Metasztatikus progresszió kezelése primer cutan és ocularis melanoma szinkrón előfordulását követően = Treatment of metastatic progression following the synchronous occurrence of cutaneous and ocular primary melanomas

Absztrakt: A melanoma előfordulási gyakorisága az életkorral nő, legnagyobb arányban a nem hispániai fehérekben fordul elő. Bár az ocularis melanoma gyakorisága a töredéke a cutan melanomáénak – az összes melanomás eset mintegy 4%-a, éves incidenciája 0,6 : 100 000 –, a szemtumorok között a leggyakrabban előforduló malignitás. Az ocularis és a cutan melanoma együttes előfordulása irodalmi ritkaságnak számít. Közleményünkben egy 80 éves férfi esetét prezentáljuk, akinél 2008-ban cutan nodularis melanomát excindáltak. Szemészeten 2013-ban fokozódó visuscsökkenés miatt uvealis melanomát diagnosztizáltak, amelyet brachytherapiával kezeltek. Képalkotó vizsgálatokkal és biopsziával 2015-ben melanoma hepaticus propagatiója igazolódott. A primer cutan laesio mutációanalízise BRAF V600 K típusú funkciónyerő mutációt igazolt, míg az áttétben a vad típusú gén jelenlétét mutattuk ki. Onkoteam javaslata alapján 2015 augusztusában intraarterialis májkemoterápia kezdődött, melyből 11 ciklust kapott meg, 21 napos időintervallumokkal. A beteg a kezelést jól tolerálta, mellékhatás nem jelentkezett. A 2016. februári CT a májban lévő laesio parciális regresszióját igazolta; a tizenegyedik ciklus intraarterialis májkemoterápiáját követően a beteg komplett remisszióba került, amely több mint egy évig tartott. Az ocularis és a cutan melanoma szinkrón előfordulása igen ritka, metasztatikus progresszió esetén ugyanakkor az optimális onkoterápia kiválasztása komoly kihívást jelent. A két melanomatípus molekuláris patológiai háttere eltérő, amely segítheti a metasztatikus laesiók eredetének azonosítását és az optimális, személyre szabott kezelés megválasztását. Orv Hetil. 2018; 159(16): 642–647. | Abstract: The incidence rates of cutaneous melanoma in non-Hispanic whites show an increasing tendency with age. While uveal melanoma in general is a rare disease, representing only 4% of all melanomas with an incidence rate of 0.6 per 100 000, it is still the most frequent malignancy of the eye. Synchronous occurrence of ocular and cutaneous melanoma is an exceptional rarity, due to the distinct genetic background of the diseases. We report the case of a 80-year-old man who underwent total excision of a cutaneous melanoma in 2008. In 2013, he was diagnosed with uveal melanoma as part of a routine work-up for reduced vision. The uveal melanoma was treated by brachytherapy. In 2015, liver metastases were suspected by routine ultrasonography. Core biopsy was carried out, and the histology confirmed melanoma metastases. The molecular analysis of the cutaneous lesion showed gain of function mutation of the BRAF V600 K gene, while we found a wild-type BRAF gene in the metastatic lesion. Based on the recommendation of the oncoteam, hepatic intra-arterial Epirubicin-Platidiam therapy was introduced. He received 11 doses of intra-arterial chemotherapy (IAC), in 21 cycles. IAC was well tolerated without any catheter-related complications or toxicities. Partial regression of the hepatic metastases were documented in February 2016. After completing the eleventh cycle of intrahepatic chemotherapy, the disease remained in complete remission for over a year. The parallel occurrence of cutaneous and ocular melanoma is rare, however, the metastatic progression in such cases make the selection of optimal medical therapy challenging. The distinct genetic background of two melanoma types may help the identification of the source of the metastatic lesions, in order to guide the treatment decisions. Orv Hetil. 2018; 159(16): 642–647

Associations between data for male lung cancer and female breast cancer within five countries.

Urinary excretion of nonesterified (NEC) and total cholesterol (TC) has been investigated in 79 patients with prostatic adenoma (BPH) and 48 patients with carcinoma of the prostate. Normal range of NEC was determined in 62 healthy individuals and was found to be 0.26-2.2 mg/24 hours (2 SD) with a mean value of 0.76 mg/24 hours. TC ranged from 0.3-2.9 mg/24 hours with a mean value of 0.92 mg/24 hours. In benign prostatic hyperplasia normal values for NEC and TC were determined in stages without residual urine. In contrast patients with BPH and residual urine showed elevated NEC in 42.1% and elevated TC in 61.4%. In prostatic carcinoma NEC hyperexcretion was present in 44.8% of stage A and B and in 52.6% of stage C and D. TC was elevated in 52.2% and 63.2%, respectively. Simultaneous determination of NEC and serum acid phosphatase (SAP) gave a pathologic result of at least one parameter in 51.7% of stage A and B and in 84.2% of stage C and D. If TC and serum acid phosphatase were combined, percentage of elevated values increases to 62.1 of stage A and B and was identical with 84.2 of stage C and D. If BPH with residual urine and other known conditions of urinary cholesterol hyperexcretion in males, pluripotential malignant testicular neoplasms and diseases of kidney and urinary tract, can be excluded with reasonable certainty, both parameters may be of value in diagnosis of prostatic cancer in even early clinical stages of the disease, especially in combination with the determination of SAP