vált, milyen szerepet töltött be a regény műfaja a közvélemény formálásában. A XVIII-XIX. század meghatározó írói egész Európában népeket, nemzeteket - és az emberiséget - akarták megszólítani. Hitték - és a könywásárlók gyorsan növekvő figyelme igazolta ezt -, hogy hozzájárulhatnak a világ megismeréséhez, a közboldogság megvalósításához, igazságosabb társadalmak kialakulásához, az emberség értékeinek tudatosításához. Észlelték a kinyíló világ fokozódó bizonytalanságérzetét, az egyén érvényesülésének nagy reményeit - és nagy csalódásait; válaszolni akartak az erősödő szabadságvágy és az átalakult életforma változatos kihívásaira. A magyar regényírók - köztük Eötvös József - határozott küldetéstudattal fogtak alkotó munkájukhoz. Olvasóik felvilágosítására akarták használni a műfaj esztétikai lehetőségeit, hogy a magyar társadalom megváltoztatása érdekében mozgósítsák, tettekre ösztönözzék a befogadókat.Magam mentsége, 9-12. Irodalom és nyilvánosság, 13. Tájékozódás a világban, 13-22. A nyelv közvetítő szerepe, 23-31. A nyilvánosság kialakulása, 32-41. Olvasás, 42-50. Iskola - nevelés, 51-56. A regény lehetőségei, 57. A világ változó képe, 57-65. "Valóság és költészet", 66-84. A regény, 85-99. Goethe: „én" és a „másik", „én" és a szerep, 100-115. A tudósítás és hitelessége, 116-131. A magyar regény Eötvös előtt, 132-153. Magyar regényfölfogások, 154-158. Eötvös József és az irodalom, 159. Olvasás és olvasóközönség Magyarországon, 159-168. Eötvös József és a sajtó, 169-179. Gondolkodásának történeti háttere, 180-188. A centralizmus, 189-202. Az irodalom útján, 203-216. Olvasmányélmények, 217-220. Az első regény írása, 221-228. A karthausi, 229. Vándor, de nem az útszéli fogadóban, 229-233. Ágoston, 234-239. Vallomás, 240-245. A művészi példa keresése, 246-254. Romlás, 255-262. Nőni vagy emeltetni?, 263-273. Út a templomba, 274-278. Fény és Természet, 279-283. Kolostor a hegyen, 284-291. Vándorutak, 292-297. Anya, 298-304. Vallomás és napló, 305-316. A falu jegyzője, 317. Irányregény?, 317-335. Beszélő és beszédmód, 336-343. A Tisza-mítosz, 344-351. A táblabíró-mítosz, 352-357. A táj képe, 358-362. Vándorok, 363-369. Az igazság eszménye és a jog rendje, 370-380. Választások, 381-386. A börtön metaforája, 387-391. Szerkezet - szerkesztés, 392-400. Magyarország 1514-ben, 401. A történelem üzenetei, 401-409. Hazai jellegzetességek és hagyományok, 410-415. A nemzeti kérdés és az „erénytan", 416-424. Mátyás kora, 425-431. Mátyás után, 432-435. Dózsa, 436-440. Ki a főhős?, 441-447. Fölemelkedés a népből, 448-457. A szenvedély hatalma, 458-465. A Bárány vére, 466-468. A tömeg, 469-473. „Jaj a hazának", 474-482. A nővérek, 483. Önéletrajz?, 483-495. Az idilltől a feszültségekig, 496-501. Vétek: a lázadás, 502-506. Más vétkek - és vezeklések, 507-515. Fürdő és malom, 516-525. Rejtély, 526-531. Szerkezet, 532-538. A regényíró Eötvös vallomása: „Visszatérek kedvenc foglalatosságomhoz, a politikához", 539-546

Studia Litteraria

Bevezető p. 5-7. IMRE LÁSZLÓ: A romantikus irodalomalapítás ambivalenciái (Kisfaludy Károly) p. 7-22. TAXNER-TÓTH ERNÕ: Töredékek. (A karthausi újraolvasási kísérletébõl) p. 22-40. KONDOR TAMÁS: Katarzisértelmezések a XIX. századi magyar tragikumelméletekben. (Kölcseytõl Péterfy Jenõig) p. 40-65. BÉNYEI PÉTER: Elbeszélések a személyiség identitásvesztésérõl (Kemény Zsigmond: Ködképek a kedély láthatárán) p. 65-84. GÖNCZY MONIKA: Az Özvegy és leánya szövegvilágai (Palimpszeszt-kedély) p. 84-114. S. VARGA PÁL: Szentenciák és kontextusuk Az ember tragédiájában p. 114-128. BLASKÓ KATALIN: Hatalom, legitimáció, karizma (Arany János: Buda halála) p. 128-143. ÁCS GÁBOR: Adalékok Kiss József pályakezdésének vitatott kérdéseihez p. 143-157. SZABÓ LEVENTE: "Hogy a nemzet magára ismerjen benne" (Gyulai Pál kritikai normarendszere és a nemzeti nagyelbeszélések) p. 157-180. NAGY MIKLÓS: Az újjászületés, újjáteremtés és a sziget (Jókai két mitikus motívuma) p. 180-189. SZEREDI ORSOLYA: Mitopoétikai és etnográfiai elemek a novellaciklus egységesítése szolgálatában. (Mikszáth Kálmán: A jó palócok) p. 189-201. KUNKLI ENIKÕ: "Nagyot koppan akkor, azután elhallgat" - avagy az önmagát olvasó (nyom)olvasás mint antimûfaj (Mikszáth Kálmán: A sipsirica) p. 201-220

Studia Litteraria

Borbély Szilárd: Térhasználat és a szövegtípus a Tempefőiben (Műhelytanulmány) – 7 Taxner-Tóth Ernő: A bécsi Magyar Hírmondó első évfolyamai. 1792–1795 – 20 Balog Edit Otilia: A női és férfivirtus diskurzusa a felvilágosodás kori társadalmi nem reprezentációjában – 54 Bodrogi Ferenc Máté: A Szinopei Diogenesz’ Dialogusai (Eszmetörténeti újraolvasó) – 71 Deb reczeni Attila: Kérdések Kazinczy ifjúkori ars poeticája, Az áldozó körül – 88 Orbán László: Kazinczy-hálózat I.: a „könyvcsináló pálya” kiépítése – 96 Dezső Kinga: „idomban s tartalmilag, testestül, lelkestül magyar” (Megjegyzések Arany János idomfogalmáról) – 122 Fütyü-Földi Klára: Címek, mottók és fejezetek a Hétköznapokban (Folklórelemek mint paratextus) – 133 Bényei Péter: Tükör, által… Az önéletírás változatai és antropológiai távlatai a Jókai-prózában (A tengerszemű hölgy; Öreg ember, nem vén ember) – 150 Tihanyi Katalin: Történeti(etlen) képzelgések egy lublói kísértetről – 182 S. Varga Pál: A valóság nyelvi megalkotottságának tudatosodása a 19. század második felének magyar elbeszélő irodalmában (Elméleti-módszertani bevezető egy szövegcsoport vizsgálatához) – 192 Imre László: A magyar szellemtörténet forrásai és feltételei – 21