A hosszú távú protonpumpagátló kezelés következményei felnőtteken

Absztrakt: A protonpumpagátlók az utóbbi évtizedekben a savfüggő kórképek kezelésének élvonalbeli gyógyszereivé váltak. Megkérdőjelezhetetlen hatékonyságuk ellenére azonban ezek a szerek nem veszélytelenek, az utóbbi időszakban számos közlemény született hosszú távú mellékhatásaikkal kapcsolatban. A felmerült lehetséges mellékhatások között a csonttörések fokozott kockázata, a csökkent B12-vitamin-, illetve magnéziumszint, valamint a Clostridium difficile-fertőzés emelhető ki. Tekintettel arra, hogy a protonpumpagátlók világszerte egyre nagyobb számban kerülnek felírásra, nagyon fontos a tartós szedésük következtében fellépő mellékhatások ismerete mind a szakorvosok, mind az alapellátásban dolgozó orvosok számára. A szerzők ebben az összefoglaló közleményben a protonpumpagátlók hosszú távú lehetséges mellékhatásait ismertetik, hangsúlyozva azt, hogy ezeket a szereket csak megfelelő, szigorú indikációval szabad tartósan alkalmazni. Orv Hetil. 2018; 159(19): 735–740. | Abstract: In the last few decades, proton-pump inhibitors have become the mainstay of the treatment of acid-related disorders. Despite their efficacy, these drugs are not without risks. Recently several articles have been published on their long-term adverse effects. Among these adverse effects, the higher risk of bone fractures, the vitamin B12 and magnesium deficiencies and the higher risk of Clostridium difficile infection may be relevant. As these drugs are prescribed more and more frequently all over the world, the knowledge of the long-term adverse effects is very important not only for the specialists but for the general practitioners as well. In this review, the authors discuss the recent findings in this field, emphasising that the long-term use of these drugs must be based on an adequate and strong indication. Orv Hetil. 2018; 159(19): 735–740

The burden of Clostridium difficile infection between 2010 and 2013: trends and outcomes from an academic center in Eastern Europe

Modeling is now an essential ingredient in business process management and information systems development. The general usefulness of models in these areas is therefore generally accepted. It is also undisputed that the quality of the models has a significant impact on their usefulness. In the literature we can find any number of quality metrics, but hardly any study that investigates their relation with (perceived) usefulness and none that considers their relative impact on usefulness. We take a look at some of the most frequent quality dimensions and their relative impact on the perceived usefulness of models

A különböző érfali tágulékonysági paraméterek jelentősége a cardiovascularis mortalitás előrejelzésében hemodializált betegek között: prospektív kohorszvizsgálat = The consequence of arterial stiffness parameters to predict the cardiovascular mortality in hemodialysis patients: a prospective cohort study

Korábbi vizsgálatok eredményei alapján az érfali tágulékonyság paraméterei összefüggést mutatnak a cardiovascularis mortalitással hemodializált betegekben. A különböző paraméterek relatív prognosztikus értékét ugyanakkor egy közös kohorszban eddig nem vizsgálták. Módszer: Dialízis előtt és után 98 betegnél mértük a carotis-femoralis pulzushullám terjedési sebességét, a carotis augmentációs indexét, a carotis pulzusnyomását és a carotis-brachialis pulzusnyomás amplifikációját. A betegeket 29 hónapig (medián) (tartomány 1–35) követtük, majd a cardiovascularis mortalitás és a kiinduláskor mért tágulékonysági paraméterek közötti összefüggést vizsgáltuk log-rank tesztek, illetve a korhoz, diabeteshez és korábban meglévő cardiovascularis megbetegedéshez illesztett Cox-féle regressziós modellek alkalmazásával. Eredmények: A követés alatt 40 beteg halt meg (mortalitási ráta 20,7/100 betegév), köztük 25-en cardiovascularis ok következtében. A dialízis előtt és után mért pulzushullám-terjedési sebességet tercilisei, illetve a dialízis előtt mért pulzusnyomás-amplifikáció tercilise szignifikáns összefüggést mutattak a cardiovascularis mortalitással (log-rank p-értékek 0,012 és 0,011 a pre- és posztdialízis pulzushullám-terjedési sebesség, illetve <0,001 és 0,321 a pre- és posztdialízis pulzusnyomás-amplifikáció esetén). Az augmentációs indexek, illetve a carotispulzusnyomás-értékek nem álltak összefüggésben a cardiovascularis mortalitással. Cox-modellben az 1 m/s-mal gyorsabb pre- és posztdialízis pulzushullám-terjedési sebességéhez tartozó relatív rizikó 1,24 (1,07–1,44) és 1,17 (1,06–1,28) volt. 10%-kal kisebb predialízispulzusnyomás-amplifikációval járó rizikónövekedés 41% (3–92%) volt. Egy közös modellben vizsgálva mind a predialízispulzushullám-terjedési sebesség, mind a pulzusnyomás-amplifikáció szignifikáns összefüggést mutatott a cardiovascularis túléléssel [relatív rizikó: 1,23 (1,07–1,42) és 1,39 (1,02–1,89)]. Következtetés: Hemodializált betegekben az érfali tágulékonyságot leíró különböző paraméterek közül a pulzushullám-terjedési sebesség a mérés idejétől független, konzekvens összefüggést mutat a cardiovascularis mortalitással. Ugyanakkor a predialízispulzusnyomás-amplifikációs érték további prognosztikus információt hordoz. | Previous studies demonstrated that different parameters of arterial stiffness are related to cardiovascular mortality in hemodialysis patients. The relative prognostic value of these parameters has not previously been evaluated in one cohort. Patients and Methods: : Carotid-femoral pulse wave velocity, carotid augmentation index, carotid pulse pressure and carotid-brachial pulse pressure amplification were measured in 98 patients before and after hemodialysis. Patients were followed for a median of 29 months (1–34) and the association of these parameters with cardiovascular mortality was assessed using log-rank tests and Cox proportional hazards regressions. Results: During follow-up, 40 patients died (mortality rate 20.7/100 patient-year), of which 25 died of cardiovascular causes. Increasing pre- and postdialysis pulse wave velocity tertiles and decreasing predialysis pulse pressure amplification tertiles were significantly related to cardiovascular mortality (p-values are 0.012 and 0.011 for pre- and postdialysis pulse wave velocity, and <0.001 and 0,321 for pre- and postdialysis pulse pressure amplification, respectively). Neither the carotid augmentation index nor carotid pulse pressure was related to cardiovascular mortality. In the Cox-regression, the adjusted hazard ratios for 1 m/s higher pre- and postdialysis pulse wave velocity were 1.24 (1.07–1.44) and 1.17 (1.06–1.28), respectively. The hazard ratio for 10% lower predialysis pulse pressure amplification was 1.41 (1.03–1.92). When included in the same model, both predialysis pulse wave velocity and pulse pressure amplification remained significantly associated with cardiovascular mortality (relative risk: 1.23 [1.07–1.42] and 1.39 [1.02–1.89]). Conclusion: Among different stiffness parameters, pulse wave velocity is consistently related to cardiovascular mortality, irrespective of the timing of measurement. Predialysis pulse pressure amplification seems to provide additional prognostic information

A csonttörés kockázatának megítélése osteoporosisban [Evaluation of fracture risk in osteoporosis]

Osteoporotic fractures are associated with excess mortality. Effective treatment options are available, which reduce the risk of vertebral and non-vertebral fractures, but the identification of patients with high fracture risk is problematic. Low bone mineral density (BMD) - the basis for the diagnosis of osteoporosis - is an important, but not the only determinant of fracture risk. Several clinical risk factors are know that operate partially or completely independently of BMD, and affect the fracture risk. These include age, a prior fragility fracture, a parental history of hip fracture, use of corticosteroids, excess alcohol intake, rheumatoid arthritis, and different types of diseases which can cause secondary bone loss. The FRAX® tool integrates the weight of above mentioned clinical risk factors for fracture risk assessment with or without BMD value, and calculates the 10-year absolute risk of hip and major osteoporotic (hip, vertebral, humerus and forearm together) fracture probabilities. Although the use of data is not yet uniform, the FRAX® is a promising opportunity to identify individuals with high fracture risk. The accumulation of experience with FRAX® is going on and it can modify current diagnostic and therapeutic recommendations in Hungary as well