“It is only extra information…”: Social representation and value preferences of gay men in Hungary

Nowadays the grounds for existence of homosexual identities can be questioned: in an increasing number of societies we can witness that homosexuality loses its identity constructing capacity. In these places homosexuality is not a focal point of social attention any longer, and while same-sex attraction can remain an important factor in organising one’s individual life, it will not hinder the social integration of individuals. Thus if homosexuality still has a strong identity constructing capacity in a society, it can suggest that the given society is dominated by exclusive monolithic homosexual and heterosexual identity patterns which can threaten the successful social integration of people. The presupposition of my research is that the salience of homosexual identities—attributed by outgroups, and internalised by ingroup members— is a social symptom. The (potentially unifying) concept and the practical realisation of homosexual identity can be seen as the product of social stigmatisation and discrimination: the greater the proportion of signs of rejecting individual difference, the more widespread personal and group identities are organised by and around these differences. This type of stigmatisation can be interpreted in general as a social symptom reflecting the rejection of the right to be different. This paper presents findings of empirical research conducted between 1998 and 2000 in Hungary on the social representation and the value preferences of Hungarian men identifying themselves as gays.1 In the first part of the paper I will present quantitative research findings on the specific value preferences of Hungarian gay men that could be interpreted as indicators of the existence of homosexual identities. In the second part I will present qualitative findings focusing on the connection between social representation of homosexuality and the development of threatened identities

Az intézményesített homofóbia állambiztonsági alkalmazása az 1960-as évek Magyarországán

E tanulmány az intézményesített homofóbiának az állambiztonsági szervek általi stratégiai hasznosítását mutatja be két olyan 1960-as évekbeli ügy levéltári anyagainak részletein keresztül, melyekben a homoszexualitás kompromittálási alapként jelent meg. Az első ügy főszereplője egy homoszexuális cselekmények elkövetésén ért plébános, akinek a vallomásain keresztül a titkosszolgálat más egyházi személyek kompromittálását próbálta elérni. Az „Apostolok” fedőnevű másik ügy azért különleges, mert a női homoszexualitás – ebben az időszakban (is) igen ritkán megjelenő – témájához kapcsolódik: itt egy volt domonkosrendi szerzetesnő által fiatal vallásos nőkből szervezett csoportot úgy próbálták felbomlasztani, hogy névtelen leveleket küldtek a fiatal nők szüleinek (más felháborodott szülők nevében), ahol homoszexualitással vádolták meg a csoport vezetőjét. A tanulmány felhívja a figyelmet az állambiztonsági bomlasztási kísérletek során az 1960-as években alkalmazott módszerek generikus jellegére és arra is, hogy a „zsidó nélküli antiszemitizmus” működéséhez hasonlóan a homofóbia sem feltétlenül a homoszexualitásból meríti társadalmi kirekesztő erejét

Disciplining gender and (homo)sexuality in state socialist Hungary in the 1970s

This article tells stories about how gender and (homo)sexual relations were disciplined in Hungary during the 1970s, part of the Kádár era, named after János Kádár, the top political leader of the People’s Republic of Hungary between 1956 and 1988. The first part of the article examines the widespread effects of the New Economic Mechanism of 1968, which could not be rounded off by political reform, on critical thoughts on family formation and – some large missing aspects of – gender equality. The second part of the article presents pieces of empirical evidence on the social existence of sexuality in the context of a system of ‘tolerant repression’ celebrating asexual socialist reproduction. The article concludes that most Hungarian people seemed to be able to negotiate their lives between the constraints of state socialism and their longing for enjoyable human relationships even in the ‘uniformly pallid’ 1970s

Aktívan törődő apák Magyarországon

E tanulmány aktívan törődő apai gyakorlatokat mutat be magyar apákkal készült félig strukturált interjúk elemzése alapján. A kutatás egyik fő kérdése az volt, hogy az önmagukat aktívan törődő apaként meghatározó magyar férfiak számára mit jelent – milyen gyakorlati összetevőkből állhat össze – az aktív apai törődés koncepciója. A társadalmi normák és az apaság mint sajátos férfiszerep összefüggéseit vizsgálva elsősorban a saját apai tapasztalatokat és a megkérdezett apák hozott szülői mintáit hasonlítom össze az elvárt viselkedésformák és a személyes élmények metszéspontjaiba

Homoszexuálisok listázása a 20. századi Magyarországon

A homoszexualitás 20. századi társadalomtörténetével foglalkozó, jelenleg is zajló kutatásom részeként több hivatalos állami használatra készült homoszexuális listáról illetve nyilvántartásról is tudomást szereztem. Ezekről már az 1900-as évek legelején megjelent publikációkból értesülhetünk, ugyanakkor a BRFK 1980-as évek végi működéséről fennmaradt levéltári forrásokban szintén utalnak még ilyen típusú nyilvántartások létezésére. E nyilvántartások egyik különleges példánya, mely a „Homosexuális egyének munkaszolgálatra való bevonultatása” tárgyban a – belügyminiszter és a honvédelmi miniszter közös rendeletével 1942 szeptemberében létrehozott – Államvédelmi Központ és a Honvédelmi Minisztérium között 1942 november és december folyamán lezajlott levelezés részét alkotta, közel ezer homoszexuálisként nyilvántartott férfi részletes személyes adatait tartalmazza. A tanulmány ismerteti az 1942-es levelezés tartalmát és a levelek mellékletében szereplő majdnem ezer homoszexuálisként listázott személy anonimizált adatainak összesítését; emellett különböző levéltári források és dokumentumok feldolgozása alapján áttekintést ad a homoszexuálisok állami listázásának az 1920-as évektől az 1980-as évekig nyomon követhető magyarországi történetéről